Szentírási rész: Mt 14,13–21
„Összeszedték a megmaradt darabokat…” (Mt 14,20)
Az este csendjében ritkán a csodák jutnak először eszünkbe.
Inkább azok a pillanatok, amikor elfáradtunk, amikor valami nem úgy sikerült,
ahogyan szerettük volna, vagy amikor úgy éreztük, nem tudtunk eleget adni. A
mai evangélium azonban különös részletre irányítja a figyelmünket: Jézus nem
engedi elveszni a megmaradt morzsákat sem.
Milyen szelíd üzenet ez egy nap végén! Mert mi gyakran csak
azt látjuk, ami hiányzott. Krisztus viszont azt is számontartja, ami megmaradt:
egy őszinte mosolyt, egy türelmes hallgatást, egy jó szót, egy becsülettel
elvégzett feladatot, egy rövid imát vagy egy csendes lemondást. Ezek talán
jelentéktelennek tűnnek, mégis az Ő országának építőkövei.
Lehet, hogy ma hibáztunk. Talán megbántottunk valakit,
elszalasztottunk egy lehetőséget, vagy engedtünk a türelmetlenségnek. Ne
féljünk ezeket is Krisztus elé vinni. Ő nem azért hív magához, hogy
szemrehányást tegyen, hanem hogy gyógyítson. A bűnbánó szívből mindig új kezdet
fakad.
Ferenc testvér gyakran adott hálát a legkisebb ajándékokért
is. Tudta, hogy minden kegyelem Isten kezéből érkezik. Ha ma este így tekintünk
vissza a napunkra, észrevehetjük, hogy az Úr sokkal többször járt mellettünk,
mint gondoltuk. Ott volt egy váratlan találkozásban, egy békés beszélgetésben,
egy elvégzett munkában, vagy éppen abban az erőben, amellyel hordozni tudtuk a
keresztünket.
Mielőtt lehunyjuk a szemünket, ne a hiányoságainkat
számolgassuk. Inkább tegyük le Jézus elé mindazt, amit ma átéltünk: örömeinket,
sebeinket, fáradtságunkat és reményeinket. Ő a megtört kenyér Ura, aki életünk
töredékeiből is képes kegyelmet formálni.
Holnap új nap virrad. És aki ma hűségesen összegyűjtötte
életének „morzsáit”, az holnap gazdagabb szívvel indulhat tovább.
Lefekvés előtti gondolat:
Esti ima:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése