Szentírás: Jn 17,1–11a.15
Lassan
elcsendesedik a nap. Talán elfáradtál. Talán volt benned öröm, de lehet, hogy
hordozol ma is valami kimondatlan terhet. Egy csalódást. Egy félelmet. Egy
feszültséget. Vagy csak azt az ismerős belső fáradtságot, amit senki sem lát
igazán.
És most,
az este csendjében újra hallhatjuk Jézus szavait:
„Nem azt
kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.”
Milyen
különös… Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy könnyű életünk legyen. Nem azt,
hogy ne legyenek sebeink. Nem azt, hogy ne kelljen hordoznunk kereszteket.
Hanem azt
kérte: maradjunk meg.
Assisi
Szent Ferenc ezt mélyen megértette. Nem menekült el a világ fájdalmai elől. Nem
keseredett bele az emberek bűnébe. Nem a sötétséget nézte, hanem Krisztust. És
ezért tudott világítani.
Talán ma
te is úgy érzed, kevés vagy. Kevés a türelmed. Kevés az erőd. Kevés a hited.
De az
Evangélium nem azt mondja, hogy tökéletesnek kell lenned. Hanem azt, hogy
maradj Krisztus közelében.
Ferenc
azért tudott szabad lenni, mert már nem a félelmei vezették. Nem görcsösen
kapaszkodott önmagába. Mindent Krisztus kezébe tett. És ettől lett könnyű a
lelke még a szenvedések között is.
Most,
mielőtt elalszol, ne a világ zaját vidd magaddal az éjszakába. Ne a kudarcokat
számold. Ne a sebeidet nézd.
Hanem azt,
hogy Krisztus ma is imádkozott érted.
És ez elég
ahhoz, hogy reménnyel feküdj le.
Esti
ima
Uram Jézus
Krisztus, köszönöm ezt a napot minden örömével és nehézségével együtt.
Köszönöm, hogy nem hagysz magamra a küzdelmekben sem. Őrizd meg a szívemet a
keserűségtől, a félelemtől és a reménytelenségtől. Taníts úgy élni, mint Assisi
Szent Ferenc: egyszerűen, szabadon, szeretettel és teljes bizalommal Benned.
Add, hogy sebeimből is fény fakadjon mások számára. Ámen.
Útravaló
gondolat
Aki
Krisztusban marad, azt az élet viharai megsebezhetik, de nem tudják besötétíteni
a lelkét.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése