Lassan vége a napnak. Elcsendesedik a város. Halkabb lesz a
világ. Talán most először van időd igazán megkérdezni magadtól: hogyan éltem
meg ezt a napot?
Volt ma öröm? Feszültség? Elfáradás? Kimondott vagy lenyelt
szavak? Talán volt egy pillanat, amikor majdnem feladtad. Vagy egy rövid perc,
amikor érezted: Isten tényleg veled van.
Jézus ma reggel azt mondta: „Elküldöm nektek a
Vigasztalót.” És most, este, visszanézve a napodra, talán észreveszed: nem
egyszer egyedül mentél végig ezen a napon.
Lehet, hogy nem vettél észre minden kegyelmet. Pedig ott
volt. Egy váratlan mosolyban. Egy elkerült veszekedésben. Egy rövid belső
békében. Egy mondatban, ami erőt adott. A Szentlélek sokszor nem hangosan
érkezik. Inkább úgy, mint az esti lámpafény egy sötét szobában. Nem kiabál.
Csak világít. És egyszer csak már nem félsz annyira.
Talán ma hibáztál is. Türelmetlen voltál. Elcsüggedtél.
Elbuktál valamiben, amit újra megígértél Istennek. De figyelj jól: Jézus nem
azért hívott meg a barátságára, mert tökéletes vagy, hanem mert szeret. És aki
szereti Krisztust, az este nem menekül előle, hanem visszamegy hozzá. Sebzetten
is.
Ne hallgass azokra a hangokra, amelyek azt suttogják: „nincs
értelme”, „nem változol”, „Isten már biztos belefáradt az állandó rád
figyelésbe”. Ezek nem az Úr hangjai. Krisztus nem eltaszít, hanem felemel. Az
Egyház nem a hibátlan emberek klubja, hanem azok otthona, akik újra és újra
visszatérnek az élő Istenhez.
Ma este ne a kudarcaiddal feküdj le. Hanem azzal a
bizonyossággal, hogy a Feltámadott Krisztus holnap is várni fog.
Esti ima
Lefekvés előtti útravaló
Aki este visszatér Krisztushoz, az soha nem vesztesként
hajtja álomra a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése