Szentírás: Mk 16,9–15
Van valami megrázóan őszinte ebben az evangéliumi
jelenetben. Jézus nem simogatja meg a tanítványok lelkét, hanem szembesíti őket,
hitetlenségükkel, keményszívűségükkel.
Azok, akik a legközelebb voltak hozzá, mégis kételkedtek. És
mégis… pontosan őket küldi. Nem a tökéleteseket, hanem azokat, akik találkoztak
az irgalommal.
Ez a mai üzenet lényege: nem akkor leszel alkalmas,
ha hibátlan vagy, hanem akkor, ha találkoztál a Feltámadottal – és hagyod, hogy
ez mindent átírjon benned.
Jézus nem áll meg a szemrehányásnál. Azonnal küld: „Menjetek
el az egész világra…” Ez radikális. Ez nem egy kényelmes hit. Ez nem vasárnapi
dísz. Ez életforma, küldetés, tűz.
És itt jön a lényeg, amit ma különösen érts meg: nem kell
mindent egyszerre megváltanod. Alkalmazd azt a lelki bölcsességet, amit így is
mondhatnánk: a kevés, de lényegi döntések hozzák a legnagyobb gyümölcsöt. Nem
száz dolgot kell jól csinálnod – hanem azt a néhányat, ami valóban számít:
Ez az a „kevés”, ami mindent megváltoztat.
A Feltámadott Krisztus nem egy emlék. Él. Jelen van.
Barátként hív. És nem egyedül küld – az Egyházban küld. Nem magánprojekt a
hitünk.
Az Egyház Krisztus teste, és a Szentatya – a pápa – ennek a
látható egységnek az őre. Ha Krisztushoz tartozol, akkor az Egyházhoz tartozol.
Ha küldetésed van, az az Egyház küldetése.
Ne engedd, hogy a kételyeid határozzanak meg. Engedd, hogy
Jézus tekintete átformáljon. Ő nem mond le rólad. Akkor sem, ha te már majdnem
lemondtál magadról.
Ma reggel indulj el így: nem tökéletesen, hanem hűségesen.
Nem mindent, hanem a lényeget megélve. És figyeld meg: Isten ebből csodát épít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése