Isten műve megáll, emberé elenyészik - húsvét 2. hét péntek

Bekecs tető

Szentírás: ApCsel 5,34–42

A mai szentírási részben Gamáliel bölcs tanácsát halljuk, aki arra inti a főtanács tagjait, hogy ne lépjenek fel elhamarkodottan az apostolok ellen. Emlékezteti őket arra, hogy korábban is voltak mozgalmak, amelyek emberi kezdeményezésből születtek, de idővel maguktól elhaltak. Ezért azt mondja: ha ez az ügy Istentől van, úgysem tudják megállítani – sőt, még Isten ellen harcolnának.

Ez a gondolat ma is érvényes. Sokszor szeretnénk gyorsan ítélni: helyzetekről, emberekről, eseményekről. Hajlamosak vagyunk arra, hogy saját szempontjaink szerint döntsünk arról, mi értékes és mi nem. De Isten műve gyakran csendben, észrevétlenül bontakozik ki, és nem mindig illeszkedik a mi elképzeléseinkhez.

Az apostolok példája különösen erős: megostorozzák őket, mégis örömmel távoznak, mert méltónak találtattak arra, hogy Jézus nevéért szenvedjenek. Nem a fájdalomnak örülnek, hanem annak, hogy hűségesek maradhattak. És nem hagyják abba: tovább tanítanak, tovább hirdetik az örömhírt.

Ez a belső szabadság és bátorság Istenből fakad. Amikor valaki valóban az Ő ügyét szolgálja, nem a külső sikerek vagy kudarcok határozzák meg, hanem a hűség. Lehet, hogy az út nehéz, lehet, hogy ellenállásba ütközik, de ami Istentől van, annak van ereje megmaradni.

A mai nap meghívás arra, hogy egy kicsit visszalépjünk, és feltegyük a kérdést: amit teszek, amit építek, amit képviselek – vajon Istentől való? Nem mindig látjuk azonnal a választ, de a türelem, az imádság és az alázat segít felismerni az Ő munkáját.

És talán arra is hív ez az ige, hogy ne féljünk akkor sem, ha nehézségek érnek a hitünk miatt. Isten nem hagy magunkra, és az Ő tervei akkor is megvalósulnak, ha mi kicsinek és gyengének érezzük magunkat.

Útravaló gondolat: 

Ami valóban Istentől van, azt sem emberi erő, sem akadály nem tudja megállítani.