Szentírás: Oz 14,2–10
A nap végén,
amikor elcsendesedik körülöttünk a világ, talán könnyebb őszintén ránézni a
szívünkre. Mi történt ma? Hol voltunk hűségesek, és hol fáradtunk el? Melyik
szó, melyik döntés vitt közelebb Istenhez – és melyik távolított el tőle?
A próféta szava
most este is megszólít: „Térj vissza az Úrhoz!” Ez a hívás nem
szemrehányás, hanem meghívás. Isten nem azért hív vissza, hogy számon kérjen,
hanem hogy meggyógyítson. A nap során talán hibáztunk, talán türelmetlenek
voltunk, talán elmulasztottunk egy jó szót vagy egy figyelmes gesztust. De
Isten irgalma nagyobb a napunk minden hiányosságánál.
Az Úr ígérete ma
este is érvényes: „Meggyógyítom hűtlenségüket, szívemből szeretni fogom
őket.” Milyen különös: Isten nemcsak megbocsát, hanem újra szeretni kezd
bennünket – teljes szívéből. Az Ő szeretete nem fogy el a hibáink miatt.
A nagyböjt ezért a
remény ideje. Nem a tökéletes emberek útja, hanem azoké, akik újra és újra
visszatérnek Istenhez. A nap végén talán ez a legfontosabb lépés: csendben
kimondani, „Uram, itt vagyok. Köszönöm a mai napot. Bocsásd meg, amit
elrontottam, és vezess tovább a Te utadon.”
Így a nap nem
fáradtsággal zárul, hanem Isten irgalmának békéjével.
Esti
ima
Irgalmas Istenünk,
köszönöm a mai nap minden ajándékát: a találkozásokat, a munkát, a tanulást, a
kis örömöket és a nehézségeket is.
Bocsásd meg mindazt, amit ma rosszul tettem vagy elmulasztottam.
Gyógyítsd meg szívem fáradtságát, és taníts holnap még jobban szeretni.
Őrizd meg családomat és mindazokat, akikre gondolok ma este.
Add, hogy békében pihenjek meg a Te szeretetedben.
Ámen.
Útravaló
A nap
végén mindig van egy út, amely visszavezet Isten szívéhez: az őszinte bűnbánat
és a bizalom útja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése