Hallgassatok szavamra – és én a ti Istenetek leszek - nagyböjt 3. hete – csütörtök reggel

 

Szentírási alap: Jeremiás 7,23–28

A mai szentírási részben Isten fájdalmas, mégis szeretettel teli szava hangzik:

„Hallgassatok szavamra, akkor én a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem.” (Jer 7,23)

Jeremiás próféta korában a nép vallásos volt – legalábbis külsőleg. Megvoltak a szertartások, az ünnepek, az áldozatok. A templom állt, az imák elhangzottak. És mégis: valami mélyen hiányzott. Az engedelmesség. A szív figyelme. Az a belső készség, amely nemcsak hallja, hanem meg is teszi Isten szavát.

Ez a prófétai szó ma is zavarba ejtően aktuális.

A mai ember is sok mindent hall. Információk, vélemények, zaj, reklámok, tanácsok töltik meg a napjainkat. De közben egyre ritkább a valódi figyelem. Ritkább az a csend, amelyben meghalljuk: mit mond Isten az életünkről.

A közömbösség korában élünk. Sokszor úgy élünk, mintha minden mindegy lenne. Mintha az igazság is csak egy vélemény lenne a sok közül. Mintha az élet végső kérdései ráérnének később.

Jeremiás próféta azonban figyelmeztet: amikor az ember elhallgattatja Isten szavát, akkor lassan saját szívének foglya lesz. A próféta kemény szavai mögött azonban nem harag áll, hanem fájdalom. Isten fájdalma. Mert Ő nem elveszíteni akar bennünket, hanem visszahívni.

Nagyböjt pontosan erről szól: visszatérni a halló szívhez.

Nem tökéletes emberekre van szüksége Istennek, hanem figyelő emberekre. Olyanokra, akik a hétköznapokban is keresik az Ő akaratát.

A diák akkor hallgat Isten szavára, amikor becsülettel tanul, nem a könnyebb utat választja, hanem az igazat.

A fiatal akkor hallja meg Isten hangját, amikor nem sodródik a tömeggel, hanem keresni meri hivatását.

A családjáért dolgozó ember akkor figyel Istenre, amikor a fáradtság ellenére is szeretettel fordul azokhoz, akik rá vannak bízva.

Az idősek pedig akkor tanítanak bennünket Istenre hallgatni, amikor életük tapasztalatával megmutatják: a hűség mindig értelmet ad az éveknek.

Jézus Krisztus az, aki tökéletesen hallgatott az Atya szavára. Nemcsak a dicsőségben, hanem a kereszt sötétségében is. Ezért lett az Ő engedelmessége a mi reményünk.

A nagyböjt kérdése tehát egyszerű és mégis döntő:

nem az, hogy mennyi vallásos dolgot teszünk, hanem az, hogy meghalljuk-e Isten szavát – és merjük-e követni.

Mert aki hallgat Isten szavára, az nem veszít. Az lassan, csendesen megtalálja az élet útját.

És egyszer csak valóra válik az ígéret:

„Én a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem.” 

Ima

Urunk, Istenünk,

a világ zajában sokszor elnémul bennünk a Te szavad.

Adj nekünk figyelő szívet, hogy meghalljuk hívásodat.

Szabadíts meg a közömbösségtől és a lelki tunyaságtól.

Taníts bennünket Krisztus engedelmességére,

hogy életünkben a Te akaratod legyen az út, az igazság és az öröm forrása.

Ámen. 

Útravaló gondolat

Az igazi hit ott kezdődik, ahol nemcsak hallgatjuk Isten szavát – hanem komolyan is vesszük.