Szentírás: Szám 21,4–9; Jn 8,21–30
Reggel van. Egy új
nap kezdete. Talán már most érzed a fáradtságot, talán tele vagy feladatokkal,
talán kérdések vannak benned. És lehet, hogy ott van benned egy halk sóhaj is:
„nehéz ez az út…”
A mai Ige pontosan
erről beszél.
A pusztában
vándorló nép elfáradt. Nemcsak a testük, hanem a lelkük is. Zúgolódni kezdtek:
elegük lett az útból, az ételből, az egész helyzetből. Ismerős ez nekünk is.
Amikor már nem látjuk az értelmét, amikor türelmetlenek vagyunk, amikor már nem
bízunk igazán Istenben.
És ekkor jelennek
meg a kígyók.
Ez nemcsak egy
történet, hanem egy tükör. A bűn, a hálátlanság, a keserűség – mind olyan, mint
a méreg. Nem mindig azonnal öl, de lassan rombol: elveszi a békét, az örömöt, a
reményt.
A nép azonban
felismeri a bajt, és segítséget kér. És Isten nem elutasít, hanem gyógyít. Egy
különös módon: aki feltekint a rézkígyóra, az életben marad.
Ez a „feltekintés”
a kulcs.
Az evangéliumban
Jézus ezt a képet saját magára vonatkoztatja. Ő az, akire fel kell tekintenünk.
A kereszten felemelve, értünk. Nemcsak egy jelként, hanem valóságos
megváltóként.
A kérdés ma reggel
nagyon egyszerű és nagyon konkrét:
Mire
nézel?
Mert amire nézel,
az formál téged.
Ez nem látványos.
Nem egyik pillanatról a másikra történik. De valóságos.
emeld
fel a tekinteted.
Ez elég a
kezdethez.
Rövid
ima:
Uram Jézus,
sokszor elfáradok az úton, és könnyen elcsüggedek. Taníts meg Téged keresni és
Rád tekinteni a nehézségek közepette is. Gyógyítsd meg a szívemet, és vezess a
Te utadon. Ámen.
Útravaló
gondolat:
Amire
ma nézel, az formálja a holnapodat – ezért nézz Krisztusra.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése