Szentírási alap: Mal 3,1–4;Zsid 2,14–18; Lk 2,22–40
Az imént, a szentmise
kezdetén, megáldottuk a gyertyákat. Kézbe vettük a fényt. Ez a mozdulat
önmagában is beszédes: a keresztény ember nemcsak nézi a világosságot, hanem
hordozza, őrzi, továbbadja. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a liturgia
nem hagy bennünket kívülállónak: bevon, megszólít, felelőssé tesz. Amit ma
ünneplünk, az nemcsak egy múltbeli esemény felidézése, hanem a jelenünkről és a
jövőnkről szól.
Negyven nappal karácsony
után
Mária és József fölviszik Jézust a templomba. Engedelmeskednek a törvénynek, de
valójában Isten nagyobb törvénye teljesedik be: az Atya bemutatja Fiát az
emberiségnek. A templom, amely az imádság és az áldozat helye, most
felismeri Urát – még ha csak kevesen is látják meg. Simeon és Anna nem a
hatalmat, nem a látványosságot keresik, hanem Isten ígéreteire figyelnek.
Ez az ünnep ma is erre
tanít: a világosság gyakran csendesen érkezik, és csak az veszi észre, aki
várja.
A mai ember sok fény között
él:
képernyők, reklámok, információk villódznak körülöttünk. Mégis gyakran
tapasztaljuk a belső sötétséget: bizonytalanságot, félelmet, reménytelenséget. Gyertyaszentelő
üzenete ezért rendkívül aktuális: nem minden fény ad világosságot. Krisztus
az a fény, amely nem elvakít, hanem látni tanít; nem elfáraszt, hanem
megnyugtat; nem szétszór, hanem összegyűjt.
A gyertya anyaga
beszél: viasz, amely elég; kanóc, amely lassan emésztődik; láng, amely
fényt ad. A keresztény élet képe ez. Aki Krisztust követi, az nem
magának él. A szeretet mindig áldozattal jár. A gyertya nem
panaszkodik, hogy fogy; a küldetése az, hogy világítson. Amikor a
gyertyát megáldottuk, nem mágikus tárgyat kaptunk, hanem szent jelet:
emlékeztetőt arra, hogy életünk értelme az ajándékozás.
A liturgiában a
gyertya Krisztus jelenlétét jelzi. Ég az evangélium mellett, az oltáron, a
plébánia templomokban a húsvéti gyertyában egész évre összesűrűsödik az
üdvösség üzenete. Otthonainkban is helye van: imádságkor, betegség
idején, haldokló mellett, nagy döntések előtt. A megáldott gyertya azt
hirdeti: Isten közel van. Nem old meg mindent helyettünk, de
velünk van mindenben.
Malakiás próféta az Úr
eljövetelét az ötvös tüzéhez hasonlítja. Ez a tűz nem rombol, hanem
tisztít. Isten nem azért jön, hogy elítéljen, hanem hogy helyreállítson.
Sokszor félünk attól, hogy Isten belenéz az életünkbe, pedig
éppen erre van szükségünk: hogy fény derüljön arra, ami torzult,
sebzett, elhanyagolt.
A Zsidókhoz írt levél
megnyugtató üzenetet hordoz: Jézus osztozott emberi sorsunkban. Ismeri a
félelmet, a fájdalmat, a kísértést. Ezért tud segíteni. A kereszténység
nem egy elérhetetlen eszményt kínál, hanem egy velünk járó Megváltót.
Az evangéliumban
Simeon karjába veszi a Gyermeket, és azt mondja: „Most már elbocsáthatod
szolgádat, Uram.” Aki felismeri Krisztust, annak béke költözik a
szívébe. Ez a béke nem problémamentes életet jelent, hanem biztos
irányt: tudom, kihez tartozom.
Ma egyben a megszentelt élet
intézményeinek világnapját is ünnepeljük. A szerzetesek, szerzetesnők,
megszentelt életű személyek életükkel azt hirdetik: Isten elég. Szegénységük,
tisztaságuk, engedelmességük prófétai jel a mai társadalomban, amely gyakran a
birtoklást, az önérvényesítést és a függetlenséget abszolutizálja. Ők
olyanok, mint az égő gyertyák: csendesen, kitartóan világítanak, gyakran
észrevétlenül, mégis nélkülözhetetlenül.
Köszönettel és
tisztelettel gondolunk rájuk, és imádságra buzdítjuk magunkat értük és az új
hivatásokért. Az Egyház jövője nemcsak programokon múlik, hanem azon,
hogy lesznek-e olyan szívek, amelyek mernek egészen Istennek ajándékozni
mindent.
Testvérek, ma világosságot
kaptunk a kezünkbe. Ne hagyjuk kialudni! Engedjük, hogy Krisztus fénye
megtisztítson, megerősítsen, irányt mutasson. Legyünk mi is gyertyák ebben a
világban: családunkban, munkahelyünkön, közösségeinkben. Imádkozzunk a megszentelt
életet élőkért, az új hivatásokért, és azért, hogy mindannyian felismerjük: a
sötétség nem végleges. A világosság már közöttünk van – és bennünk akar tovább
égni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése