Gyertyaszentelő
Boldogasszony – Urunk bemutatása
A Megszentelt Élet Világnapja
Szentírás: Lk2,22–32
„Világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek,
Izraelnek.”
Lefekvés előtti gondolat
Ahogy ez a nap csendesen
lezárul, és a fények lassan kialszanak körülöttünk, jó megállni egy pillanatra.
Megállni, a megszentelt gyertya fényében visszanézni arra a gyertyára, amely ma
a kezünkben volt, vagy legalább lélekben szerettük volna, hogy ott legyen.
Nem csupán egy szertartás része volt. Emlékeztető. Egy kérdés, amely
most, az este csendjében még tisztábban hallatszik:
Mit kezdtem ma a rám bízott
fénnyel?
Nem kell nagy dolgokra
gondolni. Talán egy figyelmes szó, egy türelmes hallgatás, egy el nem mondott
kemény mondat, egy imádság, amelyet mégis elmondtunk. Talán volt pillanat, amikor
világítottunk egy kicsit – és volt, amikor inkább elrejtettük a lángot.
Mária és József nem tudták
előre, mi vár rájuk. Simeon és Anna sem látták a jövőt. Csak felismerték a
Fényt, amikor megérkezett. És ez elég volt a békéhez.
Az este nem a tökéletesség
ideje.
Az este az átadás ideje.
Most nem kell megoldani
mindent. Nem kell tisztázni az egész életet. Elég, ha kimondjuk: „Uram, itt
van ez a nap. Ilyen volt. A Tiéd.”
A gyertya sem kérdez, amikor
leég. Csak világít.
És amikor elfárad, csendben kialszik – azzal a békével, hogy betöltötte a
küldetését.
Esti ima
Uram Jézus Krisztus,
Te vagy a világ világossága,
köszönöm ezt a napot,
köszönöm mindazt, ami benne volt –
az örömöt és a fáradtságot,
a tiszta pillanatokat és a félhomályt is.
Köszönöm, hogy ma is rám
bíztad a fényt.
Talán gyengén égett, talán remegett a láng,
talán volt, amikor eltakartam –
de Te akkor is hűséges voltál hozzám.
Most, az este csendjében,
kezedbe teszem mindazt, ami bennem maradt:
a kimondatlan kérdéseket,
a döntésektől való félelmet,
a jövő bizonytalanságát,
és a vágyat, hogy az életem ne legyen hiábavaló.
Taníts engem bízni,
ahogyan Mária bízott.
Taníts várni,
ahogyan Simeon és Anna várt.
Taníts világítani,
akkor is, amikor nem látja senki.
Áldd meg mindazokat,
akik ma égnek másokért:
a megszentelt életet élőket,
a csendben szolgálókat,
és mindazokat, akik életükben igent mondanak hívó szavadra.
Adj nekem ma éjszakára
békét,
holnapra pedig elég fényt
a következő lépéshez –
nem az egész úthoz,
csak ahhoz, ami rám vár.
Legyen az életem a Te
kezedben
egy csendesen égő gyertya,
amely akkor is világít,
amikor körülötte sötét van.
Rád bízom magam, Uram.
Őrizz meg az éjszaka csendjében,
és engedd, hogy a világosság,
amely ma rám volt bízva,
holnap is tovább égjen bennem.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése