Van, amikor nem nappal történnek a fontos és nagy
találkozások. Nem akkor, amikor tisztán látunk, erősek vagyunk, vagy épp tele
hittel. Hanem éjszaka – amikor a gondolatok hangosabbak, a félelem gyorsabban
nő, és a szív védekezni kezd. Éjszaka, amikor káosz és zűrzavar vesz körül,
amikor az egyedüllét, az elhagyatottság, a bizonytalanság, a kudarctól való
rettegés és az elutasítottság érzése lesz úrrá rajtunk.
A tanítványok a tengeren vannak. Viharban. Nem először. És
nem is egyedül – Jézus küldte őket oda. Mégis, amikor meglátják, hogy a vízen
járva közeledik feléjük, megrémülnek.
„Amikor meglátták, hogy a vízen jár, … megrémültek.”
Nem azért félnek, mert vihar van. Hanem mert nem ismerik
fel Jézust, amikor szokatlan módon jön. Pedig nemrég még ott volt a
kenyérszaporítás csodája. Látták. Átélték. Részesedtek belőle.
És mégis:
„… szívük még érzéketlen volt.”
Az érzéketlen szív nem hitetlenség. Nem bűn. Hanem lelki
szárazság.
Az az állapot, amikor tudod, hogy Isten ott van –de nem
érzed, nem hat rád, nem mozdít meg.
Amikor a múlt kegyelme nem ad erőt a jelen félelméhez.
Ma is ismerős ez:
- imádkozol,
de üresnek tűnik,
- hallod
az igét, de nem „szúr”,
- tudod,
mit kellene érezned, de nem jön.
Ez nem azt jelenti, hogy Isten távol van. Sokkal inkább azt,
hogy a szív védekezik. Fáradtságból. Csalódásból. Túlélő üzemmódból.
És ekkor hangzik el:
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
Nem magyarázat. Nem szemrehányás. Hanem jelenlét.
Jézus beszáll a bárkába. A vihar csak ezután csendesedik el.
A szárazságban nem élmény kell, hanem jelenlét. Nem több
érzelem, hanem kitartás. Nem az, hogy „érezzem végre”, hanem hogy ne zárjam
be a szívemet csak azért, mert most nem érzek semmit.
A szárazság nem akadály, hanem átmenet. Sokszor épp ott
tanul meg az ember nem az érzéseire, hanem Isten szavára támaszkodni.
„Tudom, hogy Isten képes, de most mégis félek.”
Ez az őszinte mondat már imádság. És innen kezdődik az út az
érzéketlen szívből a figyelő szív felé.
A változás nem a körülményekkel kezdődik, hanem a
felismeréssel: „Ő az.”
Ahol szeretet van, ott Isten is jelen van. És ahol Isten
jelen van, ott a félelem már nem úr: sem a bizonytalanság, sem a kudarctól való
rettegés, sem az elutasítottság fájdalma, sem a jövőtől való szorongás.
Ma ne a félelmeid döntsenek, hanem az a szeretet, amelyben
Isten már megelőzött téged.
Bátorság. Ő az, aki közeledik.
És nincs olyan bárka, amit magára hagyna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése