A nap végén, amikor
elcsendesedik körülöttünk a világ, jó megállni egy pillanatra Isten előtt. A
mai ige egész nap kísért bennünket:
„Engedelmeskedni többet ér, mint az áldozat.”
Most, lefekvés előtt, ez a mondat már nem tanításként hangzik, hanem szelíd
kérdésként szólít meg bennünket.
Saul király története ma
este sem elítélni akar, hanem tükröt tart. Megmutatja, milyen könnyen hisszük
azt, hogy jót teszünk, miközben valójában nem figyelünk eléggé Isten szavára.
Mi is gyakran mondjuk:
„
Uram, jót akartam.” És sokszor valóban így van. Mégis, az Ige arra hív, hogy
őszintén rákérdezzünk: valóban Rád hallgattam ma, vagy inkább a saját
elképzeléseimet követtem?
Az engedelmesség nem vak
alárendelődés, hanem bizalom. Annak elfogadása, hogy Isten jobban tudja, mi
vezet az életre. Amikor engedünk neki, nem veszítünk, hanem békét nyerünk. Nem
kell mindent megértenünk, elég rábíznunk magunkat.
Most, az este csendjében,
letehetjük mindazt, ami ma nehéz volt. A kimondatlan szavakat, a rossz
döntéseket, a halogatott jót, az elszalasztott figyelmet. Isten nem számonkér,
hanem hív: vissza az egyszerű, őszinte kapcsolathoz vele.
Urunk, Istenünk,
hálát adunk Neked ezért a napért, minden ajándékáért és terhéért.
Köszönjük, hogy ma is szóltál hozzánk igédben,
akkor is, amikor megérintettél,
és akkor is, amikor szembesítettél.
Bocsásd meg, ha nem
hallgattunk Rád eléggé,
ha a saját utunkat okosabbnak gondoltuk a Tiednél.
Bocsásd meg, ha tettekkel akartuk pótolni azt,
amit figyelemmel és engedelmességgel mulasztottunk el.
Taníts bennünket az igazi
engedelmességre:
arra a bizalomra, amely Rád hagyatkozik akkor is,
amikor nem ért mindent.
Adj békét a szívünkbe,
hogy el tudjuk fogadni: Te vezetsz minket a legjobb úton.
Most Rád bízzuk ezt az estét
és az éjszakát.
Őrizd álmunkat, csitítsd le gondolatainkat,
tölts el minket csenddel és reménnyel,
hogy holnap új szívvel, figyelmesebben tudjunk elindulni Veled.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése