Siker vagy gyümölcs? – Adventi gondolat Karácsony küszöbén - 1.

(Bevezető egy karácsonyig tartó lelki sorozathoz – dec. 19.)

„Az evangéliumban nem arról van szó, hogy az ember sikeres legyen, hanem arról, hogy gyümölcsöt teremjen. A sikert mi magunk élvezhetjük. A gyümölcsből pedig mások is élnek.”

(Phil Bosmans)

Ez a mondat nem könyvből, nem idézetgyűjteményből, nem az internet zajából érkezett hozzánk.

Postán jött.

Karácsonyi üzenetként, jókívánságként egy másik szerzetesközösségtől, egy borítékban, a ferences kolostorunkba.

Talán éppen ezért talált szíven.

Nem harsány volt, nem tanító jellegű, nem „nagy igazságként” ránk boruló mondat – hanem csendes, testvéri ajándék. Olyan, amilyennek az Adventnek is lennie kellene.

Ahogy olvastam, azonnal éreztem: ez a mondat nem akar lezárni semmit, hanem meg akar nyitni bennünk valamit. Gondolkodást. Imát. Megkülönböztetést.

Mert valljuk be őszintén: a „siker” szót értjük.

Ismerjük. Használjuk. Még akkor is, ha szerzetesként élünk.

Lehet sikeres egy program, egy rendezvény, egy közösség, egy szolgálat, egy év. És ezek önmagukban nem rosszak. A siker jó érzés. Megerősít. Visszajelez. Néha még hálát is ébreszt.

De Bosmans mondata finoman elmozdítja a hangsúlyt:

nem azt kérdezi, hogy mit értünk el, hanem azt, hogy mi termett rajtunk – vagyis milyen élet fakadt belőlünk mások számára, lett-e valakinek könnyebb, reménytelibb az élete miattunk.”

A gyümölcs logikája más.

A gyümölcs nem magáért van.

A gyümölcs nem dicsekszik.

A gyümölcsből más él.

És itt válik ez a gondolat igazán adventivé.

Advent nem a siker ideje.

Nem a látványos eredményeké.

Hanem a várakozásé, az érlelődésé, a rejtett növekedésé. Annak az ideje, amikor talán még nem látszik semmi – de belül már készül az élet.

Ez a néhány nap Karácsonyig jó alkalom lehet arra, hogy játsszunk – de nem felszínesen, hanem lélekben – ezzel a két szóval: siker és gyümölcs.

• Mikor járhatnak együtt?
• Mikor válnak áldássá?
• Mikor fedik el egymást?
• Mikor lesz a siker gyümölcstelen?
• És mikor terem a gyümölcs úgy, hogy közben senki sem tapsol?

Ezért született meg ez a rövid adventi sorozat ötlete.

Nem tanítani akar, hanem kísérni Karácsony felé.

Segíteni megérkezni a betlehemi istállóhoz – nem, mint sikeres emberek, hanem mint a „remény zarándokai”.

Mert Karácsony végső soron nem más, mint az, hogy:

„Az Ige testé lett.”

Isten nem elméletet adott, nem eredményt produkált, nem sikert aratott – hanem életet ajándékozott, amelyből a világ élhet.

Ha ebben a néhány napban akár csak egyetlen gondolat, egyetlen felismerés, egyetlen csendes elhatározás születik meg bennünk – akkor már gyümölcsöt termettünk.

A siker majd eldől.

A gyümölcs már most érlelődik.

(Folytatás: december 20.)