Az Ige testé lett - Adventi gondolat Karácsony küszöbén - 6. befejező rész

Adventi zarándoklat Karácsony felé – december 24.

Az út véget ér.
Nem azért, mert elfáradtunk, hanem mert megérkeztünk.

Advent utolsó napjain át kísért minket két szó: siker és gyümölcs.
Megtanultuk, hogy nem minden siker áldás,
hogy nem minden gyümölcs látványos,
és hogy az áldás könnyen átokká válhat, ha már nem Istenről, hanem rólunk szól.

Ma azonban minden szó elcsendesedik.

„Az Ige testé lett.”

Ez Karácsony titka.

Nem gondolat lett, nem tanítás, nem program.

Nem elmélet, nem eszme, nem teljesítmény.

Test lett.

Isten nem sikeres akart lenni, hanem közel.
Nem eredményt akart felmutatni, hanem életet ajándékozni.
Nem magát akarta bizonyítani, hanem nekünk akarta adni magát.

Betlehemben nincs siker a világ értelmében.

Van viszont valami több:

egy gyermek, akiből mások élhetnek.

Itt ér össze végleg a két szó.

A keresztény ember legnagyobb gyümölcse –

és egyben élete legnagyobb „sikere” –

nem az, amit elér, hanem amit hordozni enged.

Hogy Isten szeretete rajta keresztül testet ölthetett.
Egy szóban.
Egy jelenlétben.
Egy megbocsátásban.
Egy hűségben.
Egy csendes igenben.

Karácsony nem azt kérdezi tőlünk:

mit értél el?

hanem ezt:

hagytad-e, hogy Isten megszülessen benned?

Ha igen, akkor már gyümölcsöt termettél.
A többi nem számít.

Ma este nem kell bizonyítani.

Nem kell megfelelni.

Nem kell „jól csinálni” a Karácsonyt.

Elég befogadni.

Mert az Ige ma is testté akar lenni –

nem a világ színpadán,

hanem a szívünk csendjében.

Ez a beteljesedés.

Ez a Karácsony.

Ez az ajándék.