Lefekvés előtti gondolat és esti ima
Szentírási részek:
Szofoniás 3,1–2.9–13
Máté 21,28–32
A nap végén újra csend lesz körülöttünk. Nem az a csend,
amelytől félni kell, hanem az, amelyben összeér reggel és este, ígéret és
megvalósítás, gondolat és élet. Amit ma reggel hallottunk, és amit napközben
tovább gondoltunk, most kérdéssé válik bennünk: hogyan éltem meg ezt a
napot?
Szofoniás próféta szavai kemények voltak, mégis
reményt hordoznak. Isten nem mond le az emberről, de nem is hagyja
érintetlenül. Megtisztít, hogy egy alázatos, őszinte szív maradjon meg – olyan,
amely hallgat rá és benne bízik. Ez nemcsak egy nép története, hanem a miénk
is. Mert mi is tudunk megszokásból imádkozni, ígéreteket tenni, miközben a
szívünk máshol jár.
Ma sokszor
visszatért egy gondolat: a csend letisztítja, hogy kiért és miért élünk.
Ebben a csendben benne van minden – öröm és fáradtság, küzdelem és remény. És
itt derül ki az is, hogy az élet nem önmagáért való. Ha nem azért élünk,
aki előbb szeretett minket, akkor minden szétesik. De ha Ő a középpont, akkor a
hibáink ellenére is értelmet kap az utunk.
Most, lefekvés
előtt, nem kell nagy fogadalmakat tennünk. Elég, ha őszintén Isten elé tesszük
a mai napot, és rábízzuk a holnapot.
Esti ima

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése