📖 Bibliai alap: Róm16,3–9.16.22–27
Pál apostol levele a rómaiakhoz e
szakaszban szinte egy névsor, egy hosszú köszöntési lista. Első olvasásra talán jelentéktelennek tűnik: nevek, akikre alig emlékszünk, személyek, akikről keveset tudunk. Mégis, ha jobban odafigyelünk, felsejlik mögötte
valami egészen mély és személyes – a szeretet közössége, amely Krisztusban
született.
Pál nem magányos hős. Bár óriási hitű
apostol, tudja, hogy Krisztus ügyét nem egyedül, hanem testvérekkel együtt
szolgálja. Ezért írja: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat
Krisztus Jézusban.” Ők azok, akik vele együtt küzdöttek, vele együtt vállalták a
hitért a veszélyt, és akik otthonukat az Egyház szolgálatába állították. Pál köszönti
Andronikoszt, Juniaszt, Ampliat, Urbanuszt – mindegyik név mögött ott egy történet,
egy élet, egy tanúságtétel.
A szürke hétköznapokban ez azt jelenti,
hogy amikor a családért fáradozunk, a munkában becsületesek maradunk, vagy
csendben segítünk valakinek, akkor Krisztusért dolgozunk. Isten országát
nem csak nagy tettek építik, hanem a szeretet apró gesztusai is – ahogy Pál
levele tanúsítja, mindenki számít.
Pál a levél végén dicsőséget zeng Istennek: „Istennek hatalmában áll megerősíteni benneteket… Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen
dicsőség Jézus Krisztus által örökkön örökké!” – mert ő az, aki összekapcsol bennünket, erőt ad a szolgálathoz, és értelmet ad minden apró fáradozásnak.
💡 Útravaló gondolat:
Isten országát nem a nagy szavak, hanem a hűséges szívek építik – nap mint nap, együtt Krisztusban.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése