📖 Róm 12,5–16a
Szent
Pál
apostol ma egy nagyon fontos igazságra irányítja a figyelmünket: egy Testhez
tartozunk: Krisztus titokzatos Testéhez, az Egyházhoz. Ez nem
elmélet vagy szép hasonlat, hanem valóság. Ahogy a testben minden tagnak
megvan a maga szerepe, úgy a keresztény közösségben is mindenki
pótolhatatlan.
Nincs
olyan,
hogy valaki „csak egy egyszerű hívő”! Isten szemében mindenki fontos.
Szent
Pál mai üzenete azt mondja: a hit ne csak vasárnapi ünneplés legyen, hanem a
hétköznapok szívdobbanása.
Hogyan
látszik meg
rajtunk, hogy Krisztushoz tartozunk? Elsősorban nem a nagy szavakból, hanem
abból, hogyan viselkedünk egymással – a családban, a munkahelyen, az iskolában,
az utcán, az élet apró helyzeteiben.
Szent
Pál ezzel
kapcsolatosan nagyon gyakorlati és konkrét tanácsokat ad, a mai
szentleckében, amelyeknek megvalósításához nem kell teológiai diplomát
szerezni, csak szívből élni őket:
Kt.
Így lesz a hit valósággá, így válik életünk az evangélium élő tanúságtételévé.
Ugyanis Krisztus szeretete nem a templom falain belül akar maradni –
hanem rajtunk keresztül ki akar áradni a mindennapokra.
Mai,
Szent Antal tiszteletére bemutatott szentmisén különösen is érezzük: nem
vagyunk egyedül a terheinkkel.
A
szentek
- köztük Szent Antal - velünk együtt könyörögnek.
Ő
rengeteg
bajban szenvedő embernek volt menedéke. Mi is sebekkel, félelmekkel,
kérésekkel. jövünk hozzá. És Isten meghallgat minket - még ha nem is
úgy, ahogy elsőre szeretnénk.
De
amíg várunk
a segítségre, nem függeszthetjük fel a szeretetet. Nem mondhatjuk:
„Most nekem van bajom, majd, ha jobban leszek, segítek másnak.”
Sokszor
épp akkor jön
a vigasz, amikor mi magunk válunk vigasszá mások számára.
Gondoljunk
Borromeo Szent Károlyra, a püspökre, a mai nap szentjére: amikor ő maga is
gyenge volt, mégis a szenvedők mellé állt.
Amikor
pestisjárvány
pusztított Milánóban, nem zárkózott be püspöki palotája biztonságába,
hanem az utcákon járva vigasztalta a betegeket. Árvákat mentett,
imádkozott a haldoklók mellett, és végül mindene, amit adni tudott a
Krisztusból fakadó szeretet volt.
Ő
felismerte: akkor szolgáljuk igazán az Urat, amikor egymást szeretjük –
cselekvő, bátor, buzgó szeretettel.
Ez
a mindennapok
szentsége: egy jó szó, egy odafordulás, egy kis segítség, egy
megbocsátás… apró lángok, amelyek világossággá állnak össze Krisztus Testében.
Kedves
Testvérek!
Minden jóság, amit ma megteszünk - bár kicsinek tűnik - Isten országát építik a
mai szürke hétköznapokban is.
Ez
mind-mind azt mondja: élek a hivatásom szerint — mint Krisztus Testének élő
tagja.
Merjük
ma alázattal
kimondani: „Uram, engem is küldesz valakihez. Mutasd meg, kihez menjek!”
És
higgyük el:
az a szeretet és jóság, amit ma Krisztusért odaviszünk valakihez, holnapra
visszatér hozzánk — mint Isten áldása, Szent Antal közbenjárásával is.
Ne
feledjük:
A szeretet, amelyet ma másoknak adunk, holnap Isten ajándékaként tér vissza
az életünkbe.
Ima:
és így lehessünk az evangélium élő tanúi a hétköznapokban. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése