„Amikor a csendben Isten indul útnak” - Reggeli üzenet a 32. évközi hét szombatjára

Esztelneki kolostor fölött...

📖 Bibliai alap: Bölcs 18,14–16; 19,6–9

„Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk.”

A Bölcsesség könyvének sorai titokzatosak, mégis mélyen ismerősek számunkra: beszélnek arról a pillanatról, amikor Isten csendben, láthatatlanul, mégis hatalmas erővel közbelép. Nem zajban, nem villámlásban, nem harsogó parancsokban – hanem csendben. És ez a csend nem tétlenség, hanem Isten munkájának kezdete.

1. A csend, ahol Isten belép az életbe

Az olvasmány emlékeztet arra: Isten nem a világ zajában, hanem a legmélyebb csendben lép közbe.

• Amikor mi már nem találunk megoldást.
• Amikor nem tudjuk, merre van előre.
• Amikor csak a sötétséget látjuk.

Ebben a „mélységes csendben” száll alá az Úr Igéje – az a jelenlét, amely rendet teremt, szabadít, átvezet, új utat nyit.

A csend tehát nem üresség, hanem Isten tere.

Ha mi is megállunk napjaink kavargása közepette, ugyanezt tapasztalhatjuk: Isten nem véletlenül választja a csendet – mert a csendben halljuk meg Őt, és a csendben talál vissza szívünk a békére.

2. Isten Igéje szabadítást hoz

A szakasz felidézi az egyiptomi szabadulást: amikor a tenger kettévált, és a választott nép átmehetett rajta száraz lábbal.

Ez a kép nem csak történelmi esemény – lelki valóság is.

A mi életünkben is vannak „tengerek”:

• helyzetek, amelyek reménytelennek tűnnek,
• falak, amelyek nem engednek tovább,
• félelmek, amelyek megbénítanak.

És Isten ma is ugyanaz:

képes utat nyitni ott, ahol emberileg nincs út.

De ez az út nem harsány csodával kezdődik – hanem azzal, hogy Isten Igéje csendben elindul, minket keres, megérint, és lassan vezetni kezd.

3. A mindennapok tanítványsága: engedni, hogy Isten vezessen

Mi, akik Krisztus tanítványai szeretnénk lenni a hétköznapok forgatagában, ebből az üzenetből három irányt kapunk:

1. Legyen csend a szívünkben.
   Rövid, nap közbeni megállások, egy mély lélegzet, egy belső „Jézus, itt vagyok” – és máris megnyílik bennünk az a tér, ahol Isten szólni tud.
2. Figyeljük Isten mozdulásait.
   Sokszor nem látványosak: egy gondolat, egy igeszakasz, egy ember szava, egy apró béke belül.
   Ezekben jön el hozzánk az Ige.
3. Merjünk átlépni a „tengeren”.
   Vannak helyzetek, ahol Isten azt mondja: „Elindulhatsz. Én már előtted járok.”
   A hit nem vak ugrás, hanem rábízott lépés arra, aki előbb lépett felénk.

A Bölcsesség könyvének üzenete tehát:

Isten csendben, mégis hatalmasan munkálkodik – és ahol Ő jelen van, ott a sötétség út lesz, a félelem szabaddá válik, a kilátástalanságon pedig átjáró nyílik.  

🙏 Befejező ima

Urunk, Jézus Krisztus,
taníts minket a csendre, ahol meghallhatjuk szavadat.
Add, hogy ne a világ zajára figyeljünk, hanem a Te halk, mégis erős hívásodra.
Nyisd meg szemünket, hogy felismerjük, mikor indulsz felénk,
és adj bátorságot, hogy kövessünk Téged akkor is,
amikor még nem látjuk előre az utat.
Vezess át a mindennapok „tengerén”,
és formáld bennünk a Te szeretetedet és hűségedet.
Ámen. 

✨ Útravaló egy mondatban

Isten legtisztábban a csendben szól, és ahol Ő megérkezik, ott út nyílik még a lehetetlenségen át is.