Levél az Istenre figyelésről, a rohanó napok között.
„Tudod, Pap bácsi, mostanában sokat gondolkodom azon, hogy
tényleg arra kéne figyelnem, ami igazán fontos. Ilyen a vendégek fogadása, ahol dolgozom, a
tanulás (érettségire készülök), meg persze a péntek esti baráti összejövetelek is. De érzem, hogy néha
meg kellene állnom — nekem is, nekünk is —, hogy egy kicsit a Jóistenre
figyeljünk. Mert bizony én is gyakran beleesem abba a hibába, hogy ritkábban
állok meg, mint kellene… Barátod, G.”
Kedves Fiatal Barátom!
Örömmel olvastam a soraidat. Jólesik látni, hogy ilyen
őszintén és komolyan gondolkodsz az életed dolgairól. Már az is nagy lépés,
hogy észreveszed: néha meg kell állni. Mert az élet valóban tele van
feladatokkal, találkozásokkal, tervekkel — de ha nem állunk meg néha, könnyen
elszalad mellettünk az, ami a legfontosabb: az Istennel való csendes
találkozás.
Nem baj, ha vannak dolgos napjaid, ha tanulsz, segítesz,
vagy épp barátokkal ülsz le egy estére. Az a fontos, hogy tudd, kivel jársz
mindezek közben. Az Úr nem a templom falai közé zárva vár rád, hanem ott
van melletted a mindennapokban is — a vendégfogadásban, a tanulásban, a
beszélgetésben, és a csendben is, amikor végre megállsz egy pillanatra.
Tartsd meg ezt a jó szokásod, hogy figyelsz a lelked
hangjára. Aki meg tud állni, az nem marad le — hanem épp megtalálja az irányt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése