1. „Amikor a kapcsolat egyoldalú, de a szíved nyitott marad” - Kedves Fiatal Barátom! - Lelki-reflektív útmutató

Kedves Fiatal Barátom!

Először is szeretném, ha idéznénk a kérdésedet, amit hozzám intéztél 120 km távolságból:

„Pap bácsi, van egy dolog, ami már régóta foglalkoztat és szúrja a lelkem. Egy ideje próbálok pár emberi kapcsolatot építeni, de valahogy nem úgy alakul, ahogy szeretném. Vagy a másik személy nem úgy viszonyul hozzám, ahogy várnám, vagy épp teljesen eltávolodni akar. Hogyan lehet az, hogy én küzdök a kapcsolatért, de a másik oldalról ez nem kölcsönös? Sokszor elég nehéz egy oldalúan állni valamihez.”

Az, amit leírtál, nagyon is ismerős számomra. Nem újkeletű probléma: több mint negyven évvel ezelőtt én is sokszor szembesültem azzal, hogy fáradoztam egy barátságért vagy emberi kapcsolatért, de a másik fél nem viszonozta az igyekezetem. Tudom, milyen keserű tud lenni az érzés, amikor egyoldalúan állunk valamihez, és úgy tűnik, mintha minden erőfeszítésünk hiábavaló lenne.

Először is, tudd, hogy ez természetes. Minden ember más, és más módon kapcsolódik. Nem minden kapcsolat működik kölcsönösen. Isten is engedi, hogy mások szabadon döntsenek arról, hogyan viszonyulnak hozzánk. Ez lehet nehéz, de az elfogadás szabadságot ad, és megvédi a szívünket a túlzott sértettségtől.

Másodszor, fontos megtanulni elfogadni a másik választását. Ha valaki eltávolodik, az nem feltétlenül rólad szól. Ilyenkor a bölcsesség és a szeretet nem abban rejlik, hogy kényszerítünk valakit a közelünkben maradni, hanem abban, hogy békében elengedjük, miközben nyitottak maradunk azokra, akik valóban közel akarnak lenni hozzánk.

Harmadszor, amikor egyoldalúan adunk – legyen az szeretet, figyelem vagy segítség – az lehetőséget ad a lelki növekedésre. Megtanuljuk a türelmet, az alázatot, és azt, hogy a mi boldogságunk nem feltétlenül a másik viszonzásán múlik. Imádkozhatsz a kapcsolatért, a másik emberért, de közben engedd el a kontrollt: nem rajtad múlik, hogy a másik hogyan válaszol. Isten kezében biztonságban van mindkettőtök szíve. Isten mindig látja, amikor szeretettel adunk, és Ő megajándékoz minket a belső békével, amely erőt ad továbblépni.

Végül, ne feledd: a legfontosabb kapcsolat az Istennel van. Ha Őt helyezed az életed középpontjába, a többi kapcsolat könnyebben megtalálja a helyét. Azok, akik igazán értékelnek és szeretnek, úgyis meg fognak találni. És amikor ez megtörténik, a kapcsolat kölcsönös lesz, és nem kell egyoldalúan küzdened érte.

Képzeld el, hogy a szereteted olyan, mint egy fénylő mécses. Nem biztos, hogy mindenki észreveszi, vagy vissza tükröződik rád, de a fény így is világít, és nem vész el.

Ima:

Uram, köszönöm, hogy látod a szívemet, és ismered minden vágyamat, minden fáradozásomat.

Segíts elfogadni, hogy nem minden kapcsolat működik kölcsönösen, és hogy mások szabadon dönthetnek arról, hogyan viszonyulnak hozzám.

Adj nekem türelmet, amikor egyoldalúan adok, és erőt, hogy ne várjak mindig viszonzást, hanem szeressek bátran és tiszta szívvel.

Taníts meg elengedni a kontrollt, hogy ne én irányítsam, hogyan reagáljon a másik ember, hanem bízzak a Te gondviselésedben.

Őrizd a szívünket, Uram, a félelem, a sértettség és a harag ellen, és töltsd meg békével, szeretettel, reménnyel.

Segíts, hogy szeretetem olyan legyen, mint a fénylő mécses: világítson, adjon meleget, még ha nem is veszi észre mindenki, és soha ne veszítse el fényét.

Áldd meg azokat a kapcsolatokat, amelyek közel akarnak lenni hozzám, és vezess engem azokhoz, akikben kölcsönös szeretetet találhatok.

Mindezt Jézus Krisztus, a mi Urunk által kérjük.

Ámen.

Útravaló gondolat:

„Szeress bátran, adj türelemmel, és fogadd el, hogy nem minden kapcsolat viszonozza az erőfeszítést. Isten látja a szívedet, és Ő soha nem hagy el.”