A mai nap más volt, mint az elmúlt tizenkét év bármely
reggele. Korábban ébredtem, és miközben a „Szívem első gondolatával” Isten felé
fordultam…, a megszokott fekete mellett próbáltam magamba szívni a Nemere
hegység friss, fenyőillatú levegőjét. Tudtam, hogy most minden apró részlet
ajándék, amit el kell raktároznom magamban: a természet szépségét, a kolostort
átölelő imádságos csendjét, amelyben oly sokszor meg lehetett hallani Isten
halk szavát. Úgy éreztem, mintha az örökkévalóság érintette volna meg a
pillanatot.
Aztán jött a csomagolás, az indulás, és közben Pál apostol
szavai csengtek a fülemben: „Öltözzetek fel irgalmassággal, jósággal,
türelemmel, szeretettel…” (Kol 3,12). Ez a ruházat az, amit a világ
forgataga közepette sem veszíthetünk el, legyen bár város vagy falu az
állomáshelyünk. Mária példája világít előttem: nem tudta, milyen út vár rá,
amikor igent mondott, mégis minden bizonytalanság ellenére Istenre bízta
életét.
A nap végén, visszatekintve, látom: voltak örömök és
szépségek, voltak nehézségek, fáradtság, bizonytalanság is. Megvallom, nem
mindig sikerült türelmesnek, alázatosnak vagy szeretetteljesnek maradni.
Ilyenkor jó szívből bocsánatot kérni az Úrtól: gyengeségeimért,
türelmetlenségeimért, minden kimondott vagy elhallgatott szóért, amely nem az Ő
szeretetét tükrözte. De hiszem, hogy Ő, aki hűséges, mindent újjá tud teremteni
bennem.
A világ hírei, zajai sokszor félelmet, bizonytalanságot
keltenek. Ma mégis erősebben hallatszott Isten halk, bátorító szava: „Ne félj,
mert én veled vagyok!” Ő az, aki a jövőt is a kezében tartja, és aki a
legnagyobb zűrzavar közepette is békét tud adni. Ez az isteni béke az, ami a
családokban, a munkahelyeken, a közösségekben megszenteli a hétköznapokat – ha
engedjük, hogy bennünk éljen.
Esti ima
Ámen.
Jó éjt gondolat
„Aki Istenre bízza magát, annak minden új kezdetben békét
ajándékoz.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése