„Ne a csűrjeimet számoljam – hanem a szeretet cselekedeteit” - lefekvés előtti gondolat és esti ima

18. évközi vasárnap estéje

Mottó: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (vö Mt 6,21)

A nap végén talán mi is a csűreinket számoljuk: mennyi mindent intéztünk el, mennyi munkát végeztünk, mennyit haladtunk az anyagi dolgainkban. De vajon a szívünkkel is számot vetünk?

Ma Jézus arra hív, hogy ne a felhalmozott javak biztonságában bízzunk, hanem abban a szeretetben, amit képesek voltunk megélni és továbbadni. Mert a földi csűrökben gyűjtött kincsek megrohadnak vagy elillannak – de amit Istenben teszünk, az örökké megmarad.

Kérdezzük meg magunktól ma este:

– Ma gazdagodtam-e Istenben?

– A mai napban tükröződött-e az, hogy az Úrhoz tartozom?

– Szavaimmal, döntéseimmel, időm beosztásával vajon Isten ügyét szolgáltam-e – vagy csak a saját céljaimat?

Ne feledjük: nem az számít, mit birtokolunk, hanem hogy kit szerettünk. Nem az örökösök öröklik a földet – hanem az alázatosak az Isten országát.

---

Esti ima – 18. évközi vasárnap

Uram, Istenem,
a mai nap végén megállok előtted,
mint az a gazda, aki este visszanéz a csűrökre –
de most nem a termést számolom,
hanem a szívem kincseit.

Köszönöm, hogy ma is adtál időt, lehetőséget, szót és csendet,
munkát és pihenést, találkozást és elengedést.
Bocsásd meg, ha voltak pillanatok,
amikor csak magamra gondoltam,
és elfelejtettem, hogy mindenem Tőled van, és Hozzád tér vissza.

Taníts meg holnap is Istenben gazdagodni –
nem számokban, hanem szeretetben,
nem halmozással, hanem megosztással,
nem önzéssel, hanem irgalommal.

Őrizd meg álmaimat a hamis biztonság képzeteitől,
és tölts el a bizalom csendjével.
Adj nekem békét, hogy új napra ébredve
ne a csűrjeimet akarjam bővíteni –
hanem a szívemet.

Ámen.

Esti útravaló mondat a szívnek:

„Nem az számít, mit gyűjtöttem ma magamnak, hanem amit szeretetből másoknak adtam – mert ez az igazi gazdagság, amely Istenhez vezet.”