Szent Lukács evangéliuma egy megrendítő történetet tár
elénk: Jézus Naim városába érkezik, ahol egy özvegyasszony egyetlen fiát kíséri
utolsó útjára. A halál és a reménytelenség menetét Jézus közelgése töri meg. A
szívét megindítja az anya fájdalma, odalép, és életet ajándékoz: „Ifjú, mondom
neked, kelj föl!” A könnyek völgye hirtelen öröm völgyévé változik.
Szent Mónika életében ugyanez az isteni tapasztalat
tükröződik. Könnyei ravatalán feküdt fia, Ágoston lelke – bűn, tévelygés,
hitetlenség fogságában. Ő azonban nem adta fel. Édesanyai szíve nem engedte,
hogy a halál uralja fia jövőjét. Könnyei és imái Jézus elé vitték őt. És Jézus
megszólította az ifjút: „Kelj föl!” Nem fizikai halálból, hanem lelki halálból.
És Ágoston – aki később egyházatya és szent lett – életre kelt, mert volt egy
anya, aki hitt, remélt és szeretett.
Mit üzen mindez nekünk ma?
Ebben a rohanó, zajos, bizonytalan világban sokan élnek
„ravatalon”: házasságok, amiket az állandó zsörtölődés rozsdája emészt
és amelyeket közöny borít; fiatalok, akiket eltemet a céltalanság; idősek,
akiket eltemet a magány; családok, amelyeket eltemet a meg nem bocsátás.
A mai ember legnagyobb betegsége nem a test gyengesége, hanem a
lélek kimerültsége és az isteni remény hiánya.
Mit tehetünk? Először is Jézus közelébe kell vinnünk
életünket és szeretteink életét. Ahogy Mónika tette: imával, türelemmel,
hittel, könnyeivel. Nem mindig azonnal látjuk az eredményt, de Isten nem
közömbös a könnyek iránt, amelyek szeretetből fakadnak. Másodszor: tanuljuk
meg észrevenni a sírókat, az özvegyeket, az elveszetteket körülöttünk. Mi
is lehetünk „Jézus hangja”, aki reményt ad: „Kelj föl, van tovább!”
Szent Mónika tanít: az imádság, a kitartás és a
szeretet mindig erősebb, mint a halál. Ha minden összeomlik, marad az ima,
amely átível föld és ég között, és megnyitja Isten szívét.
Ima:
Uram Jézus, aki Naim kapujában megálltál és életet
ajándékoztál, állj meg ma is életünk kapujában!
Tekints könyörülettel a síró anyákra, az elveszett
gyermekekre, a reményüket vesztett családokra.
Adj erőt, hogy Mónikához hasonlóan soha ne adjuk fel az
imát szeretteinkért!
Ébressz bennünk
élő hitet és szeretetet, hogy másoknak is közvetíthessük a Te életadó szavadat:
„Kelj föl!” Ámen.
Napi útravaló:
„A könnyek imává válva feltörik a halál ravatalát.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése