Sorozat:
Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap
tégy egy lépést a hit útján!”
📖 Olvasmány: 1Kor10,31–11,1
„Akár
esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten
dicsőségére.” (1Kor 10,31) – Szent Pál szavai nemcsak a korinthusi híveknek
szóltak, hanem nekünk is, akik a 21. század rohanó világában próbálunk
hűségesek lenni Krisztushoz. Ez a mondat első hallásra egyszerűnek tűnik, de
valójában egész életünk iránytűje lehet.
Mit
jelent mindent Isten dicsőségére tenni? Nem azt, hogy egész nap templomban kell
lennünk, vagy állandóan vallásos szavakat ismételnünk. Inkább azt jelenti: a
hétköznapi cselekedeteinket is átitatja a szeretet és a tudat, hogy Isten jelen
van.
- Amikor
mosogatod a tegnapi vacsora edényeit: nemcsak rendet teszel a konyhában,
hanem gondoskodsz másokról.
- Amikor a
kórház folyosóján várakozol: nemcsak türelmet tanulsz, hanem felajánlhatod
azt az időt Istennek – és imádkozhatsz a többiekért is, akik talán még
nagyobb félelmekkel ülnek melletted.
- Amikor egy
fárasztó nap után is figyelmes vagy a családodra, a munkatársaidra, a
szomszédodra: ez Isten dicsőségére történik.
Loyolai
Szent Ignác ma arra tanít bennünket, hogy minden cselekedetünkben keressük
és találjuk meg Istent. Ez az ignáci lelkiség lényege: Isten ott van a
legapróbb dolgokban is, ha nyitott szívvel éljük meg őket. Nem kell rendkívüli
eseményekre várni, hogy megtapasztaljuk Őt – Ő jelen van a
hétköznapjainkban.
Kérdés
magunkhoz: vajon mi áll szívünk középpontjában, amikor döntéseket hozunk,
amikor beszélünk, amikor cselekszünk? Saját dicsőségünket, kényelmünket,
sikereinket keressük, vagy Isten dicsőségét? És észrevesszük-e, hogy a „másik
ember” – a családtag, a munkatárs, a beteg, a szegény – Isten ajándéka
számunkra?
Pál
apostol hozzáteszi: „Legyetek az én követőim, mint ahogy én Krisztus követője
vagyok!” (1Kor 11,1). Ez is kérdés számunkra: ki az, aki ránk tekintve
közelebb kerül Istenhez? Vajon mutat-e a mi életünk valamit Krisztusból?
A
mai világban, ahol mindenki rohan, és „nincs ideje” sem Istenre, sem a másik
emberre, talán éppen az lenne a legnagyobb tanúságtételünk, ha lassítanánk,
észrevennénk a körülöttünk élőket, és tudatosan Isten kezébe helyeznénk a
napunkat. Ez a mindennapok megszentelése.
Ima:
Uram,
taníts meg ma is Téged keresni mindenben! Add, hogy a legapróbb cselekedeteim
is a Te dicsőségedet szolgálják. Segíts, hogy a rohanásban is legyen időm
észrevenni a másik embert – és Téged, aki minden pillanatban velem vagy. Ámen.
Útravaló
gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése