15. évközi hét csütörtök
Sorozat:
Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!
📖 Olvasmány: Kiv3,13–20
Isten Mózest küldi népéhez, és bemutatkozik: „Én vagyok, aki vagyok.”
Egy név, amely nemcsak a múltban hangzott el, hanem ma is jelen van. Nem egy
elérhetetlen Istenről van szó, hanem egy olyan Úrról, aki belép az emberi
történelembe, és a rabság közepette is nevet ad önmagának: „Veled vagyok.”
Ma este csendben megkérdezhetjük magunktól:
– Hova küld ma engem az Isten?
– Melyik „Egyiptomomban” kell felállnom, megszólalnom, mások mellé állnom?
– Hol várják tőlem az „Égő csipkebokor” fényét – hogy valaki újra remélni
tudjon?
Mózes kifogásokat keresett, gyengeségeire mutatott. Isten
nem vitatkozott vele – hanem egy nevet adott. A nevét. Az Ő jelenlétének
ígéretét.
És ez elég volt.
Nekünk is elég lehet.
Mert Ő nem csak ott van, ahol minden rendezett. Hanem ott
is, ahol:
– már meguntad az imádságot,
– nem érted a szenvedést,
– újra felbukkan a félelem,
– vagy a fáradtság úgy szorítja a szíved, mint Mózes kezében a botot.
Ma este is az a kérdés: Miben hiszek jobban – a
korlátaimban, vagy az Isten hűségében?
💬 Kapcsolódjunk:
👉
Te mit érzel ma leginkább „Egyiptomként”?
Ahol nem szívesen vagy, amit legszívesebben elkerülnél?
💬
Csak gondolj rá – és bízd ma este Istenre!
🙏 Esti ima:
Uram, én is sokszor csak a kifogásaimat látom.
Mint Mózes, azt érzem: túl gyenge vagyok, túl kicsi, túl esendő.
De ma újra hallani szeretném a Te hangodat: „Én vagyok.”
Add, hogy ne a félelmeim határozzanak meg, hanem a Te jelenléted!
Te vagy, aki voltál tegnap, ma és mindörökké –
légy velem az éjszakában is,
és holnap induló lépteimben is.
Ahova küldesz, oda megyek. Ahová hívsz, ott maradok.
Csak Te légy velem, Szabadító Istenem!
Ámen.
„Nem az számít, mit tudsz – hanem hogy ki van veled.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése