„A Lélek kenetével a sebzett világ gyógyítására – Páduai Szent Antal példája nyomán”

 Ünnepi szentmise bevezetője, prédikációja és befejező imája – Páduai Szent Antal ünnepére

Ma este hálás szívvel gyűltünk egybe itt, az esztelneki ferences templomban, hogy együtt ünnepeljük Páduai Szent Antalt, a szegények barátját, az evangélium lángoló hirdetőjét, a keresők, az eltévedtek és az újrakezdők szentjét. Az ő életpéldája ma is utat mutat nekünk – éppen abban a világban, ahol sokan elvesztették a csendet, a mélységet, a figyelmet, az irányt.

Szent Antal szavai és élete nem poros emlék, hanem élő üzenet a XXI. század embere számára is – nekünk, akik oly sokszor küzdünk időhiánnyal, fáradtsággal, kishitűséggel, szorongással. Ő ma is azt üzeni: „Az evangélium nem elvenni akar, hanem gyógyítani. Az Isten országa közel van – benned, körülötted, a másik ember szívében.”

A mai szentmisében imádkozunk azokért is, akiknek különösen szükségük van Isten vigasztalására: a betegekért, az egyedül élőkért, a kételkedőkért, a bűnben vergődőkért – és imádkozunk mindazokért, akik Szent Antal közbenjárását kérik.

Ez a szentmise része „Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban” lelki sorozatunknak, melynek mottója:

„Minden nap egy lépést a hit útján!”

Mert igaz hazánk a mennyben van, de oda az út a földön át vezet – és ezen az úton soha nem vagyunk egyedül.

Kérjük tehát most a Szentlelket, aki betöltötte Izajás prófétát, megerősítette Jézus tanítványait, és aki által Szent Antal is hirdette az Isten országát – hogy formáljon minket is tanítványokká, küldöttekké, a remény zarándokaivá!

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, kérjünk bocsánatot bűneinkért, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait…

1. Mai elmélkedésünk kiindulópontja – Sebzett világban zarándokolunk

Testvéreim,
mindannyian érezzük, hogy a mai világban nehéz szívvel élni. Földi zarándoklatunkat nem békés tájakon járjuk, hanem a felgyorsult élet, a stressz, a félelem és az elidegenedés terein. A modern ember álandóan siet, versenyez, rohan, de valójában belül magányos, nyugtalan és irányt kereső zarándok.

Sokakat megköt a kishitűség („én úgysem tudok változni”), másokat a közömbösség („ez nem az én dolgom”), ismét másokat a félelem („ha megnyílok, sebezhető leszek”), vagy az irigység („miért másnak sikerül és nekem nem?”).

Az emberi kapcsolatok sekélyesekké, felületesekké váltak. Gyakran csak a látszatot ápoljuk – de a szív mélyén sokakban éhség van: az elfogadás, a hit, az irgalom és az igazság utáni vágy.

És ebbe a világba lép be a mai ünnep szentje, Páduai Szent Antal, a XIII. századi ferences szent és tanúságtevő, aki ma sem csendesült el. Szól hozzánk. Meghív arra, hogy ne rekedjünk meg a felszínen, ne csupán túlélni akarjunk, hanem élni. Mert – ahogy a Blogon indított sorozatunk mottója mondja – „minden nap egy lépés a hit útján.” És ez az út a földön át vezet, de az ég felé tart.

2. Izajási próféta jövendölését hallhatuk az olvasmányból – „az Úr Lelke van rajtam”. Mit jelent ez ma?

Azt olvastuk: „Az Úr Lelke van rajtam, mert fölkent engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek..., hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket; és szabadságot vigyek a börtönök lakóinak…”

Jézus maga is e szavakat idézte, amikor a názáreti zsinagógában elkezdte nyilvános működését. Mintha csak azt mondta volna, hogy: „A Lélek küldött engem, hogy az emberek életében valami igazán jó történjen – gyógyulás, szabadulás, remény.”

De ez a mondat nem csak Jézusra vagy a prófétákra vonatkozik. Ez mindannyiunk hivatása! Téged is hív az Úr Lelke – éppen ott, ahol vagy: a családodban, a faludban, a munkádban, a szomszédaid között. Nem szuperhősnek kell lenned, csak nyitott szívű embernek, aki kész meghallani Isten hívását és továbbadni a jóságát.

Mit jelent ez konkrétabban a hétköznapokban?

Először is: örömhírt vinni a szegényeknek: – Ez nem csak azokat jelenti, akiknek nincs pénzük. Sok ember ma belül, a szívében „szegény”: – aki nem érzi, hogy bárkinek fontos lenne, – aki nem hisz abban, hogy az életének van értelme, – aki elveszítette az örömét, a reményét.

Az ő számukra tőlünk néha egyetlen mosoly, jó szó, figyelem is lehet örömhír. Ha valakit emberszámba veszel, ha meghallgatod, ha nem csak magaddal foglalkozol, máris Krisztus örömhírének közvetítője vagy.

Másodszor: meggyógyítani, vigasztalni a megtört szívűeket: – Ma is sokan hordoznak veszteséget: egy haláleset, egy széthullott kapcsolat, csalódás, betegség... Lehet, hogy nem tudsz nagy dolgokat mondani, de ha ott vagy valaki mellett, ha kitudod mondani: „Imádkozom érted” – az már vigasz. Nem kell megoldanod a másik élet problémáját – elég, ha nem hagyod magára.

Harmadszor: Szabadságot hirdetni a megkötözötteknek, a börtön lakóinak: Sokan rabjai valaminek: – rossz szokásnak, káros szenvedélynek, – múltbéli sérelemnek, – vagy éppen saját önértékelésük hiányának („én nem vagyok jó semmire”).

A Lélek kenete – Isten ereje – azért van rajtad, hogy ebbe a sötétségbe fényt vigyél. Nem kell okosnak vagy tökéletesnek lenned. Elég, ha nem félsz jónak lenni – ma, most, ott, ahol élsz.

Ez a prófétai küldetés tehát nem egy „kiválasztott elitnek” szól, hanem neked is. - Nem azért, mert te mindent tudsz – hanem mert Isten Lelke ott van veled. - Ahol jóság van, ott a Lélek dolgozik. Ahol bátorítasz, vigasztalsz, reményt adsz, ott Isten kenete működik rajtad keresztül.

Egy mondatban összefoglalva: A Lélek kenete nem a rendkívüli embereket teszi különlegessé, hanem a hétköznapi embereket teszi bátor, gyógyító és örömhírt hordozó tanúkká.

3.- Az evangélium küldetése – Egyszerű embereknek szól, egyszerű szavakkal

A Szent Lukács evangéliumában olvassuk, hogy Jézus nem egyedül, hanem kettesével küldte szét a tanítványait. Ez fontos üzenet: a hitet nem magányosan kell megélni, hanem közösségben, testvéri kapcsolatban, egymást támogatva, bátorítva. Mert amikor együtt járunk a hit útján, nemcsak könnyebb, hanem igazabb is.

És figyeljük meg: nem nagy tudósokat vagy hatalmas embereket választott Jézus. Nem mondta nekik, hogy írjanak könyveket vagy vitatkozzanak a világ nagy problémáiról. Hanem ezt mondta:

• Menjetek el az emberekhez! Ne zárkózzatok be, ne maradjatok a magatok világában.
• Mondjátok el nekik: „Isten országa közel van.” Ez azt jelenti: Isten nincs messze, hanem itt van köztünk.
• Gyógyítsátok meg a betegeket! Vagyis: ahol fájdalom, szenvedés, magány vagy kétség van, ott próbáljatok segíteni – szóval, mosollyal, figyelemmel, szeretettel.

Ez a küldetés ma is él, és minden keresztény embernek szól – tehát neked is.

A krisztusi tanitás, az evangélium nem csak vasárnap délelőtt a templomban van jelen, nem csak papok és szerzetesek dolga. Valójában az evangélium minden megkeresztelt személy életformája kell, hogy legyen – otthon, a munkahelyen, az utcán, a boltban, a betegágy mellett. Mindenütt.

A zarándok, aki Krisztust követi, nem csak halad előre, hanem valamit visz is magával. És mit visz? Nem táskát, nem vagyont – hanem békét, jóságot, figyelmet, gyógyító szeretetet.

És miért olyan sürgős ez?

Mert ma is nagyon sok ember él úgy, hogy nem tudja, Isten mennyire közel van hozzá. - Sokan azt hiszik, egyedül vannak, nem számítanak senkinek, nincs kiút a fájdalmukból. - Pedig Isten ott van. De ezt sokszor csak rajtunk keresztül tudják megérezni.

Ezért vagyunk az örömhír hordozói: nem kell mindent tudnunk, csak készen kell állnunk arra, hogy szeretettel jelen legyünk, és továbbadjuk azt, amit mi is Istentől kaptunk.

Egy egyszerű példával: Gondolj egy lámpásra. A lámpásban ott van a fény – de csak akkor világít, ha valaki meggyújtja. Jézus gyújtotta meg bennünk ezt a fényt – de nekünk kell azt tovább vinnünk. - Nem kell tűzcsapnak lenni, elég, ha gyertyaként világítasz ott, ahol vagy. És ez már sokat jelent valakinek.

4.- Ebben nagyszerű példa a mi számunkra Páduai Szent Antal – a Biblia kiváló ismerője, az evangélium lángoló tanúja

Szent Antalt sokan ma is úgy ismerik, mint „az elveszett tárgyak szentjét”. De ő nem csupán kulcsokat segített megtalálni. Ő elveszett életeket segített megtéríteni. Elcsüggedt embereket emelt fel. Megtévesztetteknek mutatott utat. A bűnben élőknek reményt adott.

Egyszerre volt: Tudós – aki behatóan ismerte a Szentírást, és mély teológiai gondolatokat fogalmazott meg.

Egyszerre volt: Próféta – aki bátran kiállt a társadalmi igazságtalanságok ellen.

Egyszerre volt: Szónok – akinek beszédein emberek tömegei tértek meg, lettek elkötelezett Krisztus követők.

Egyszerre volt: Szolgáló testvér – aki sosem felejtette el: a legkisebbek, a szegények, a betegek szolgálata az igazi igehirdetés.

Szent Antal a Lélek embere volt – és erre tanít minket is. Nem elég okosnak lenni, vallásosnak lenni – át kell engedni magunkat a Lélek kenetének.

5. Antal híd a 21. század emberéhez – Antal ma is megszólít

Képzeljük el, mit mondana Szent Antal ma:

• „Ne félj! A világ zaja nem erősebb, mint az Isten szava.”
• „Ne zárkózz be! Aki falat épít maga köré, nem tud szeretni – de azt sem tudja, hogy őt is szeretik.”
• „Ne legyél közömbös! Melletted emberek élnek, akiknek szükségük van egy jó szóra, egy csendes imára, egy irgalmas tekintetre.”
• „Van szavad, amivel világosságot vihetsz más szívébe. Használd – ne ítélkezésre, hanem felemelésre.”

Antal nem a kivételesekhez szólt – hanem a kételkedőkhöz, a fáradtakhoz, a keresőkhöz, a bukottakhoz. Mert ott győz a kegyelem, ahol már nem bízunk önmagunkban, de megnyílunk Isten felé.

6. Ez a hit megvalósítható mindennapokban – zarándokként élve, Isten útján járva.

„Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban” nem más, mint megtanulni látni, felismerni Isten jelenlétét minden helyzetben.

De ehhez kérdések kellenek – őszinte kérdések és természetesen őszinte válaszok:

• Mikor hallgattam legutóbb Isten Igéjét úgy, hogy megérintsen?
• Ki van a környezetemben, aki a béke szavát várja tőlem?
• Melyik félelem, melyik sérelem tart még fogva?
• Miben tudnék irgalmasabb, figyelmesebb, békességszerzőbb lenni?

Testvéreim! A hit nem csak arra való, hogy szépen mutasson vasárnap a templomban vagy egy-egy nagy ünnepen, mint egy ünnepi dísz az asztalon. A hit nem dísz – hanem iránytű. Nem külsőség – hanem életerő, a szív és a lélek energiája.

A hit azt jelenti, hogy napról napra Istenbe kapaszkodva élek, akkor is, amikor minden jól megy, és akkor is, amikor nehézségek jönnek.

Ezért mondjuk:
a hit út – amelyen minden nap egy újabb lépést kell tenni.
Egy lépést a bizalom felé, amikor félek.
Egy lépést a megbocsátás felé, amikor megbántottak.
Egy lépést a jó szó felé, amikor más szomorú.
Egy lépést Isten felé, amikor talán már rég nem imádkoztam.

Nem nagy dolgokat kell tennünk – csak minden nap egy kicsit előbbre lépni a jóban. Igazából ez a földi élet zarándoklata: haladni – Isten felé, egymás felé, a menny felé.

Nem feledve, hogy: ahol az Isten Igéje él, ott a félelem csendben meghátrál. Ahol a szeretet szava szól, ott újra lehet kezdeni. Szent Antal ma is ezt mondja: Légy a gyógyító béke eszköze ebben a sebzett világban!

Ezért kérjük őt:

„Szent Antal, Isten Igéjének bátor hirdetője,
taníts minket hallgatni, hogy ne csak beszéljünk,
taníts minket szeretni, hogy ne csak ítélkezzünk,
taníts minket élni az evangéliumot, hogy másokat is gyógyítsunk.
Segíts bennünket, hogy a Lélek kenetében
a gyógyítás, a vigasztalás, és a remény zarándokaivá váljunk!”

Ámen!