A
remény zarándokainak, az „Élet útjának zarándoklata a mindennapokban” lelki
sorozat részeként
Egy
nap, amely a reggeli békével indult, és a váratlan fordulatok hullámvasútján
vezetett végig: gyerektábor, nevetés, fáradtság, egy kis vészhelyzet – és benne
a gondviselés csendes jelei.
Egy
csőtörés, amely a kolostor vízellátását sodorta veszélybe, mégsem vált
katasztrófává. Egy vállalkozó, akivel a földön járva lehetett az égről is
beszélni. Egy tábor, ahol a gyerekek lármájában Isten öröme visszhangzott.
Ma
reggel Ábrahámmal indultunk – „Indulj el arra a földre, amelyet majd mutatok
neked!” – és most este, visszatekintve, megérthetjük: ez a nap is egy ígéret
földjére vezetett minket. Nem térképen, hanem valóságban. Mert a hit nem
a gondok hiányát jelenti, hanem azt, hogy ezekben is meglátjuk Isten
jelenlétét.
Ma
megtanultuk: az Istenbe vetett bizalom nem a nyugalmas napok jutalma, hanem a
zűrzavarban megélt béke forrása. Ő, aki Ábrahámnak megígérte a földet, ma
nekünk is adott valamit: egy lépést önmagunk meghaladása felé.
Lehet,
hogy nem vagyunk még ott, ahová tartunk – de haladunk, és nem vagyunk
egyedül.
![]()
Esti
ima:
Ámen.
![]()
🌙 Útravaló
gondolat:
„A hit nem menekülés a valóság elől, hanem bátorság, hogy abban is felfedezzem Istent.”
”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése