A húsvéti evangéliumokban újra és újra visszatér egy különös pillanat: Jézus megjelenik tanítványainak, de először nem ismerik fel. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a kertész; az emmauszi tanítványok csak a kenyértörésben ismerik meg; a tó partján halászó apostolok közül János az, aki felismeri: „Az Úr az!”
Miért nem
ismerik fel rögtön? Talán mert Jézus feltámadt teste más, és mégis ugyanaz. De
talán inkább azért, mert csak az a szív ismeri fel, amely figyel, amely szeret.
A szeretet ismeri fel az ismerős hangot, az ismerős mozdulatot, az ismerős
jelenlétet.
Ma este
megkérdezhetjük magunktól: felismerem-e Jézus jelenlétét a napjaimban?
Észrevettem-e ma a feltámadt Krisztus arcát egy mosolyban, egy kedves szóban,
egy csendes pillanatban?
Ha úgy
érzed, nem sikerült – ne bánkódj. A tanítványok sem mindig ismerték fel elsőre.
De, amikor felismerték, megtelt a szívük örömmel.
🙏 Esti ima – „Ismerj meg, Uram!”
Uram,
Jézus Krisztus,
feltámadt Üdvözítőm!
Ma is
velem voltál –
bár lehet, nem mindig vettem észre.
Talán szóltál hozzám valaki szaván keresztül,
talán megérintettél egy pillanat csendjében.
Köszönöm, hogy nem hagytál egyedül.
Bocsásd
meg, ha nem figyeltem Rád,
ha csak a saját dolgaimat láttam,
ha nem vettem észre a Te arcodat a másik emberben.
Taníts meg
felismerni Téged!
Taníts a szeretet szemével látni,
a remény fülével hallani,
a hittel megérinteni az ismerős hangot: „Én vagyok, ne félj!”
Ma este
Rád bízom magamat:
gondjaimat, fáradtságomat, örömeimet.
Légy velünk az éjszaka is,
és virradatkor újra hívj magadhoz,
hogy Benned ébredjen a szívem.
Atya,
Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése