A Nagyböjt negyedik hetében járva talán elfáradunk az
elhatározásainkban, könnyebben lankad a figyelmünk, és elbizonytalanodunk
abban, hogy valóban érdemes-e folytatni lelki utunkat. Életünk közösségeiben is
megjelenhetnek a nehézségek: félreértések, konfliktusok, ítélkezések, amelyek
próbára teszik hitünket és kitartásunkat. Mi segíthet megújulni, új erőt
meríteni?
Az Ezékiel próféta könyvéből (Ez 47,1-9.12) olvasott
szakasz egy gyönyörű képet tár elénk: a templomból fakadó forrás, amely
fokozatosan folyammá duzzad, életet és termékenységet hozva mindenhova, ahova
eljut. A víz Isten kegyelmének és áldásának jelképe, amely élővé teszi az
elhagyatott, szikkadt tájakat. Ahová a folyó elér, ott az élet megújul: a fák
gyümölcsöt teremnek, a vízben halak nyüzsögnek, a gyógyító levelek életet
adnak.
Isten áldása hasonlóan árad ki ránk, és nekünk is
hivatásunk, hogy forrássá váljunk mások számára. A hit, a szeretet és az
irgalom olyan élő víz lehet, amely megújítja a kapcsolatainkat, és gyógyítja
közösségeink sebeit.
Azonban először nekünk magunknak kell meríteni Isten forrásából: az
imádság, a szentmise, a szentségek és a testvéri szeretet révén. Ha engedjük,
hogy Isten Lelke átjárjon minket, akkor rajtunk keresztül is áradni fog a
kegyelem, és közösségeinkben is megjelenik a megbékélés és az összetartozás.
Konkrét cselekvési lehetőség:
Ma tegyünk egy lépést afelé, hogy forrássá váljunk: egy kedves szóval, egy
türelmes gesztussal, egy bocsánatkéréssel vagy megbocsátással hozzuk el Isten
áldását oda, ahol szükség van rá.
Fohász
Égi Édesanyánk, Esztelneki Madonna, taníts minket úgy szeretni,
hogy életünk Isten áldásának forrásává váljon! Kérjük a te közbenjárásodat,
hogy legyen bennünk béke, türelem és megbocsátás, és segítsd közösségeinket a
kiengesztelődés útján! Ámen.
Útravaló gondolat
„Engedd, hogy Isten forrása átjárjon téged, és rajtad keresztül is
áradjon az élet!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése