Cinke áhítat: 'Amikor a teremtés szó nélkül dicsér a Teremtőt'- Nagyböjti elmélkedés

Szilveszter archívum

Az Esztelneki Ferences Kolostor kápolnájában, a napközi imaóra során váratlan látogatók érkeztek – egy kis cinke pár, a nyitott ablakon keresztül repültek be. 

Egyikük a nyitott zsolozsmás könyvre szállt, és szó nélkül rázendített, mintha segíteni akarna az Oltáriszentségben köztünk élő Jézus imádatában. Ez a pillanat, amelyet egy fénykép őriz, sokrétűen szól a lélekhez. Elmélkedjünk erről a képről, és fedezzük fel üzenetét nagyböjti lelki zarándoklatunk során.

A kép első látásra egyszerű, mégis megkapó: egy cinke ül egy nyitott zsolozsmás könyvön, csőre nyitva, mintha énekelne. A könyv bőrborítású, és a kápolna belseje halványan kivehető a háttérben. A kép kontrasztja a mozdulatlan könyv és a madár lendületes éneke között szinte életre kelti a jelenetet. A madár, amely ösztönösen és természetesen zendít rá az énekre, mintha általa maga a teremtett világ csatlakozna az Isten dicséretéhez.

Ez a jelenet arra tanít, hogy az imádat nem csupán az ember kiváltsága, hanem az egész teremtés válasza Isten jelenlétére. A cinke spontán éneke arra hív, hogy mi magunk is engedjük el merev imádsági szokásainkat, és engedjük, hogy a lelkünk természetes öröme, hálaadása szárnyaljon Isten felé. Ahogy a madár éneke nem tanult vagy szabályozott, úgy a mi imádságunk is lehet egyszerű, tiszta és őszinte.

A kép mélyebb üzenete, hogy a dicséret lehet ösztönös és természetes. Nem kell mindig formális szavakkal imádkoznunk; elég, ha a szívünk énekel. A cinke, amely a zsolozsmás könyvön ül, arra emlékeztet, hogy a Teremtő dicsérete nem emberi kiváltság, hanem az egész világ örömteli válasza Isten szeretetére. Ez az egyszerű madár énekével kifejezi azt az örömöt, amit a létezés, az élet Isten jelenlétében jelent.

Nagyböjt idején különösen fontos, hogy megújítsuk imádságunkat, és a kép arra hív, hogy legyünk bátrak szabadon, természetesen dicsérni Istent. Lépjünk ki megszokott imádsági formáinkból, és merjünk szavak nélkül is énekelni, engedve, hogy a lélek maga találja meg a dicséret kifejezésének módját.

Engedjük, hogy ez a kép segítsen minket a hitünk megújításában, hogy a nagyböjt ne csak külső gyakorlatok, hanem a szív mélyéből fakadó dicséret ideje is legyen. Mint ahogy a cinke dalol a maga egyszerűségében, mi is nyissuk meg szívünket, és engedjük, hogy a lélek Istent dicsérje minden cselekedetünkben.

Ima:

Teremtő Istenünk, te, aki az egész világot énekre hívod, köszönjük neked a cinke egyszerű dalát, amely szavak nélkül is dicséretet zeng neked. 

Taníts meg minket arra, hogy mi is ilyen őszintén, nagy alázattal és tiszta szívvel forduljunk hozzád. 

Add, hogy imádságaink ne csupán szavak legyenek, hanem szívből fakadó dicséret és hálaadás. Segíts megszabadulni merev szokásainktól, és szabadon, természetesen dicsérni téged, mint a madár, amely ösztönből énekel neked.

Ámen.