![]() |
| Szilveszter archívum |
A főpapok és a szadduceusok haragra gerjedtek az apostolok miatt (ApCsel
5,17-26), mert azok a népnek hirdették Jézust. Börtönbe vetették őket, de
az Úr angyala kiszabadította őket, és felszólította: „Menjetek, hirdessétek az
élet igéit!”
Az igazság ügye nem állhat meg az emberek akadályainál. Az Istentől
kapott küldetésünk akkor is folytatódik, ha külső körülmények megnehezítik.
Isten mindig ad kiutat – a börtön ajtói is megnyílnak –, ha hűségesek maradunk
hozzá.
Milyen „belső börtönök” tartanak vissza ma engem attól, hogy
bátran tanúságot tegyek a hitemről? Félelem, megszokás, közöny, mások
véleményétől való félelem?
Ma dönthetek úgy, hogy az angyal szavára hallgatok: kilépek a magam
korlátaiból, és bátran „hirdetem az élet igéit” – talán egy bátorító
szóval, egy csendes imával, egy tiszta cselekedettel ott, ahol éppen vagyok.
Nem kell nagy tettekre gondolni: egy mosoly, egy kedves szó, egy tanúságtétel
arról, hogy hiszem: a Feltámadt Krisztus velem van – már önmagában hirdeti az
életet a világban.
Rövid fohász:
Uram Jézus, Te legyőzted a halált és minden félelmet. Adj nekem bátorságot, hogy minden nap a Te örömhíred élő hirdetője legyek! Nyisd meg szívemet és ajkamat, hogy bátran szóljak és éljek a Te fényedben. Ámen.
Útravaló mondat:
„Az igazságot nem lehet elhallgattatni – bennem sem.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése