„A sötétség nem tart örökké. A sír nem zárult be örökre.
A kő már elmozdult. A hajnal már úton van.”
A nagyszombat csendjében sok minden elcsendesül bennünk is.
A világ is visszafogja a zaját. Mintha egy mély lélegzetvétel előzné meg az
örökkévalóság pillanatát.
És ebben a csendben, ebben az éjszakai szent nyugalomban,
valami történik, amit szem nem lát, de a hit sejt: Isten Lelke már mozdul.
Az élet már úton van. A Feltámadott már lépdel felénk.
Ez az éjszaka már nem a halálé, hanem az Életé.
Ez az éjszaka már nem a gyászé, hanem a reményé.
Ez az éjszaka már nem a véget jelenti, hanem a kezdete annak, amit senki többé
nem vehet el tőlünk: az új életet, a feltámadás örömét, a szeretet
győzelmét.
Testvérem, ha ma este/éjjel még sötét van körülötted, ne
feledd: a hajnal már úton van.
Holnap – vagyis ma – már húsvét van.
És Krisztus, aki feltámadt, azt mondja neked is:
„Ne félj! Éltem érted. Most élek benned. Indulj, és élj!”
Áldott éjszakát! És amikor reggel elolvasod ezeket a
sorokat: örömmel köszöntsd a Feltámadottat!
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése