Amikor valaki közel áll, még fájóbb, ha megbánt – és még
nehezebb megbocsátani. A nagyböjt időszaka különösen alkalmas arra, hogy
megvizsgáljuk: hogyan bánunk azokkal, akik megbántottak, és mit kezdünk a
bennünk lappangó irigységgel, sértettséggel, szomorúsággal. Isten igéje ma arra
hív, hogy ne engedjük, hogy ezek az érzések határozzák meg a tetteinket, hanem
válasszuk az irgalmat és a megbékélést.
Józsefet testvérei elutasítják, bántalmazzák, majd eladják (Ter37,3-4.12-13a.17b-28) – mindezt azért, mert atyjuktól több szeretetet kapott. Az emberi irigység és sértődöttség kegyetlenségbe torkollik. Mégis, a történetben ott villan fel a remény is: Ruben és Júda közbe lépnek – ők már nem a gyűlölet, hanem az életmentés, az irgalom felé mozdulnak.
Isten kegyelme képes a rosszból is jót kihozni. A történet
végén József nem elpusztul, hanem egy hosszú, de gyümölcsöző útra indul.
A nagyböjt lehetőség arra, hogy felismerjük, mikor
viselkedtünk mi is úgy, mint József testvérei. Elítéltünk valakit, mert „túl
más", „túl sikeres", „túl vallásos”, „túl egyházhű” vagy egyszerűen
csak zavart minket a jelenléte. Az is lehet, hogy ma éppen mi vagyunk azok,
akiket félreértettek, és igazságtalanság ért. Ma arra vagyunk hívva, hogy
Júdához hasonlóan álljunk meg a bűn útján, és mondjuk ki: „Ne szennyezzük be a
kezünket!” Legyünk mi is az irgalom eszközei! Egy megbocsátó szó, egy lépés a
kiengesztelődés felé csodákra képes – nemcsak másban, bennünk is.
Tegyük ma félre a neheztelést, és induljunk el egy belső
kiengesztelődés útján – talán egy imával, egy telefonhívással, vagy csak azzal,
hogy őszintén elengedünk egy haragot.
Fohász:
Útravaló
Az irgalom mindig erősebb, mint a harag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése