Ma Hamvazószerda van, a nagyböjti időszak első napja. Ezen a
napon hamuval keresztet rajzolnak a homlokunkra, és elhangzik: „Emlékezz
ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” vagy „Térjetek meg és
higgyetek az evangéliumban!” Ez az ősi szertartás emlékeztet minket életünk
mulandóságára és arra, hogy szükségünk van Isten irgalmára. Hamvazószerda
hívása azonban nem csupán külső gesztus, hanem szívünk mélyét érintő felhívás: induljunk
el egy lelki utazásra, egy belső zarándoklatra, amelynek célja a megtérés
és a húsvéti örömben való részesedés.
A nagyböjt, mint lelki zarándoklat és belső megújulás
A nagyböjt negyven napja olyan, mint egy lelki vándorút.
Jézus is negyven napot töltött a pusztában imádkozva és böjtölve, s ezzel
nyilvánosság elé lépve, megváltói működését megkezdve. Mi is meghívást kapunk,
hogy ebben az időben kicsit "kivonuljunk" a mindennapok zajából, és
Istenre figyeljünk. Ez a negyvennapos út nem egyszerűen önmegtartóztatás – nem
arról szól, hogy fogyókúrázzunk vagy bizonyítsunk valamit másoknak. A
nagyböjt lényege a belső átalakulás: szívünk átformálása, közeledés
Istenhez és elfordulás attól, ami eltávolít tőle.
Joel próféta könyvében ma így szól az Úr: „Térjetek
vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket
szaggassátok meg, ne a ruhátokat.” (Joel 2,12-13) Isten nem a
külsőségeinkre kíváncsi, hanem a szívünkre. A hamu külső jelképe a bűnbánatnak,
de csak akkor van értelme, ha a szívünk is megtér. Isten „jóságos és
irgalmas” (Joel 2,13), türelmes és könyörületes, de várja, hogy
visszatérjünk hozzá igaz szívvel. A nagyböjt tehát alkalom, hogy ne csak
felszínesen változtassunk (vagyis lemondunk egy-egy dologról), hanem engedjük,
hogy Isten Lelke mélyen megújítson bennünket.
Képzeljünk el egy zarándokot, aki felkerekedik, hogy
megmásszon egy magas hegyet a napfelkelte – a húsvéti új élet öröme –
látásáért. Már az út elején rájön, hogy hátizsákja tele van felesleges
terhekkel, ezért útközben sorra kipakolja ezeket, hogy könnyebben haladhasson. Mi
magunk vagyunk ez a zarándok. A hátizsákunkban hordozzuk bűneinket, rossz
szokásainkat, sértettségeink súlyát. A nagyböjti lelki út során Isten arra hív,
hogy megszabaduljunk ezektől a terhektől – bűnbánattal és megbocsátással –,
hogy könnyű lélekkel, megtisztult szívvel haladhassunk előre a húsvéti
megújulás felé.
A megtérés sürgető szükségessége
Szent Pál apostol szenvedélyesen kér minket: „Krisztus
nevében kérünk titeket: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20).
Szükséges, hogy helyreálljon a kapcsolatunk Istennel, és Ő mindig kész
megbocsátani. Pál hozzáteszi: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van
az üdvösség napja!” (2Kor 6,2). Vagyis nincs mire várnunk: a mai nap
a legalkalmasabb arra, hogy megtérjünk, rendezzük Istennel és embertársainkkal
a dolgainkat. A nagyböjt egy ajándék idő, amikor Isten kegyelme
különösen kiárad – de nekünk is együtt kell működnünk vele. Ne halogassuk
a megtérést, ne mondjuk, hogy „majd egyszer, később, ha lesz időm, foglalkozom
a lelkemmel”. Lehet, hogy életünk legfontosabb döntése éppen az, amit ma
meghozunk: szívünket Istenhez fordítjuk.
Egy tanulságos történet jut eszembe. Egy apa vasárnaponként
példás hívőnek mutatkozott a templomban, de otthon türelmetlenül kiabált a
családjával, a munkahelyén pedig nem volt mindig becsületes. Kettős életet élt:
mást mutatott a templomban és mást a hétköznapokban. Egy nap a kisfia
megkérdezte tőle: „Apa, miért vagy otthon egészen más, mint a templomban?
Isten csak a templomban lát minket?” A férfit szíven ütötte ez a kérdés.
Rádöbbent, hogy az élete nem hiteles, változnia kell. Ettől a naptól kezdve
komolyabban vette a hitét: otthon is imádkozott, bocsánatot kért a családjától,
és a munkahelyén is igyekezett keresztény módon élni. Idővel őszintébbé és
szeretetteljesebbé vált – ez a megtérés gyümölcse az életében.
Hiteles keresztény élet – hagyjuk el a kettős életet
A megtérés azt jelenti, hogy elhagyjuk a kettős életet.
Nem élhetünk egyszerre kétféleképpen, mert összeomlik a látszat, és a lelkünk
látja kárát. Jézus a mai evangéliumban figyelmeztet: ne gyakoroljuk a
vallásosságot csak azért, hogy lássanak minket az emberek. Amikor alamizsnát
adunk, imádkozunk vagy böjtölünk, ne tegyük feltűnően az emberek előtt –
tanítja Jézus (vö. Mt 6,1-18). Jézus elítéli a képmutatást. Azt akarja,
hogy ne csak kifelé legyünk vallásosak, hanem a szívünk is őszintén
ragaszkodjon Istenhez. Ne legyen külön "templomi arcunk" és külön
"hétköznapi arcunk" – legyünk ugyanazok a keresztények mindenhol és
mindenkor.
Ez nagy kihívás a mai világban, ahol azt sugallják, hogy a
hit csak magánügy. Gyakran mondják: vasárnap legyünk hívők a templomban, de
hétköznap az üzleti életben vagy a szórakozásban ne törődjünk az erkölccsel. Jézus
követése azonban egész embert kíván. Nem mondhatjuk, hogy hiszünk, s közben
csalunk vagy rosszindulatúan pletykálunk. Nem lehetünk vasárnapi keresztények
és hétköznapi pogányok. A megtérés arra hív, hogy minden élethelyzetben
vállaljuk Krisztust és az Ő értékrendjét.
A mai társadalomban sokszor keresztényellenes szemlélet
uralkodik. A hivő embert kigúnyolhatják, ha tisztaságra törekszik a házasság
előtt, hűségre a házasságban, vagy kinevethetik, ha igazmondó, ha becsületes
marad egy kísértő helyzetben. Mégis, éppen a hűséges, hiteles életre van
a legnagyobb szükség ma. A világ csak akkor fogja megérteni az evangélium
szépségét, ha látja, hogy mi, keresztények valóban megéljük azt a
mindennapokban. Legyünk „a föld sója” és „a világ világossága” (Mt
5,13-14) – tegyük jobbá a környezetünket a hiteles életünkkel.
Keresztény értékrend a mindennapokban
Mit jelent ez konkrétan? Azt, hogy a családban, a
munkahelyen, az utcán vagy akár egy szórakozóhelyen ugyanazok az elvek
vezéreljenek minket. Például:
- A
családban törekedjünk a szeretetre és megbocsátásra. Szánjunk egymásra
időt, imádkozzunk együtt, beszélgessünk türelemmel. Ha konfliktus adódik,
igyekezzünk mielőbb kiengesztelődni.
- A
munkahelyen dolgozzunk becsületesen és felelősséggel. Ne vegyünk részt
tisztességtelen ügyekben, és álljunk ki az igazságért – még ha ez
áldozattal jár is.
- A
nyilvános életben mutassunk jó példát. Legyünk udvariasak, tartsuk be
a szabályokat, és figyeljünk a rászorulókra. Egy mosoly, egy jó szó vagy
apró segítség is tanúságtétel lehet.
- A
baráti körben se feledkezzünk meg keresztény mivoltunkról. Nem kell
megjátszanunk magunkat, de elveinket se adjuk fel. Kerüljük az olyan
szórakozást vagy szokásokat, amelyek ellentétesek Isten parancsaival. Merjünk
kiállni amellett, ami helyes, és természetes módon megvallani, hogy fontos
a hitünk.
Ezek a mindennapi döntések mutatják meg, hogy valóban
megtértünk-e. Ha hibázunk (mert előfordul), a hiteles keresztény ember
alázattal elismeri és igyekszik kijavítani, a bűnbánat és az őszinte
szentgyónás segítségével. A nagyböjti szent idő nagyszerű alkalom arra, hogy
ezeket a hétköznapi erényeket gyakoroljuk és megerősítsük magunkban. Így
építjük be a keresztény értékrendet az életünk minden területére.
A remény zarándokai – kapcsolódás a jubileumi szentévhez
2025-ben jubileumi szentév van, amelynek jelmondata: „A
remény zarándokai” . Ez emlékeztet bennünket arra, hogy életünk – benne a
nagyböjt is – egy zarándokút, amit a remény éltet. Mi, keresztények a remény
zarándokai vagyunk. Mit jelent ez? Azt, hogy előre tekintünk, mert
szívünkben ott a remény: bízunk Isten ígéreteiben, és hisszük, hogy a megújulás
és a feltámadás öröme vár ránk. Ferenc pápa így biztat a szentév kapcsán: „Mindent
meg kell tennünk, hogy mindenki visszanyerje az erőt és annak bizonyosságát,
hogy nyitott lélekkel, bizakodó szívvel és messzire tekintve gondolhatunk a
jövőre.” Legyünk mi is ilyen bizakodó szívű emberek, akik nyitott lélekkel
és előretekintve járják az élet útját!
A nagyböjt reménye abban áll, hogy hisszük: Isten
képes átformálni minket, bármilyen sebek vagy bűnök vannak is a lelkünkben. Senki
sincs elveszve, amíg él, mindig újra lehet kezdeni – ez a keresztény remény
üzenete.
A jubileumi év arra is hív, hogy zarándokoljunk –
elsősorban lelkileg. A „Nagyböjti lelki út – Zarándoklat a húsvéti öröm
felé” lelki program résztvevőiként mi is egy ilyen közös lelki
zarándoklaton vagyunk. Bátorítsátok egymást a reményre és a kitartásra! A
remény zarándokai tudják, hogy az út végén ott ragyog a húsvéti hajnal
fénye – Krisztus feltámadásának diadala. Ez a remény ad értelmet lemondásainknak
és erőfeszítéseinknek is, hiszen tudjuk, hogy Isten nem marad adósa senkinek:
amit szeretetből teszünk, annak meglesz a gyümölcse az életünkben.
Gyakorlati tanácsok a nagyböjti időszakra
Végül álljon itt néhány gyakorlati tanács, ötlet
mindannyiunknak a nagyböjt mélyebb megéléséhez:
- Imádság
és Ige: Szánjunk mindennap időt a csendre, imára és a Szentírás
olvasására. Olvassuk el a napi szakaszt, és gondoljuk át, mit üzen nekünk
Isten.
- Őszinte
bűnbánat: Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Gondoljuk végig, miben
kell javulnunk, és határozzuk el, mit teszünk másképp. Ha szükséges,
végezzük el a szentgyónást, hogy a kiengesztelődés szentségében
megtapasztalhassuk Isten irgalmát, és tiszta lappal indulhassunk tovább.
- Böjt
és lemondás: Mondjunk le valamiről, ami kihívást jelent, de segít
Isten felé fordulni. Lehet ez édesség, kedvenc étel, rossz szokás vagy
túlzásba vitt internethasználat; a lényeg, hogy a felszabaduló időt és
energiát imára, családra, mások megsegítésére fordítsuk.
- Irgalmasság
és szeretet: Tegyünk jót másokkal tudatosan. Látogassunk meg
egy magányos időst, támogassunk egy rászoruló családot, vagy figyeljünk
jobban egymásra. Ahogy mi irgalmat kérünk Istentől, úgy legyünk mi is irgalmasok
másokhoz.
Befejezés – Meghívás a lelki utazásra
Kedves testvéreim, a nagyböjti lelki utazás kezdetén állunk.
Isten személyesen meghív mindannyiunkat erre a zarándokútra. A
homlokunkra hamuval rajzolt kereszt emlékeztessen: Krisztushoz tartozunk, és Őt
akarjuk követni életünk minden területén. Induljunk el öntudatosan és
lelkesen, mint a remény zarándokai! Hagyjuk magunk mögött a kettős
élet terhét, és engedjük, hogy Isten átformálja a szívünket, lelkünket. Ha Őt
tesszük az első helyre az életünkben, akkor minden más a helyére kerül.
A nagyböjt végén, húsvétkor – amikor újra felhangzik majd az Alleluja – szeretnénk mi magunk is megtisztult szívvel, megújulva örülni a Feltámadt Krisztussal. Ezt a célt tartsuk szem előtt minden nap, amikor nehéz lemondani valamiről, vagy küzdelmes jónak lenni.
Ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül. Ott áll
mellettünk Égi Édesanyánk, az Esztelneki Madonna, aki végigjárta Szent
Fiával a keresztutat, és hűségesen kitartott mellette a Golgotán, amikor szinte
mindenki elhagyta Őt. Mária hite és reménye példát ad nekünk is: ahogyan ő a
kereszt alatt is hitt az Atya ígéretében, úgy mi is bízunk abban, hogy minden
szenvedésünk, küzdelmünk végső célja a feltámadás öröme. Forduljunk hozzá
bizalommal, kérjük segítségét nagyböjti utunk során, hogy megtérésünk maradandó
és hiteles legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése