Évközi 8. vasárnap: „Szavaid építenek vagy rombolnak? – A nyelved tükrözi a szíved!”

A mai szentmise olvasmányai olyan valóságokat tárnak elénk, amelyek mindannyiunk életét érintik: az emberi beszéd hatalmát, annak építő vagy romboló erejét. Mindannyiunk életében voltak mások által kimondott bántó szavak, rágalmak, de voltak bátorítások, dicséretek is. Jézus tanítása arra int bennünket, hogy gondoljuk át, milyen gyümölcsöt teremnek a mi szavaink.

     Az ember beszéde megmutatja szívének állapotát

Sirák fia könyve emlékeztet minket arra, hogy az ember szavait érdemes figyelni, mert azok megmutatják, mi lakozik benne. "Ne magasztalj senkit, amíg nem beszélt, mert ez az ember legjobb próbája" (Sir 27,8). Ahogyan egy fa gyümölcse elárulja annak minőségét, úgy a szavaink is tanúskodnak rólunk.

Jézus is megerősíti ezt: "A jó ember szívének jó kincseiből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő" (Lk 6,45). Ez azt jelenti, hogy amit kimondunk, az nem csupán pillanatnyi gondolataink tükrét jelzi, hanem lelki állapotunk valódi mércéje is. Szavaink tükörként mutatják meg, milyen gondolatok és érzések élnek bennünk. Ha szívünkben béke, szeretet és megbocsátás van, akkor beszédünk is ezt tükrözi vissza. Ha viszont szívünket harag, irigység vagy keserűség tölti el, akkor ez a kimondott szavakban is megnyilvánul.

Egy hirtelen kimondott, indulatos szó nemcsak fájdalmat okozhat, hanem az ember saját lelkének mélyebb sebeit is feltárhatja. Ha mérgünkben vagy sértettségünkben szólunk, könnyen mondhatunk olyasmit, amit később megbánunk. Ugyanakkor a szavainkkal gyógyíthatunk is: egy őszinte bocsánatkérés, egy kedves szó vagy egy vigasztaló mondat sokszor többet ér, mint egy hosszú magyarázat.

Éppen ezért fontos az önfegyelem és a tudatos beszéd. Ha minden szó kimondása előtt átgondolnánk, hogy az épít-e vagy rombol, akkor sok fájdalmat és félreértést elkerülhetnénk. Naponta érdemes imában kérnünk az Urat, hogy adjon nekünk bölcsességet és szeretetet a beszédünkben, hogy szavaink mindig mások javát szolgálják és az Ő dicsőségét hirdessék.

Gondoljunk csak arra, milyen erős hatása lehet egy kedves szónak egy nehéz nap után. Egy egyszerű "Köszönöm", "Veled vagyok", vagy "Imádkozom érted" olyan lelki támaszt nyújthat, amely segít átlendülni a legnehezebb időszakokon is. Ugyanakkor, ha valaki állandóan panaszkodik, ítélkezik vagy pletykál, az nemcsak másokat terhel meg, hanem saját lelkét is mérgezi. A szív bőségéből szól a száj – ezért szükséges, hogy szívünk telve legyen szeretettel, türelemmel és irgalommal.

Szent Ferenc atyánk példája is erre tanít minket. Egy alkalommal egyik társa dühösen panaszkodott egy testvérre, aki szerinte igazságtalanul bánt vele. Ferenc meghallgatta, majd így szólt: "Testvérem, ha mindig a másik hibáira figyelünk, nem marad hely a szívünkben Isten békéjének." Ez a bölcsesség ma is érvényes: ha a szeretet és az igazságosság vezérli beszédünket, akkor szavaink Isten világosságát hordozzák.

2.     A beszéd hatalma: épít vagy rombol

A régi időkben a pelyva segített összetartani az agyagfalakat, de ha haszontalanná vált, égetésre került. Ugyanígy lehetnek szavaink építőek vagy rombolóak. Egy vigasztaló, bátorító szó fényt hozhat egy fáradt léleknek, míg egy rosszindulatú, meggondolatlan szó hosszan tartó sebeket ejthet.

Milyen hatással vannak a szavaink a körülöttünk lévőkre? Egy szeretetteljes szó erőt adhat valakinek egy nehéz helyzetben, míg egy ítélkező vagy bántó megjegyzés mélyen belevésődhet a másik ember lelkébe. A szavaink teremtő erővel bírnak – építhetnek kapcsolatokat, de ugyanígy tönkre is tehetik azokat. Gondoljunk csak bele: hányszor éreztük már, hogy egy jókor kimondott bátorító szó megváltoztatta a napunkat? És hányszor tapasztaltuk, hogy egy elhamarkodott, indulatos mondat hosszú időre megsebzett minket vagy másokat?

Felmerül azonban a kérdés: Mi a helyzet az igazság kimondásával? Ha tudom, hogy az igazság fájdalmat fog okozni, elhallgassam, vagy ki kell mondanom még akkor is, ha sebet ejt? Babits Mihály így ír: "Vétkesek közt cinkos, aki néma, aki hallgat!"

Az evangélium nem a hallgatás, hanem az igazság szeretetteljes kimondásának üzenetét hordozza. Jézus maga is az igazság tanítója volt, de soha nem bántó, hanem építő módon szólt. Az igazságot kimondani keresztényi kötelesség, de az nem lehet nyers, pusztán ítélkező beszéd. Az igazság csak akkor válik építővé, ha szeretettel és irgalommal közöljük.

A Szentírás is arra buzdít bennünket, hogy igazmondók legyünk, de bölcsességgel: "Mondjátok meg az igazságot egymásnak szeretetben" (Ef 4,15). Nem mindegy tehát, hogyan mondjuk ki az igazságot. Nem szabad pusztán azért kimondanunk, hogy a másikat megsebezzük, de ha valódi szeretettel és jó szándékkal tesszük, akkor az igazság felszabadítóvá válik.

Jézus ezt mondta: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket" (Jn 8,32). Az igazság tehát nem elnyomásra, hanem szabadításra van. Ha valakinek rá kell döbbennie egy hibájára, ezt úgy kell közölnünk, hogy lehetőséget adjunk neki a változásra, és ne ítéljük el őt véglegesen. Legyünk hát olyanok, akik bátran kimondják az igazságot, de mindig a szeretet hangján, építő szándékkal. Egy szeretetteljes szó erőt adhat valakinek egy nehéz helyzetben, míg egy ítélkező vagy bántó megjegyzés mélyen belevésődhet a másik ember lelkébe. A szavaink teremtő erővel bírnak – építhetnek kapcsolatokat, de ugyanígy tönkre is tehetik azokat. Gondoljunk csak bele: hányszor éreztük már, hogy egy jókor kimondott bátorító szó megváltoztatta a napunkat? És hányszor tapasztaltuk, hogy egy elhamarkodott, indulatos mondat hosszú időre megsebzett minket vagy másokat?

A Szentírás sokszor figyelmeztet minket a beszéd felelősségére. Jakab apostol így ír: "Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, képes féken tartani egész testét" (Jak 3,2). A nyelv kicsiny testrész, de hatalmas ereje van: "Kis tűz is mekkora erdőt gyújthat lángra!" (Jak 3,5). Ezért legyünk tudatosak abban, hogy mit és hogyan mondunk, hiszen szavaink nem múlnak el nyomtalanul, hanem formálják a környezetünket és saját lelkünket is.

Szent Pió atya egyszer azt mondta: "Mielőtt bármit kimondanál, kérdezd meg magadtól: amit mondani akarsz, az igaz? Jóságos? Szükséges? Ha nem, jobb, ha hallgatsz." Ez a bölcsesség iránytűként szolgálhat számunkra is a mindennapokban, hogy beszédünk mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja.

3. Hogyan alkalmazzuk ezt a tanítást a mindennapokban?

• Legyünk tudatosak a szavainkkal: ha nem tudunk jót mondani, inkább hallgassunk! Mindig mérlegeljük, hogy amit mondani készülünk, építő vagy romboló hatású-e.
• Bátorítsunk másokat, mert a jó szó életet adhat! Egy kedves mondat, egy őszinte dicséret felragyogtathatja mások napját.
• Ne terjesszünk pletykát, rágalmat! Ha hallunk egy hírt, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át: igaz, szükséges és szeretetteljes-e?
• Kérjünk bocsánatot, ha szavainkkal bántottunk valakit! Ne halogassuk a kiengesztelődést, mert egy időben kimondott "Sajnálom" nagy sebeket gyógyíthat.
• Imádkozzunk tiszta szívért, hogy szavaink mindig jót szolgáljanak! Naponta kérjük az Urat, hogy szavaink Isten szeretetét és igazságát tükrözzék.

Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, áraszd ránk Szentlelkedet, hogy szavaink mindig szeretetet, békét és reményt hordozzanak. Tisztítsd meg szívünket, hogy a szájunkból kiáradó szavak által Te magad ismerj fel minket.

Égi Édesanyánk, Esztelneki Madonna, járj közben értünk, hogy szívünk megteljen azzal az alázattal és hittel, amelyből Te kimondtad szíved teljes IGEN-jét. Taníts minket, hogy szavaink mindig Isten akaratát szolgálják, és építő szeretetet árasszanak mások felé.

Ámen.

Bátorító útravaló

"Egyetlen jó szó világosságot gyújthat egy sötét szívben. Ezért ne fukarkodjunk a szeretet szavaival!"