Ahogyan a jó, megfontolt szülő sem hagyja, hogy gyermeke céltalanul sodródjon, hanem olykor neveli, irányítja, olykor keményebb eszközökkel is, úgy Isten is ezt teszi velünk. Nem azért, hogy megtörjön, hanem hogy megerősítsen! A nehézségek a növekedés lehetőségei – ha elfogadjuk, hogy Isten keze formál bennük.
Ne csüggedj el! Ha most épp megpróbáltatások között jársz, tudd, hogy Isten nem hagyott el. Ellenkezőleg: veled van, és arra hív, hogy állhatatosan járd az életszentség útját. A fenyítés fájdalmas lehet, de a végén békességet és örömet hoz. Tarts ki! Emeld fel a lankadt kezeket, erősítsd meg a megroggyant térdet! Izajás próféta jövendölése szerint a Megváltó: „A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.” (Mt 12,20)
Ne hagyd, hogy a szívedben mérgező gondolatok, érzések verjenek gyökeret: a keserűség, az önsajnálat vagy a harag! Inkább törekedj a békességre, az életszentségre, és soha ne hanyagold el Isten kegyelmét – mert enélkül senki sem láthatja meg az Urat.
Indulj ma is az úton! Ha megpróbáltatások érnek, ne menekülj előlük, hanem nézz rájuk úgy, mint Isten formáló szeretetének eszközeire. Ő veled van, mert szeret.
Ez az üzenet különösen fontos a keresztény élet útján: a nehézségek nem azt jelzik, hogy Isten elhagyott, hanem éppen ellenkezőleg, hogy gondja van rád, és formál, hogy egyre jobban Hozzá hasonlíts.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése