A Zsidókhoz írt levél szavai (Zsid 6,10-20) különösen arra bátorítanak minket, hogy ne adjuk fel reménységünket, hanem türelmesen és kitartóan járjuk az utat, amelyen Ő vezet minket. A remény a lelkünk szilárd horgonya, amely megtart minket az élet viharai között, és biztosan vezet az örök szentélybe, ahol Jézus már előttünk járt. Ez a remény nem valamiféle múló érzelem, hanem Isten ígéretébe vetett szilárd hitünk és bizalmunk alapja.
Hogyan élhetjük meg ezt a mindennapjainkban?
• Tartsd a szemedet az ígéret Urán! Mint Ábrahám, aki türelmesen várakozott, és elnyerte Isten ígéretét, mi is bízhatunk abban, hogy Isten terve a legjobb számunkra. Ne engedd, hogy a pillanatnyi nehézségek eltántorítsanak!
• Gyűjts erőt a szeretetből fakadó cselekedetekből! Amikor másokat szolgálsz, amikor jót cselekszel, az nemcsak másoknak hoz áldást, hanem a te lelkedet is erősíti.
• Keressétek a közösséget! A hitben való buzgóságot és a béketűrést könnyebb megélni, ha nem vagyunk egyedül. Merítsetek erőt egymás példájából és imájából!
Testvérek, az élet olykor nehézségeket, próbatételeket hoz. De ne feledjük, hogy Isten ígérete biztos. Reményünk horgonya Jézus Krisztusban gyökerezik, aki értünk ment be az örök szentélybe. Engedjük, hogy ez a remény minden nap új erőt adjon nekünk, és vezessen minket a szeretet, a szolgálat és az örök élet útján.
Legyen ma ez a napunk alapja: a reményből fakadó béke és az Istenbe vetett bizalom!
Áldott napot kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése