Az éjszaka csendjében, amikor a világ zajai elhalkulnak, egyetlen fény világít állhatatosan: az örökmécses lángja. Nem csupán egy mécses, hanem egy jelkép, egy élő emlékeztető arra, hogy az Úr Jézus itt van közöttünk, az Oltáriszentségben, szüntelenül jelen van, várakozik és hív bennünket.
A vöröses fény az árnyékokon át rajzolja a falra a kereszt jelét – mintha maga Krisztus üzenne: „Íme, veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Mégis, hányszor feledkezünk meg erről a titokzatos és csodálatos jelenlétről? Hányszor hagyjuk, hogy az élet zajai, gondjai, tervei elsodorjanak, és ne vegyük észre, hogy Ő itt van, a legközelebbi templom tabernákulumában, a szentségház csöndes mélyén? Ő, aki a kenyér és bor színe alatt valóságosan jelen van, hogy megerősítsen bennünket életünk útján.
A mécses fénye emlékeztessen minket arra, hogy Jézus nem hagy el minket! Ő mindig vár:
• Vár a csendes találkozásra,
• Vár a szívünkből fakadó imára,
• Vár, hogy megosszuk vele örömeinket és fájdalmainkat,
• Vár, hogy belőle merítsünk erőt, amikor elfáradunk.
Az Oltáriszentség imádása nem csupán egy lelkigyakorlat vagy áhítat, hanem az élő Krisztussal való kapcsolatunk elmélyülése. A mécses fénye azt hirdeti: Jézus itt van! Nem távoli, nem elérhetetlen, hanem közel van hozzánk.
Engedjük, hogy ez a fény újraélessze bennünk a vágyat, hogy visszataláljunk hozzá!
Járjunk be egy templomba, boruljunk le előtte, hajoljunk meg előtte, üljünk le csendben a szentségház előtt, és engedjük, hogy az ő jelenléte békét adjon szívünknek. Mert az élet zarándokútja tele van nehézségekkel, de ha Ő velünk van, akkor van erőnk továbbmenni.
A mécses fénye halvány, mégis szüntelenül világít. Legyen ez számunkra példa: maradjunk hűségesek az Eucharisztiában jelenlévő Krisztushoz, és ne engedjük, hogy a hit lángja kialudjon bennünk!
A vöröses fény az árnyékokon át rajzolja a falra a kereszt jelét – mintha maga Krisztus üzenne: „Íme, veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Mégis, hányszor feledkezünk meg erről a titokzatos és csodálatos jelenlétről? Hányszor hagyjuk, hogy az élet zajai, gondjai, tervei elsodorjanak, és ne vegyük észre, hogy Ő itt van, a legközelebbi templom tabernákulumában, a szentségház csöndes mélyén? Ő, aki a kenyér és bor színe alatt valóságosan jelen van, hogy megerősítsen bennünket életünk útján.
A mécses fénye emlékeztessen minket arra, hogy Jézus nem hagy el minket! Ő mindig vár:
• Vár a csendes találkozásra,
• Vár a szívünkből fakadó imára,
• Vár, hogy megosszuk vele örömeinket és fájdalmainkat,
• Vár, hogy belőle merítsünk erőt, amikor elfáradunk.
Az Oltáriszentség imádása nem csupán egy lelkigyakorlat vagy áhítat, hanem az élő Krisztussal való kapcsolatunk elmélyülése. A mécses fénye azt hirdeti: Jézus itt van! Nem távoli, nem elérhetetlen, hanem közel van hozzánk.
Engedjük, hogy ez a fény újraélessze bennünk a vágyat, hogy visszataláljunk hozzá!
Járjunk be egy templomba, boruljunk le előtte, hajoljunk meg előtte, üljünk le csendben a szentségház előtt, és engedjük, hogy az ő jelenléte békét adjon szívünknek. Mert az élet zarándokútja tele van nehézségekkel, de ha Ő velünk van, akkor van erőnk továbbmenni.
A mécses fénye halvány, mégis szüntelenül világít. Legyen ez számunkra példa: maradjunk hűségesek az Eucharisztiában jelenlévő Krisztushoz, és ne engedjük, hogy a hit lángja kialudjon bennünk!
Uram, Jézus Krisztus,
Te vagy a világ világossága,
Te vagy a mi erőnk és vigasztalásunk.
Te vagy a világ világossága,
Te vagy a mi erőnk és vigasztalásunk.
Taníts meg minket Rád figyelni,
Taníts meg hűségesen szeretni Téged az Eucharisztiában!
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése