„Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.”
Szabó Lőrinc gondolata mély igazságot tár elénk: a belső harmónia nemcsak önmagunk boldogságának kulcsa, hanem annak is, hogyan látjuk és értékeljük a körülöttünk élőket. Az idézet kapcsán egy ismerősöm osztotta meg velem egy elgondolkodtató történetét, amely mély kérdéseket vetett fel a lélek sérülékenységéről és a mások iránti ítélkezés fájdalmas következményeiről.
„Mi történik, ha ez a hangszer, a lélek, megsérült, ha hamisan szól?” – kérdezte. Mit tehet az, akit alaptalanul megrágalmaznak, rossz színben tüntetnek fel, és vajon van-e remény arra, hogy az igazság végül győzedelmeskedik?
Az emberi lélek olyan, mint egy finoman hangolt hangszer: ha tiszta és harmonikus, szépen rezonál mások dallamaira. Azonban, ha sérült, ha sötétség és káosz uralja, nemcsak a saját belső világunk torzul el, hanem az is, ahogyan másokat érzékelünk. A boldogtalan, irigy vagy rosszindulatú lélek gyakran képtelen meglátni mások szándékainak szépségét és tisztaságát, mert a saját fájdalmát és zűrzavarát vetíti ki a világra.
Ezért fordulhat elő, hogy valakit, aki önzetlenül és tiszta szívvel cselekszik, alaptalan vádak érnek. A helyzet fájdalmas és igazságtalan, de nem ismeretlen a történelem legnagyobb igazságkeresői előtt. Jézus Krisztus példája mindig előttünk áll: Ő is megtapasztalta az igazságtalan vádakat, a rágalmazást és az elutasítást. Mégis, Ő megbocsátott, és a szeretet, a megbocsátás erejével győzte le a világ gonoszságát.
Mit tehetünk tehát, ha minket ér igazságtalanság? Elsősorban törekedjünk arra, hogy a lelkünk tiszta maradjon. Ne hagyjuk, hogy mások rosszindulata, irigysége vagy vádjai eltorzítsanak minket. Az igazság mindig utat tör magának – még akkor is, ha az időbe telik. Az ima, a belső béke keresése és a jó cselekedetek folytatása erőt adhat ahhoz, hogy átvészeljük ezeket a nehéz időszakokat.
Az ismerősöm végül feltett egy fontos kérdést: „Megnyugvást találhat-e az, akit igazságtalanul vádolnak, ha tudja, hogy Isten előtt tiszta a lelke?” Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy a lelki béke végső soron Istenből fakad. Ha valaki szívből hiszi, hogy az Ő szemében tiszta, az minden vád és igazságtalanság felett állhat.
És vajon a rosszindulatú ember beláthatja-e valaha tettének helytelenségét? Talán igen, talán nem. De végső soron nem a mi dolgunk, hogy mások szívének sötétségét megváltoztassuk – ez Isten feladata. Mi csak annyit tehetünk, hogy a saját lelkünk tisztaságát és harmóniáját megőrizzük, és Jézus példáját követve szeretettel, megbocsátással válaszoljunk.
Ez a belső béke dallama, amelyre mindannyian vágyunk – és amelyet soha nem szabad elengednünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése