Bevezető:„Én, az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, és arra az útra vezet, amelyen járnod kell. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre...” (Iz. 48,17-18).
Az ember minden bajának, eltévelyedésének az az oka, hogy nem követi teljesen Isten tanítását, vezetését, parancsait. Ezzel ellentétben jóléte abból fakad, hogy tökéletesen engedelmeskedik az isteni akarat minden útmutatásának. „Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, barátaim vagytok" (Jn 15,14).
A legnagyobb jó, vagyis Isten barátsága és a vele való életközösség az isteni akarat iránti nagylelkű készség gyümölcse. Ennek a készségnek a bensőséges ima pillanatától ki kell terjednie az egész életre, mindennapi tevékenységünkre.
Elmélkedés: Jánost és Jézust elutasítják. (Mt 11,16-19).
Jézus a szeszélyes gyermekekhez hasonlította az embereket, akiknek semmi sincs kedvükre, semmivel sincsenek megelégedve. „Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, hogy lám falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja" (Mt 11,18-19).
A történelem ismétlődik, a mai ember is könnyebbnek találja, hogy bírálja az Evangéliumot és az Egyházat, mint hogy kövesse az Üdvözítő Krisztust, a világosságot és a végtelen igazságot. Maguk a hívők sem tanúsítják mindig Krisztushoz való ragaszkodásukat. Sokszor közömbösek Isten tanítása és a helyi egyház dolgai iránt. Életük az akarás és a nemakarás szeszélyei között hullámzik, hiányzik a következetesség hitük és tetteik között. Csak az egész életet átölelő és elkötelező teljes odaadás teszi lehetővé az Istennel való eleven és baráti kapcsolatokat. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat... Hozzá megyünk és benne fogunk lakni" (Jn 14, 23).
A szívünkben jelenlévő Istennel való élet nem állhat mindig imából és magányból. Elfoglaltságaink vannak, emberi kapcsolataink, Istentől kimondottan akart állapotbeli kötelességeink. Ezek az elfoglaltságok, ha bennük az isteni akarat kívánságát látjuk, nem lehetnek akadálya az Istennel való egyesülésnek. Meg kell viszont maradni Isten akarata területén, s hagyni, hogy egyetlen szándék vezéreljen: kötelességünk teljesítése Isten örömére.
P. Bernardin ofm
Egyetemes könyörgések
Testvéreim! Advent szent időszakában szívünk figyelme Isten hívására irányul, aki az üdvösség útjára akar vezetni bennünket. Hallgassunk szavára, és könyörögjünk közösen azért, hogy mindannyian megtapasztaljuk az Úr békéjét és igazságát, amely életünk folyamává válhat.
1. Add, Urunk, hogy egyházad hűségesen hirdesse a megtérés útját, és vezetői bölcsességgel vezessék népedet a Te parancsaid szerint!
2. Kérünk, Urunk, támogasd a nemzetek vezetőit, hogy igazságban és békében munkálkodjanak, és minden döntésükben a közjót keressék!
3. Add, hogy mindazok, akik keresik életük értelmét, meghallják hívásodat, és felismerjék Benned Megváltójukat!
4. Kérünk, Urunk, erősítsd meg a családokat, hogy adventi várakozásuk idején hitben és szeretetben egymást támogatva készüljenek a Te érkezésedre!
5. Irgalmas Istenünk, légy vigasztalója azoknak, akik fájdalomban és nehézségben élnek, hogy a Te békéd gyógyír legyen minden sebükre!
6. Adj nekünk, Urunk, nyitott szívet, hogy ne legyünk közömbösek szavad iránt, hanem készen álljunk befogadni a Te bölcsességedet, amely műveiben igazolja magát!
Mindenható Istenünk, Te arra tanítasz minket, ami javunkra válik, és arra az útra vezetsz, amely békéhez és igazságra vezet. Hallgasd meg könyörgéseinket, és ajándékozz meg minket azzal a kegyelemmel, hogy életünk tanúság legyen a Te szeretetedről. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése