Advent első hetének csütörtökjén az Úr különleges üzenettel fordul hozzánk Izajás próféta, a 117. zsoltár, valamint Jézus tanítása a hegyi beszédből, olyan utat mutatnak, amely a biztos alapra épített házhoz, a békéhez és az Istenben gyökerező élethez vezet.
Ezen a hajnalon, amikor az áldozathozatal és a várakozás szellemében gyűltünk össze, hagyjuk, hogy a Szentírás szavai elmélyítsék bennünk az adventi lelkületet. Isten szeretete az, amely képes megerősíteni az ingadozó szívet, békét teremteni a háborgó lélekben, és új reményt gyújtani mindannyiunkban.
Ma reggel arra hív minket az Úr, hogy ne csupán hallgatói, hanem cselekvői, tettekre váltói is legyünk az Ő szavának. Ez a hajnal legyen számunkra az elmélyülés, a megújulás és a lelki előkészület különleges pillanata! Szentmisénk kezdetén vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…
1. „Erős városunk van nekünk, védelmül kőfal és bástya van benne” (Iz 26,1-6). Az első olvasmányban Izajás szavai egy olyan várost állítanak elénk, amely szilárd, mert Isten a védelmezője. Ez a város nem más, mint a szívünk, amikor azt hit, remény és szeretet tölti be. De ehhez szükséges, hogy ajtóinkat, vagyis a szívünket, megnyissuk az Úr előtt. Advent a kapuk kitárásának ideje. Hogyan nyithatjuk meg szívünket? Csenddel, imával és az Ő szavára való figyeléssel. A hajnali roráté misék áldozata pontosan ezt a kapunyitást segíti: idejössz, fáradtságot nem kímélve, hogy a lelked legyen az a város, ahol Isten lakozhat.
2. „Hálát adok az Úrnak, mert meghallgatott engem” – (Zsolt 117). A zsoltár a hálaadás énekét zengi. Adventi lelki utazásunk, zarándoklásunk során elengedhetetlen, hogy ne csak kérjünk, hanem köszönetet is mondjunk. Az Úr közel van, meghallgat minket, és napról napra újabb jelekkel mutatja meg, hogy szeret minket. A hálaadás megtisztítja szívünket a panasztól, az állandó zsörtölődéstől és az elégedetlenségtől, teret adva a békének és a megelégedettségnek.
3. „Aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette” – (Mt 7,21.24-27). Jézus példázata az építőről arra figyelmeztet, hogy ne csupán hallgatói legyünk az Igének, hanem cselekedjünk is.
Advent ideje nem passzív várakozás, hanem aktív készülődés. Ha a hajnali imák, a Szentírás olvasása, a szentgyónás és az irgalmasság cselekedetei nem válnak mindennapjaink részévé, akkor építményünk könnyen összeomlik, ha jön a vihar.
Minden reggeli roráté egy új lépés ezen az adventi lelki utazáson, zarándoklaton a Betlehemi kis Jézus felé. Az itt jelenlévők hűsége és áldozatkészsége az „erős város” bástyáinak egy-egy kövét képezik. Kérjük az Urat, hogy erősítse meg szívünket, és adjon nekünk állhatatos hitet, hogy ne csupán a hallgatói, hanem a cselekvői is legyünk az Ő szavának!
Advent legyen számunkra valódi megújulás: a béke, az újrakezdés és a szeretet időszaka. Hiszen csak a szeretet és az Istennel való közösség képes a gyűlöletet elűzni, a sebeket begyógyítani és a szíveket újra összekapcsolni egymással.
Testvéreim, ne féljetek időt szánni a lelki felkészülésre! A mai világ zajos és követelőző, de éppen ezért különleges értéke van annak, ha tudatosan Isten felé fordulunk. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy megújuljunk, hogy családunkban és közösségünkben a békesség és a szeretet legyen úrrá. Amikor itt vagyunk a hajnali misén, gondoljunk arra, hogy nem vagyunk egyedül: az egész egyház imádkozik velünk, és mi is a világosság hordozójává válhatunk mások számára. Ahogy az adventi gyertyák egyre fényesebbé válnak, úgy szeretné Isten az életünkbe hozni a fényt, amelyet mi is továbbadhatunk másoknak. Ez a fény a szív békéje, a szeretet gesztusai és az őszinte hit megnyilvánulásai által ragyog fel.
Engedjük, hogy Isten szeretete átjárja életünket, mindennapjainkat! Ahogyan a mai igék ösztönöznek minket, úgy próbáljunk mi is ösztönözni másokat – egy kedves szóval, egy segítő gesztussal, egy imával. Így válhat az advent a megújulás, a béketeremtés és a lélekemelkedés időszakává nemcsak számunkra, hanem mindenki számára, akivel találkozunk. Nem feledve, hogy az adventi lelki utazás, zarándoklat célja nem más, mint közelebb kerülni Istenhez és egymáshoz. Engedjük, hogy az Úr szava szívünket formálja, és váljunk olyan emberekké, akik életükkel tesznek tanúságot Isten szeretetéről! Ámen.
Hívek könyörgései
Pap: Kedves Testvérek! Forduljunk most bizalommal a mennyei Atyához, aki mindig meghallgatja az Őt keresőket, és vezeti azokat, akik hozzá kiáltanak. Kérjük Őt, hogy ebben az adventi időszakban erősítse hitünket, növelje reményünket, és töltse meg szívünket az Ő békéjével és szeretetével. Hozzuk elé imádságainkat, hogy mindazt, amire szükségünk van, az Ő irgalmas jóságából megkapjuk.
1. Hogy egyházunk tagjai az adventi időszakban a szilárd hit és a szeretet alapjaira építsék életüket, kérjük az Urat!
2. Hogy a rorátés szentmiséken résztvevők áldozatkészsége és hűsége megerősítse hitüket, és lelki békét adjon nekik, kérjük az Urat!
3. Hogy közösségeinkben az adventi várakozás ideje a megbocsátás, a béke és a szeretet időszaka legyen, kérjük az Urat!
4. Hogy a világ minden népe, különösen ott, ahol háború dúl, megtapasztalja az Úr békéjét és szeretetét ebben az adventi időszakban, kérjük az Urat!
5. Hogy mindannyian készen álljunk az Úr, a betlehemi kis Jézus eljövetelére, és szívünk kapui nyitva legyenek előtte, kérjük az Urat!
Pap: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy meghallgattad kéréseinket, melyeket hittel és bizalommal hoztunk eléd. Segíts, hogy életünk minden napján a Te szeretetedre építsünk, és adj nekünk erőt, hogy tanúságot tegyünk rólad mindazok előtt, akikkel találkozunk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése