Lefekvés előtti gondolatok: Bár hallgatnátok ma Isten szavára!

„Bár hallgatnátok ma Isten szavára! Ne legyetek többé keményszívűek!” (Zsolt 94,8ab)

A zsoltáros szavai figyelmeztetnek bennünket: ne engedjük, hogy szívünk megkeményedjen. Az élet gondjai, csalódásai, vagy éppen saját hibáink sokszor olyan falat emelnek körénk, amely elzárja szívünket Isten hangjától. Pedig Ő minden nap hív, vezetni akar minket az üdvösség felé. A megkeményedett szív viszont nemcsak Isten előtt, hanem embertársaink előtt is bezáródik.

„Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt.” (Lk 19,41-44) Jézus könnyei Jeruzsálem felett szívszorító képet tárnak elénk. A város, amelynek a békesség otthonának kellene lennie, nem ismeri fel a látogatás idejét – azt a kegyelmi pillanatot, amikor Isten Fia eljön, hogy üdvösséget hozzon. Jézus szavai ma is aktuálisak.
Mi magunk is könnyen eltékozolhatjuk a kegyelmi időt, ha nem figyelünk eléggé Isten jelenlétére az életünkben.

Megfontolandó gondolatok:
1.    Lefekvés előtt szánj néhány percet arra, hogy elcsendesedj, és keresd Isten hangját a szívedben. Kérdezd meg magadtól:
-    Miben volt jelen ma Isten az életemben?
-    Hogyan válaszoltam az Ő hívására?
Ez az őszinte vizsgálódás segít megérteni, hogy milyen területen kell nyitottabbá válni Isten szeretetére.

2.    Ne hagyd megkeményedni a szívedet! Ha ma valaki megbántott, próbálj megbocsátani neki – akár csak a szívedben. Ha te követtél el hibát, döntsd el, hogy holnap bocsánatot kérsz. Ez a lépés segít abban, hogy ne hordozz neheztelést, amely megkeményítheti a szívedet.

3.    Figyelj a "látogatás idejére"! Jézus szavai emlékeztetnek, hogy minden nap ajándék. Talán ma történt valami jelentős – egy találkozás, egy szó, egy pillanat –, amelyben Isten hozzád szólt. Jegyezd meg ezeket a pillanatokat, és kérd Istent, hogy segítsen felismerni az Ő jelenlétét.

4.    Készülj tudatosan a holnapra! Mielőtt elalszol, kérd Isten áldását a következő napra. Fogalmazz meg egy konkrét célt, amely segít jobban élni a hitet: például egy kedves szó valakihez, egy régi harag rendezése, vagy több idő szánása az imára.

5.    Légy hálás! Fejezd ki háládat Istennek a mai napért. Talán voltak nehézségek, de minden nap egy lehetőség arra, hogy közelebb kerülj Hozzá. A hálaadás segít, hogy meglásd az élet szépségét és ajándékait.

Ima lefekvés előtt
Uram, ma este Hozzád fordulok, hogy szívemet megnyissam Előtted. Kérlek, segíts, hogy ne keményedjek meg a nehézségek vagy csalódások miatt. Adj nekem érzékeny szívet, hogy meghalljam a szavadat, és felismerjem, amikor látogatsz engem. Segíts, hogy ne mulasszam el a kegyelmi pillanatokat, hanem tudatosan válaszoljak a hívásodra. Vezess engem az üdvösség útján, és add, hogy holnap Téged szolgáljalak minden tettemmel. Ámen.

Utó irat:
Ezzel a szívvel feküdj le ma este. Tudd, hogy Isten szeret, és mindig veled van, még akkor is, ha nem látod vagy nem érzed. Bízd magad egészen Őrá és életed helyezd az Ő kezébe, mert Ő békét és reményt ad. 

Áldott, békés éjszakát kívánok minden ide látogató OLVASÓNAK!

Ma esti, lefekvés előtti gondolat talán ez is lehetne...

Szilveszter archivum

 "Én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig." (Mt 28,20)

Ez a mondat Jézus biztosítéka, hogy soha nem hagy el minket. Segít megérezni jelenlétét és szeretetét, amely a legnagyobb erőforrás életünk minden pillanatában.

Ima:
"Uram, kezedbe ajánlom lelkemet. Add, hogy e mai nap minden küzdelme, öröme és fájdalma közelebb vigyen hozzád. Téged kereslek, aki igazság vagy, hogy a hitben erősödjek; téged vágyom, aki az élet vagy, hogy a reményem megerősödjön; és téged szeretlek, aki maga a szeretet vagy, hogy szívem tiszta legyen. Segíts, hogy holnap új szívvel, új erővel járhassam az utat, amit kijelöltél számomra."

Utóirat:
Ez az egyszerű ima és gondolat a teljes ráhagyatkozást, Isten szeretetének bizalmát és a belső béke forrását idézi meg. Ahogy elcsendesedsz, hagyd, hogy ezek a szavak mélyen megérintsék a lelkedet, és töltsenek el békével.

Lefekvés előtti gondolat a szeretetszolgálat és ferences világi rend védőszentjének, Árpádházi Szent Erzsébetnek ünnepén.

„Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25)

Árpádházi Szent Erzsébet életének tanítása ma is érvényes: szeretetszolgálata és mély istenhite arra hív minket, hogy életünk minden helyzetében Jézus példáját kövessük. Erzsébet nemcsak a szükséget szenvedők anyagi segítségét tartotta fontosnak, hanem az igazi keresztény szeretetből fakadó vigasztalást és együttérzést is. Tettei mögött az Istenbe vetett feltétlen bizalom állt, amely erőt adott neki a mindennapok terheinek viseléséhez.

Az ő ünnepén kérjük, hogy mi is felismerjük a körülöttünk élők szükségleteit, és legyen bátorságunk szeretettel, alázattal szolgálni őket. Az Úr jelenlétében megélt apró tettek a mennyország magvait hintik el világunkban.

Imádság: „Uram, taníts meg minket arra, hogy az igazi szeretet tettekben nyilvánul meg. Segíts, hogy Szent Erzsébet példáját követve mi is készséggel szolgáljunk, ott ahol szükség van ránk. Ámen.”

Békességes éjszakát kívánok, az Úr őrizzen meg bennünket ma éjjel is!

3 rövid gondolat a Lk 6,27-38. és Szent Erzsébet életének szemelőt tartásával

 3 rövid gondolatot a mai keresztény ember számára a Lk 6,27-38 szentírási részt figyelembe véve és Árpádházi Szent Erzsébet példaadó életét is szemelőt tartva.

1.    A szeretet, amely túlmutat az emberi igazságon
Jézus arra hív, hogy ne csupán szeressük azokat, akik viszonozzák szeretetünket, hanem ellenségeinket is. Árpádházi Szent Erzsébet élete ezt a radikális szeretetet példázza: a szegények és betegek szolgálata során nem kérdezte, hogy azok méltók-e segítségére, hanem Isten irgalmát tükrözte feléjük. Ez a szeretet a világ szemében bolondságnak tűnhet, de Isten szemében a legnagyobb bölcsesség.

2.    Adni a viszonzás reménye nélkül
Jézus arra tanít, hogy adományainkat ne számító szívvel osszuk meg, hanem szabadon, az adakozás öröméért. Erzsébet lemondott királyi gazdagságáról, és mindenét a rászorulókra fordította. Tettei arra hívnak, hogy mi is merjük Isten bőségébe vetni bizalmunkat, és osszuk meg időnket, szeretetünket és anyagi javainkat másokkal.
 
3.    Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas
Jézus szavai szerint az irgalom nem csupán cselekedet, hanem életstílus, amelyből mások Isten jóságát ismerhetik meg. Erzsébet irgalmassága nemcsak a cselekedeteiben mutatkozott meg, hanem abban a tiszta, önzetlen hozzáállásban, amellyel mindenkit testvérként fogadott. Mi is törekedjünk arra, hogy az irgalmasság az életünk alapkövévé váljon, így válva Krisztus hiteles tanúivá a világban.

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal…

 „Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük."

Reggeli dicséret záró könyörgése

Ez a könyörgés Isten gondviselő szeretetére és együttműködésünkre hívja fel a figyelmet. Az ima kifejezi azt a mély vágyat, hogy minden tevékenységünk Istennel kezdődjön, vele folytatódjon, és az Ő segítségével teljesedjen be.

Elmélkedés:

1. Előzd meg sugallatoddal: Ez a kérés arra irányítja figyelmünket, hogy a jó szándékok és a helyes döntések Istentől fakadnak. Mindennapjaink kezdete különösen fontos: ahogyan Isten világosságot teremtett a sötétségből, úgy várhatjuk tőle a belső irányítást is. Kérhetjük, hogy sugallatai vezessenek bennünket jó úton, és hassanak gondolatainkra.

2. Kísérd segítségeddel: A keresztény élet központi igazsága, hogy magunkban nem tudunk mindent véghez vinni. Isten erejére támaszkodva, az Ő jelenlétében erőt és kitartást kapunk ahhoz, hogy terveink megvalósuljanak. Az Úr segítségét kérve emlékeztetjük magunkat arra, hogy gyengeségeinkben is szeretettel hordoz minket.

3. Minden munkánkat veled kezdjük és fejezzük be: Az emberi élet szépsége abban rejlik, hogy minden, amit teszünk, Isten dicsőségére irányulhat. Ez az ima arra hív, hogy a napunkat tudatosan kezdjük el, először Istennel kapcsolatba lépve – legyen szó akár hálaadásról, akár kérésről. Ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy befejezett munkánk gyümölcseit is Neki köszönjük.

• Reggeli imánkban tudatosítsuk az Istennel való kapcsolatot.

• Munkánkat ajánljuk fel, még a legegyszerűbb feladatokat is.

• Nap végén kérjünk erőt és hálát adjunk a kapott segítségért.

Ez a könyörgés a keresztény élet napi ritmusához illeszkedve buzdít arra, hogy mindig Istennel járjunk, a kezdetektől egészen a beteljesedésig.

Az évközi 33-ik vasárnap lefekvés előtti gondolata

Kolostor kápolnánk örökmécsese

Tizenegy év… Mennyi öröm, bánat, találkozás és kihívás fér bele ennyi időbe! Ahogy most végigtekintek ezen az úton, mindaz a tapasztalat, amelyet Isten kegyelméből kaptam – akár jó, akár nehéz – egyetlen dolgot igazol: Ő mindig jelen van. Emberek jöttek és mentek, mosolyok és sebek váltakoztak, de Teremtő Istenem hűséges maradt. Az oltáriszentség csöndes közelségében minden kérdésemet, fájdalmamat és reményemet letettem, és mindig meghallgatott.

Ma, Árpád-házi Szent Erzsébet példájára gondolva, újra megerősítem magamban a papszentelési jelmondatom igazságát: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.” Ez a hivatás és küldetés arra hív, hogy nap mint nap másokért éljek, akkor is, ha az nehéz. Erzsébethez hasonlóan megtanultam, hogy az ítélet napjára való készülés nem félelmet, hanem reményt jelent: a reményt, hogy Isten szeretete mindent átölel, ha bűnbánó lélekkel élünk, akkor minden hibánkat kijavítja, és a legnehezebb utakat is céllá formálja.

Ahogy ma elcsendesedem, ezt a gondolatot viszem magammal: „Minden nap, amit szeretettel élek, egy lépés az örökkévalóság ragyogó fényessége felé.” Legyen ez a következő esztendő is Isten kegyelmének tanúsága, hogy bármi történjék, akkor is az Ő hűsége vezet. Jó éjszakát, Uram, veled szeretnék találkozni álmaimban is. Ámen.

Készület az utolsó ítéletre Árpád-házi Szent Erzsébet példájával - Évközi 33. vasárnap

A gondolkodó emberek közül sokan teszik fel a kérdést: milyen lesz az utolsó ítélet? Mit mond erről a Szentírás? Mit jelent ez számunkra, akik ma élünk, és hogyan készülhetünk rá? 

Egy biztos: az isteni ítélet nem emberi elképzeléseink szerint zajlik. Isten igazságossága megvilágít mindent, bölcsessége választ ad kérdéseinkre. Ez a nap nem csak az igazságról, hanem az irgalomról is szól. Nekünk is számot kell adnunk életünkről, de nem félelemmel, hanem reménnyel kell tekintenünk az ítélet napjára.

Az első olvasmány üzenetében: Dániel próféta jövendöléseiben a feltámadás és az igazságszolgáltatás képei jelennek meg. A „bölcsek, akik az igazságosságra tanították az embereket”, úgy ragyognak majd, mint a csillagok az égen. Ez a kép az ítélet pozitív oldalát hangsúlyozza: a jutalomra várhatnak azok, akik életükkel másokat is az igazságra vezettek. Isten nem csupán igazságosan ítél, hanem szeretettel és kegyelemmel is, jutalmazva azokat, akik az Ő akaratát követték.

De mit jelent ez a mai ember számára? A modern világban, ahol gyakran az igazság helyett a kényelem és az önérdek kerül előtérbe, a próféta szavai arra hívnak, hogy életünket másokért éljük, hogy cselekedeteink Isten igazságosságát tükrözzék. Ez a tanítás különösen aktuális napjainkban, amikor a világ tele van igazságtalansággal, háborúskodással, széthúzással, rosszindulatú zűrzavar keltéssel, de ennek ellenére a hívő embernek a jó példájával kell válaszolnia.

Az evangéliumban Jézus világosan figyelmeztet: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Ez emlékeztet minket arra, hogy a földi élet mulandó, és eljön az idő, amikor mindenki számot ad. Az Egyház a liturgikus év végén különösen is arra hív, hogy átgondoljuk életünk célját, hogy ne vesszünk el a mindennapok zajában, hanem készüljünk az örökkévalóságra. Jeruzsálem pusztulása az ítélet előképe: minden, ami földi, egyszer véget ér.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A mai világban, ahol az emberek gyakran félnek az ítélettől, Jézus szavai inkább reményt adnak, mint félelmet. Az ítélet napja nem csak igazság, hanem találkozás napja is: találkozás Istennel, aki szeret, aki hűséges, és aki vágyik arra, hogy üdvösségre vezessen minket.

Viszont erre készen kell lenni. Mit jelent készen lenni? Nem arról van szó, hogy rettegve várjuk a végítéletet. Hanem arról, hogy tudatosan élünk, minden napunkkal számolva, és igyekszünk a szeretet parancsát megvalósítani. Ahogy az Egyház tanítja: a szeretet az ítélet mércéje lesz. Máté evangéliumában olvassuk: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.” (Mt 25,40)

Ezért fontos, hogy a hitéletünk ne csupán szavakban, hanem tettekben nyilvánuljon meg. Az imádság, az önvizsgálat és a szentségek vétele segítenek abban, hogy mindig tiszta szívvel álljunk Isten előtt. De ez önmagában nem elég. Ahogyan Szent Jakab apostol írja: „A hit cselekedetek nélkül halott.” (Jak 2,17)

Ebben Árpádházi Szent Erzsébet példája ad eligazítást a mi számunkra. 

Ma különösen is Árpádházi Szent Erzsébetre fordítjuk figyelmünket, aki a szeretet szolgálatának szentelte életét. Erzsébet nem csak beszélt az ítélet valóságáról, hanem minden napját úgy élte, mintha találkozna Istennel. Fiatalon megtapasztalta a szenvedést és az elvesztést, de mindez nem keserítette meg a szívét. Ehelyett a szegények, betegek, és szükséget szenvedők mellett állt, és minden tettével a szeretet tanúja lett.

Szent Erzsébet tudta, hogy a szeretet az, ami örökké megmarad. Amikor lemondott világi javairól, és a betegeket ápolta, akkor tulajdonképpen Krisztust szolgálta. Az ő életének tanulsága ma is érvényes: nem számít, mennyink van, vagy milyen körülmények között élünk, mert minden ember képes a szeretetre és a jóságra. Az ítéletre való készülés legjobb módja, ha mi is így éljük az életünket.

Ha valaki megértette, mit jelent az életet Isten ítéletére irányítani, az Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Erzsébet fiatalon lett özvegy, és azonnal felismerte, hogy a földi vagyon, hatalom és kényelem semmi az Isten országához képest. Ő nem csupán szavakkal, hanem egész életével tanított minket arra, hogyan készüljünk az ítéletre. 

Számára nagyon fontos volt:

1. Az igazságosság szolgálata: Erzsébet életének központi gondolata volt, hogy az igazságosságot ne csak hirdessük, hanem éljük is. Az özvegyek, árvák és szegények iránti szeretete megmutatta, hogyan lehet az isteni igazságosságot megjeleníteni a mindennapi életben. Ő nem csak alamizsnát adott, hanem az emberek életébe reményt hozott, mert mindenben Istent látta.

2. Az alázat és az egyszerűség: Erzsébet királyi származása ellenére alázatos maradt. Férje halála után lemondott gazdagságáról, hogy teljesen a szegények és betegek szolgálatának szentelje életét. Ez az alázat ma is példa lehet számunkra, akik gyakran túlságosan ragaszkodunk földi dolgainkhoz.

3. A hitből fakadó cselekedetek: Erzsébet életében a hit nem volt passzív, nem volt tétlen. Minden cselekedete abból fakadt, hogy mélyen hitt Isten igazságosságában és irgalmában. Tudta, hogy egyszer mindent Isten előtt kell elszámolnia, és ezért minden napját úgy élte, mintha az ítélet napjára készülne.

A már mondottakból a következőket tanulhatjuk meg: 

1. Életünk legyen tanúságtétel: Dániel próféta szavai és Erzsébet élete arra hívnak, hogy ne csak beszéljünk az igazságról, hanem cselekedjünk is. Az ítélet napja nem arról szól, hogy mit gondoltunk, hanem arról, hogyan éltünk és mit tettünk.

2. Ne féljünk az ítélettől: Az evangélium üzenete a reményről szól. Jézus nem azért jön el újra, hogy elítéljen, hanem hogy beteljesítse Isten szeretetét. Az ítélet napja találkozás Istennel, aki minden hibánkat és gyengeségünket az Ő irgalmába burkolja.

3. A szeretet mindenek felett: Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldája arra tanít, hogy az ítéletkor Isten a szeretetünket fogja nézni. Nem azt kérdezi majd, hogy milyen gazdagok, sikeresek vagy híresek voltunk, hanem hogy mennyit szerettünk.

4. Készüljünk a mindennapokban: Az ítéletre való készület nem egyszeri esemény, hanem életforma. Minden egyes nap lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és jobban szeressük embertársainkat.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy az ítélet napja nem rémületet kell, hogy keltsen bennünk, hanem örömmel kell várnunk, mint egy találkozást Istennel, aki szereti azokat, akik szeretik Őt. Árpád-házi Szent Erzsébet élete példát ad nekünk arra, hogyan élhetünk úgy, hogy minden napunk az ítélet napjára való készület legyen. Imádkozzunk, hogy mi is ilyen életet élhessünk: igazságosat, alázatosat és szeretettel teljeset, hogy az ítélet napján mi is a csillagokhoz hasonlóan ragyoghassunk az örökkévalóságban. Ámen. 

Lefekvés előtti gondolat a hála és a bizalom jegyében, amelyet egy közeli ismerősömtől kaptam

 

E gondolat megerősíti a hitet, hálát ad a múltért, és reményt nyújt a jövőre.

„Hálás vagyok, Uram, hogy az eltelt évek minden pillanatában velem voltál: a sikereimben és kudarcaimban, az örömömben és bánatomban. Köszönöm, hogy Te mindig hűséges maradtál, és az Oltáriszentség csendjében mindig meghallgattál. 

Ma este újra a kezedbe helyezem mindazt, amit eddig megéltem, és kérlek, segíts, hogy holnap is a Te szent akaratod szerint éljek, hűségesen a jelmondatomhoz: 'Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.' Vezess továbbra is, és alakíts engem, hogy mindig a Te eszközöd lehessek.” ...

Az Ozsdola-i örökös szentségimádási nap utáni, esti gondolat lefekvés előtt

Amikor ma pihenőre térünk, gondoljunk arra, hogy Krisztus nem távoli, hanem velünk élő Isten. Az Oltáriszentségben ugyanaz a szeretet van jelen, amely megteremtette a világot, és amely emberré lett, hogy megváltson minket. Az ő alázatos jelenléte meghív minket, hogy a csendben találkozzunk vele, és életünkkel válaszoljunk erre a végtelen szeretetre.

Engedjük, hogy az Eucharisztia békéje átjárja szívünket, és inspiráljon arra bennünket, hogy holnap alázatos lélekkel, hitből fakadó tettekkel és szeretettel gazdagítva éljünk. Emeljük tekintetünket az oltár felé – ott rejlik minden, ami igazán fontos: az örök élet forrása és az erő, amely minden nehézségen átsegít. 

"Én mindig melletted leszek" – mondja nekünk is, miként mondta Assisi Szent Klárának is a veszedelem, a szaracénok támadása idején, Klára és társai pedig megmenekültek.

Lefekvés előtti gondolat az örökös szentségimádási nap végén

Az Esztelneki ferences templom közösségének szentségimádási napját méltóképpen zárhatnánk egy olyan gondolattal, amelyben kifejezzük hálánkat és elköteleződésünket. Szívből megköszönjük az Úrnak, hogy az Oltáriszentségben valódi jelenlétével közöttünk él, szívünket és közösségünket is megszentelve.

Záró gondolatunk így hangozhatna:
"Ma hálát adunk Jézus Krisztusnak, hogy az Oltáriszentségben köztünk lakozik, életünk mélységéig elér, és arra hív, hogy minden cselekedetünkben az Ő szeretetét tükrözzük. 

Hálásak vagyunk a kerületi paptestvérekért, akik velünk ünnepeltek, és azért az atyáért is, aki szívből jövő, értékes gondolatokkal gazdagította elmélkedésünket. 

Köszönjük a helyi hívek jelenlétét és közös imádságát, amely által együtt lettünk tanúi annak a csendes, de átalakító jelenlétnek, amely által Isten országa itt és most is megvalósul. 

Az előttünk álló hétköznapokban vigyük magunkkal ezt a kegyelmet, hogy a világ számára mi is Isten országának jelei legyünk."

Ez a gondolat a nap végén összefoglalhatja a közös élményt, a hála mélységét és az elköteleződést arra, hogy Jézus jelenlétét ne csak a templomban, hanem a mindennapokban is képviseljük.

Az Esztelneki ferences templom szentségimádási napjának indító gondolata

Az esztelneki ferences templom közösségének szentségimádási napját azzal a gondolattal indíthatnánk, hogy Isten országa, amiről Jézus a Lk 17,20-25-ben beszél, nem valami külsőleg megfigyelhető jelenség, hanem egy belső, szívünk mélyén rejlő valóság. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy ne az égből érkező különleges jeleket várjuk, hanem azt keressük, hogyan jelenik meg Isten országa bennünk és körülöttünk, az apró, mindennapi eseményekben, és hogyan lehetünk mi magunk Isten jelenlétének tanúi a világban.

Ez a szentségimádási nap lehetőség arra, hogy elcsendesedjünk, elmélyedjünk Jézus jelenlétében, és így fedezzük fel azt a csendes, de végtelen szeretetét, amely mindig köztünk van. Amikor a szent színek előtt időzünk, Jézus nemcsak „velünk van”, hanem „bennünk él”, és ezáltal mi is az ő szeretetének, irgalmának és békéjének követeivé válhatunk. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy elmélyítsük a hitünket, kérjük, hogy Isten országa bennünk is növekedjék, hogy ne csak egy nap, hanem életünk minden napján éreztesse hatását.

Talán ezzel a gondolattal lehetne elindítani: „Uram, add, hogy ne máshol, máshogyan vagy más körülmények között keressünk Téged, hanem ismerjünk fel Téged itt és most, a szívünkben, ahol a Te országod valósággá válhat. Segíts, hogy nyitott szívvel időzzünk Szent Színed előtt, és engedjük, hogy bennünk és közösségünkben, általad növekedjék az Isten országa.”

+++

Evangéliumi szakasz:

A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”
Ezután a tanítványokhoz fordult: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.

Lk 17,20-25

Mi lehetne a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat, a magyar szentek és boldogok napján, illetve az Esztelneki kolostor templom örökös szentségimádásának előestéjén?

Egy gyönyörű esti gondolat, amely összefonódik a magyar szentek és boldogok ünnepével, valamint a kolostor templom örökös szentségimádási napjának előestéjével, lehetne ez:

"Uram, hozzád fordulok most, az éjszaka csendjében, és kérlek, hogy életem egyetlen célja legyen Téged szeretni és dicsérni minden pillanatban. Ahogy a magyar szentek és boldogok minden körülményben Rád tekintettek, úgy én is szeretnék megmaradni a Te jelenlétedben. Add, hogy szívem mindig találjon otthonra Nálad, és hogy az örökös szentségimádásban Rád hagyatkozva én is tanúságot tegyek szeretetedről."

Ez a fohász nemcsak a szentek és boldogok hitét idézi meg, hanem egyúttal kéri Isten jelenlétét az egyén életében és a közösség életében is. Az örökös szentségimádás pedig emlékeztetője annak, hogy mindig ott van előttünk az az áldott lehetőség, hogy Istenben megtaláljuk lelki békénket és az élet értelmét.

Mi lehetne a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat, ma estére?

 Egy szép gondolat lehetne:

"Uram, Te vagy a békességem és a megnyugvásom. Hadd engedjem el ma estére minden terhem és aggodalmam, tudva, hogy mindaz, ami számomra nehéz, a Te kezedben van. Adj nyugalmat a szívemnek és világosságot az éjszaka homályában is, hogy reggel megújult erővel, a Te szereteted fényében ébredhessek."

Ez a gondolat segíthet ráhangolódni a megnyugvásra és rábízni a holnapot Istenre, aki mindent gondosan kézben tart.

Mi lehetne ma november 11-én, Tours-i Szent Márton napján, a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat?

Szent Márton napján, mielőtt elcsendesednél az éjszakára, egy szép gondolat lehet a következő:

"Gondoljunk Szent Márton példájára, aki életével és szolgálatával mutatta meg, mit jelent igazán szeretni és másokért élni. Az ő alázata és irgalma emlékeztessen arra, hogy Isten országában a legkisebb cselekedetek is hatalmas erővel bírnak, ha szeretetből fakadnak. 

Kérjük ma este, hogy mi is olyan nagylelkűek és irgalmasak lehessünk, mint ő, hogy másokban felismerjük Krisztus arcát, és Isten kegyelmével tudjunk cselekedni."

Ez a gondolat megnyugvást és békét hozhat, hogy alázattal és szeretettel végezhetjük mindennapi szolgálatainkat, és a nyomában járva közelebb kerülhetünk Istenhez.

Napi gondolat: Hogyan válhat számunkra élő példává Márton életútja?

Tours-i Szent Márton napja kiváló alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a hit erején és azon az egyszerű, de mély szereteten, amely Márton életét áthatotta. Márton nemcsak a saját korában élt embereknek szolgált példával, hanem a mai hívőknek is mutatja, hogy a valódi keresztény élet nem a hatalomról, hanem a szolgálatról, az önzetlen adakozásról és a lelkünk mélyéből fakadó szeretetről szól.

Márton egész életét az alázatosság és a segítségnyújtás határozta meg. Katonaként nem volt hajlandó erőszakos tettekre, a rászorulókkal pedig mindig megosztotta azt, amije volt, legyen az élelem vagy egy egyszerű köpenydarab. Cselekedetei arra hívnak minket, hogy ne csak a saját szükségleteinkre figyeljünk, hanem legyünk nyitottak mások problémái és fájdalmai iránt, hiszen Isten előtt minden egyes segítő gesztus értékes.

Hogyan válhat számunkra élő példává Márton életútja? Azzal, hogy igyekszünk azokat a hétköznapi helyzeteket felismerni, ahol mi is hasonlóképpen adhatunk. Nem kell nagy tetteket véghez vinnünk – sokszor egy őszinte mosoly, egy segítő kéz, egy támogató szó éppen elég. Márton üzenete ma is ugyanaz: az igazi hit csendes, de hatalmas erejű világosság, amely minden ember számára reményt sugároz.

Ezen a Szent Márton napon érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, miképpen tudnánk az ő szeretetteljes szolgálatát beépíteni saját életünkbe.

A kép forrás helye itt érhető el.

Honismereti Barangolók Esztelneken is...

 

Honismereti Barangolók jártak kolostorunkban, visszajelzésüket osztom meg:
 
„Dicsértessék az Úr Jézus!
Tisztelettel és hálatelt szívvel köszönjük Szilveszter atyának a szívélyes fogadását, aki időt és fáradtságot nem kímélve 2024. november 9-én, a kolostor és templom, valamint egyháztörténet ismertetőjével gazdagabbá tette kiránduló napunkat. Értékes információkkal felvértezve hagyhattuk el a csodálatosan felújított esztelneki ferencrendi kolostort. Isten gazdag áldását, erőt, egészséget kívánok a továbbiakban is, a rendházban élők életére.

 

Kézdi-Orbaiszék kirándulócsoportja,
Kis Emese honismereti vezető”

Mi lehetne ma a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat?

2024. nov. 10 – vasérnap

Ma este egy meghitt, Istenes gondolat Esztelneken (és nemcsak itt) talán a hála lehetne. A csendes estében, amikor a nap lassan elbúcsúzik, könnyen elmerülhetünk a mai vasárnap áldásaiban. 

 

Egy ilyen gondolat lehetne:
"Uram, hálát adok neked mindazért, amit ma kaptam – a csendért, a békéért, a szeretetért és a közösségért. Kérlek, őrizz meg minket ebben az éjszakában, és adj nekünk holnap is erőt és bölcsességet, hogy szívünk mindig feléd forduljon."

Egy ilyen gondolat a biztonság és szeretet érzését nyújtja, hiszen segít felidézni, hogy Isten mindig jelen van, mindennapjainkban és éjszakánkban egyaránt.

A nagylelkűség az, ami hitből, együttérzésből és odaadásból születik - Évközi 32. vasárnap

 

Szentírási részek: 1 Kir 17, 10–16 // Mk 12, 38–44

Ma, az évközi 32. vasárnapon arra hív minket az evangélium, hogy a nagylelkűségünket új megvilágításban lássuk. A mai világban, ahol az anyagi javak birtoklása és önmagunk megvalósítása gyakran kerül az első helyre, különösen kihívás lehet Jézus tanítását követni a nagylelkűségben. Az evangéliumban azonban újra meg újra arra tanít minket, hogy a valódi nagylelkűség nemcsak a feleslegből való adakozás, hanem egy mélyebb önátadás is – az, amikor készségesen adunk abból, amire magunknak is szükségünk van, sőt, néha abból, ami életünk alapvető része.

Az első olvasmányban találjuk a careftai özvegy történetét, aki mindenét odaadta Illés prófétának, bár neki és fiának is szüksége volt az utolsó kenyérre. Illés próféta hívása próbára tette az özvegy hitbeli nagylelkűségét. Ez az asszony, bár szűkölködött, nem utasította vissza a segítségkérést, hanem kockázatot vállalt a próféta szavában bízva. Hitével tette lehetővé, hogy Isten csodálatos módon gondoskodjon róla és fiáról.

Az evangéliumban pedig Jézus a szegény özvegy két fillérjéről beszél. Míg mások gazdag adományokat dobtak a templom perselyébe, Jézus figyelme a kis pénzérmék csendes koppanására irányult. Miért? Mert ez az asszony szívből adott, mindent, ami csak adatott neki – nemcsak a feleslegéből, hanem a megélhetéséből. Jézus azt tanítja nekünk, hogy Isten számára nem az ajándék nagysága a fontos, hanem az a belső odaadás, amellyel az adományt felajánljuk.

A mai ember számára ez az üzenet éppoly fontos és aktuális, mint kétezer évvel ezelőtt. Miért? Mert napjaink világában a feleslegről való lemondás egyszerűbb lett: adakozhatunk online, elhelyezhetjük a megunt ruháinkat a rászorulóknak kihelyezett gyűjtőhelyeken, támogathatjuk a civil szervezeteket, és akár ételt is rendelhetünk mások számára. De vajon ezekkel az adományokkal valóban azt adjuk, amire szükség van, vagy csupán a „túlcsordulást”, a felesleget osztjuk meg másokkal?

Jézus szerint a nagylelkűség lényege az, hogy megosztunk másokkal mindent, amire épp nekünk is szükségünk lenne, mert a keresztény nagylelkűség a közös emberi sors iránti mély együttérzésből fakad. Hogyan valósíthatjuk meg ezt a mindennapokban?

Elsőként próbáljunk meg több időt szánni azokra, akik segítségre szorulnak. A modern világban az idő az egyik legértékesebb kincsünk. A felgyorsult élet, a munkahelyi nyomás, a folyamatos jelenlét a digitális világban mind arra késztet, hogy állandóan rohanjunk. Ebben az időhiányos világban valódi nagylelkűséget mutatunk, ha szívből időt szentelünk másoknak: meghallgatjuk a bajukat, támogatást nyújtunk, vagy csak egyszerűen jelen vagyunk számukra. A Jézusi nagylelkűség az idő ajándékában is kifejeződhet, amely néha többet ér, mint az anyagi javak.

Másodszor, mutathatunk nagylelkűséget türelemmel és kedvességgel azok felé, akik körülöttünk vannak. Gyakran ezek az erények hiánycikké váltak. A türelmes, szelíd, kedves hozzáállás sok esetben hiányzik a családokban, a munkahelyeken, a baráti közösségekben. Pedig ezek olyan ajándékok, amelyek szinte semmibe nem kerülnek, és hatalmas örömet, békét és szeretetet tudnak hozni mások életébe.

Példát adhat nekünk Assisi Szent Ferenc atyánk élete, aki a keresztény nagylelkűség és önátadás ragyogó példája volt. Fiatalon megismerhette a gazdagság és jólét világát, hiszen módos családba született, de hamar felismerte, hogy a világi javak nem hoznak valódi boldogságot. Egy nap, amikor a város főterén találkozott egy leprással, Ferenc döbbenten vette észre, hogy mennyire retteg és undorodik ettől az embertől. Ám akkor rájött, hogy valódi nagylelkűséget csak azzal gyakorolhat, ha legyőzi ezt az undort. Ferenc odalépett a lepráshoz, megölelte, és megcsókolta őt. Ekkor megértette, hogy a keresztény szeretet és nagylelkűség a legnagyobb áldozatok árán is megtérül. Ettől a naptól kezdve Ferenc elindult azon az úton, amelyen mindent, amire a világi életében szüksége lett volna, odaadott a szegényeknek.
Assisi Szent Ferenc életének ez a mozzanata rávilágít arra, hogy a keresztény nagylelkűség gyakorlásához néha saját félelmeinket, kényelmetlenségeinket is le kell győznünk. Ő nem csupán a feleslegét adta oda, hanem lemondott a teljes életformájáról, és a szegénységet választotta. Szent Ferenc példája arra hív minket, hogy átgondoljuk, mihez ragaszkodunk túlságosan az életünkben, és mit kellene talán megosztanunk másokkal – legyen az idő, odafigyelés, anyagi javak, vagy saját kényelmünk feladása.

Az evangéliumi tanítás fényében és a szentek példáiból merítve megpróbálhatjuk a következő lépéseket tenni a nagylelkűbb élet felé:
1.    Mindennapi áldozatok vállalása: Amikor fáradtak vagyunk, vagy nincs kedvünk meghallgatni valakit, gondoljunk arra, hogy talán éppen most van szüksége támogatásra. Ha át tudjuk lépni saját kényelmünket, ezáltal Isten szeretetét közvetítjük felé.
2.    Szívből jövő adakozás: Vizsgáljuk meg, hogy amit adunk, valóban értékes-e számunkra. Néha apró, de szívből jövő ajándékok is nagy hatással lehetnek. Egy kedves gesztus, egy támogató szó vagy egy egyszerű jelenlét is megváltoztathatja valaki életét.
3.    Felelősségvállalás a rászorulókért: Ne csak a feleslegünket osszuk meg! Gondoljunk arra, hogy a nagylelkűség nem a túlcsordulás megosztása, hanem az együttérzésből fakadó önzetlenség. Vegyük példaként az özvegyasszonyt és Assisi Szent Ferencet, akik lemondtak valamiről, amire maguknak is szükségük volt.
4.    Idő ajándéka: A modern világ egyik legértékesebb ajándéka az idő. A mai felgyorsult világban, ahol minden perc számon van tartva, különösen nagy értéket képvisel az a figyelem, amelyet másoknak szentelünk. Gondoljunk arra, hogy amikor időt adunk, akkor abból is adunk, ami nekünk is szűkösen áll rendelkezésünkre.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy az evangélium és a mai vasárnap tanítása arra ösztönöz bennünket, hogy életünk középpontjába helyezzük a nagylelkűséget. Ne elégedjünk meg azzal, hogy csupán a felesleget osszuk meg, hanem éljük meg azt a mély keresztény nagylelkűséget, amely az igazi önátadásra épül. Érezzük át, hogy a nagylelkűség nem csak anyagi ajándék (az is) lehet, hanem valami egészen más, az ami hitből, együttérzésből és odaadásból születik.
Követve Jézus és a szentek példáját, legyünk bátrak és készségesek az önátadásban. Próbáljuk meg legyőzni saját félelmeinket, és hozzuk meg azokat az áldozatokat, amelyek közelebb visznek minket Istenhez és embertársainkhoz. Ha így teszünk, akkor Isten kegyelme által nemcsak másokat, hanem saját életünket is gazdagabbá és teljesebbé tehetjük. Ámen.

A szeretet nem csak egy érzés vagy egy röpke pillanat – Évközi 31. vasárnap

Ma két olyan szentírási rész áll előttünk, amely arról szól, hogy mit jelent igazán szeretni. Az egyik az Ószövetségből, a Mózes ötödik könyvéből (MTörv 6,2-6), ahol Isten arra hívja Izrael népét, hogy teljes szívvel és teljes lélekkel szeressék Őt. A másik pedig az Újszövetségből, Márk evangéliumából (Mk 12,28b-34), ahol Jézus is megerősíti ezt a parancsolatot, de hozzáteszi a felebarát iránti szeretetet is, így téve teljessé az isteni parancsot.

Mit is jelent ez igazából a mai keresztény ember számára?
Az Örök Ige, Jézus Krisztus, aki az Atya örökkévaló Fia, azért jött közénk, mert végtelen szeretet fűzi az Atyához és végtelen szeretet vezette őt hozzánk, emberekhez. A szeretetnek ezen tiszta és határtalan megnyilvánulása Jézus személyében valósult meg, aki életével mutatta meg, hogyan kell szeretni Istent és felebarátainkat. Ő hív minket arra, hogy Isten iránti szeretetünk teljesen legyen – hogy az életünk középpontjába helyezzük Istent, és minden tettünket, gondolatunkat az iránta való odaadásunk vezérelje.
Jézus nem véletlenül tette az Istent és a felebarát iránti szeretetet az összes parancsolat középpontjává. A szeretet a legmélyebb kapcsolódási pont köztünk és Isten között, hiszen Isten maga a szeretet. És amilyen szeretettel az Atya szereti a Fiút, olyan szeretettel szeret mindannyiunkat is. Ez a szeretet nem önző, nem csak addig tart, amíg mi megfelelünk valamilyen elvárásnak, hanem állandó, változhatatlan és végtelen.
De vajon milyen tanulságot vonhatunk le mindebből mi, a 21. század emberei, akik sokszor olyan világban élünk, amit az önzés, a versengés, a félelmek és az elszigetelődés erői uralnak? Napjainkban, amikor a kapcsolatok sokszor felszínesek, olykor kétszinüek és az emberek közti szakadékok egyre mélyebbek, különösen fontos, hogy megértsük: Jézus parancsa a szeretetre nem csupán egy vallásos tanítás, hanem életünk központi alapelve, amely békét, örömet és harmóniát hozhat közénk.

A szeretet, amit Jézus parancsol, nem pusztán egy érzés, nem múló érzelem. Ez a szeretet sokkal több: egy elkötelezett, mély és áldozatos kapcsolat, amelyben készek vagyunk másokat magunk elé helyezni. Isten arra kér minket, hogy szívünkben legyen benne ez az önzetlen szeretet mindazok iránt, akikkel találkozunk, azok iránt is, akik nehézséget okoznak, vagy akikkel nehéz szót érteni.
Ezt a szeretetet nem elég szavakkal kifejezni; tettekben kell megvalósulnia. Isten úgy szeret minket, hogy nem vár cserébe semmit, nem teszi függővé hibáinktól, gyengeségeinktől, hiányosságainktól. Azt várja tőlünk is, hogy embertársainkat ugyanilyen feltétlen szeretettel szeresük. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, hiszen emberi kapcsolataink gyakran tele vannak sérülésekkel, félreértésekkel. De éppen ezekben a helyzetekben hív minket Isten arra, hogy legyünk nagylelkűek, megbocsátók, irgalmasok, amilyen Jézus is volt.
Szeretettel fordulni minden emberhez annyit jelent, hogy úgy tekintünk rájuk, mint Isten gyermekeire, akiket Ő mélységgel és odaadással szeret, mint minket. Ez a gondolkodásmód segíthet bennünket abban, hogy legyőzzük az előítéleteinket, a haragunkat, és úgy álljunk embertársaink elé, ahogyan Jézus tette: ítélet nélkül, elfogadó és irgalmas szívvel.

Egy történet, amely megvilágítja, mit jelent ez a szeretet, és hogyan érinthetjük meg mások életét vele, így szól. - Egy fiatal férfi, aki nemrég veszítette el a szüleit, elhagyatottan és reményvesztetten bolyongott. Tele volt haraggal a világ iránt, nem bízott senkiben, és egyre mélyebb szakadékba süllyedt. Egy nap azonban találkozott egy idős férfival, aki észrevette a fiatalember szomorúságát, és szívesen meghívta egy ebédre. Az idős férfi megértéssel és szeretettel hallgatta végig őt, minden ítélkezés nélkül. A fiatal férfi először gyanakvó volt, de az idős ember nyitottsága és szeretetteljes hozzáállása lassan eloszlatta a félelmeit. Ahogy beszélgettek, érezte, hogy valami gyógyító erő szabadul fel benne. Nem is annyira az idős férfi szavai bátorítottak, hanem az, hogy teljes odaadással figyelt rá, és feltétel nélkül szerette őt, annak ellenére, hogy egy idegen volt számára.
Ez a találkozás megváltoztatta a fiatal férfi életét. Megérezte, milyen hatalmas ereje van annak, amikor valakit feltétel nélküli szeretettel közelítünk meg. Új reményt és célt talált az életében. Tudta, hogy amit kapott, azt tovább kell adnia másoknak is.
Ez a történet azért fontos, mert megmutatja, hogy az igazi szeretet nem szükségszerűen a nagy tettekben mutatkozik meg. Sokszor elég egy figyelmes meghallgatás, egy kedves szó, egy gesztus, amellyel valakinek az életét átformálhatjuk. Ez az egyszerű szeretet képes gyógyítani, békét adni és új reményt ébreszteni a másik emberben. Jézus szeretete is ilyen – mindig ott van, ha szükségünk van rá, és arra hív, hogy mi is legyünk a szeretet eszközei a világban.

Isten tehát arra kér minket, hogy kövessük az Úr Jézus példáját, és gyakoroljuk a szeretetet minden egyes nap. A mai világban ezt sokszor nem könnyű megtenni, hiszen gyakran érnek minket csalódások, sok a feszültség és a meg nem értés. De az Istenbe vetett hitünk arra biztat minket, hogy ne adjuk fel, és minden nap újra próbálkozunk.

A szeretet gyakorlása nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesek leszünk, vagy soha nem hibázunk. Azt jelenti, hogy minden hibánk és gyengeségünk ellenére kitartunk a jó mellett, és arra törekszünk, hogy életünkkel tanúságot tegyünk Isten szeretetéről. Lehet, hogy csak egy apró gesztussal kezdjük, de ezek a kis szeretetcselekedetek hosszú távon mély változásokat hozhatnak a világunkban. 

A már mondottak tanulsága számunkra, ma az, hogy Isten minket is arra hív, hogy szeressünk teljes szívvel és teljes lélekkel, amint Ő szeret minket. Nem könnyű feladat, de Jézus példája és jelenléte ad nekünk erőt, hogy megtaláljuk a szeretet útját a mindennapok kihívásai között. A szeretet nem csak egy érzés vagy egy röpke pillanat, hanem folyamatos elköteleződés Isten és embertársaink iránt.

Imádkozzunk, az Esztelneki Madonna közbenjárását is kérve, hogy életünkkel tanúságot tegyünk erről a szeretetről. Tegyük meg az első lépést, legyünk figyelmesek, türelmesek, megbocsátók és nagylelkűek másokkal szemben, így válva Jézus tanítványaivá ebben a világban. Ha így teszünk, akkor az Ő szeretete általunk is eljut a világ minden részébe, és Isten országa egyre közelebb kerül hozzánk. Ámen.

A kép internetes forrás helye itt érhető el!

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése - Évközi 31. vasárnap

 A ferences templomban 14-én, csütörtökön lesz a szentségimádási nap. Kérjük vegyenek részt rajta és az azt befejező szentmisén. Alkossunk ima csoportokat a szentségimádási napra és ezt a héten jelezzük, hogy a jövő vasárnapra megcsinálhassuk a beosztást.  

Halottaknapi morfondírozás a pislákoló gyertyák imbolygó fényében

Plébánia templom Esztelnek - Szilveszter archívum

Szeretteink sírján gyújtott gyertyák pislákoló fényében, egy kissé elgondolkodva az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon, ők, akik végig járták a földi élet, olykor göröngyös útját, s már az örökkévalóságban élnek, ha szólni tudnánk hozzánk, akkor mit mondanának nekünk, mire szeretnék mindenképpen felhívni a figyelmünket?

Ha szeretteink szólni tudnának hozzánk, egészen biztos, hogy az élet lényegéről, a szeretetről, a megbocsátásról, az emberi kapcsolatok felbecsülhetetlen értékéről, fontosságáról és az élet törékenységéről beszélnének – olyan dolgokról, amiket ők most már világosan látnak, amiket megéltek...

Az üzeneteik arra figyelmeztetnének minket, ami igazán fontos, és segítenének tisztábban látni életünk célját és értelmét. Talán így szólnának hozzánk:

1. "Becsüljétek meg az életet, amit éltek!"
Valószínűleg arra emlékeztetnek minket, hogy az élet véges, de minden egyes nap értékes lehetőség arra, hogy valami jót tegyünk, boldoggá váljunk és másokat is segítsünk a boldogulás útján. Talán azt mondanák, hogy ne várjunk addig, amíg valami elveszik, hogy felismerjük annak értékét. Éljünk teljes szívvel, és töltsünk időt azokkal, akiket szeretünk és akiknek szükségük van a jelenlétünkre, figyelmünkre, segítségünkre. Ne késlekedjünk az igazi boldogságot, a földi élet után is maradandó boldogságot keresni a mindennapokban, hiszen életünk rövid és megismételhetetlen.

2. "Szeressétek egymást és ápoljátok a kapcsolatokat!"
Elhunyt szeretteink talán azt mondanák, hogy az emberi kapcsolatok azok, amelyek az életet igazán értelmessé, s értékessé teszik. A szeretet, a barátság és a családi kötelékek erősebbé és boldogabbá tesznek bennünket. Talán arra biztatnának, hogy értékeljük a családunkat és barátainkat, és ne várjuk meg, míg távol kerülünk vagy elveszítjük őket ahhoz, hogy kimutassuk szeretetünket. Bocsássunk meg könnyebben, na engedjünk a haragnak és a sértettségnek, és becsüljük meg a velük töltött időt.

3. "Ne féljetek az élet nehézségeitől!"
A szeretteink talán arra biztatnának minket, hogy ne féljünk a kihívásoktól, hiszen minden nehézség értékes tanulságot hozhat az életünkbe. Az élet mulandó, és a megpróbáltatások emlékeztetnek minket arra, hogy a küzdelmek is részei az földi utazásunknak. Talán azt mondják, hogy a fájdalom és a nehézségek formálnak minket, és az igazi bátorság abban rejlik, hogy továbbmegyünk, még ha a körülmények nehezek és hatalmas akadályok gördülnek az utunkba.

4. "Keresd az élet értelmét és élj hittel!"
Lehet, hogy arra emlékeztetnek bennünket, hogy ne csak a hétköznapi célokra, hanem a mélyebb értelmekre is figyeljünk oda. Sokszor a lélek belső békéje és az istenhit képes igazán mély és tartós örömöt adni az embernek. Talán azt tanácsolnák, hogy ne feledkezzünk meg lelki életünkről, hiszen a hit és a belső nyugalom olyan stabilitást ad, amely képes végig vezetni minket az élet nehézségein.

5. "Hogy magunk mögött, mások emlékezetében csak jót és szeretetet hagyjunk!"
A szeretteink azt is elmondhatnák, hogy ha eljön a vég, akkor az igazán fontos és maradandó dolgok azok, amiket önzetlenül, minden számítgatás nélkül, szeretetből tettünk. Az emberi kapcsolatokban rejlő öröm és a jószívű tettek azok, amik megmaradnak másokban és az örök életre is. Arra biztatnának, hogy hozzunk olyan döntéseket, amikkel mások életét is jobbá tehetjük. Ne feledjük, hogy az igazán értékes dolgok, amiket hátra hagyunk, nem tárgyi dolgok, hanem az a hatás, amit másokra gyakoroltunk, azaz élmény ami bele égett a szívükbe, lelkükbe.

6. "Ne sajnáld az időt azokra a dolgokra, amik igazán fontosok, amik megmaradnak az örök életre!"
Végül a szeretteink talán azt mondják, hogy ne tékozoljuk el az időnket, és figyeljünk oda arra, mi az, amibe érdemes energiát fektetünk.
Az anyagi javak és a hírnév elenyésznek, de a szeretetteljes kapcsolatok, az örömök és a lelki béke azok, amik időtálló értékek. Azt tanácsolnák, hogy figyeljünk oda az életünkre, a prioritásainkra, és ne vesztegessünk időt arra, ami hosszú távon nem „kifizetődő”, ami nem marad meg az örök életre, amit a moly megrághat, a rozsda megemészthet és a tolvaj ellophat.

A temetőben járva, a pislákoló gyertyák imbolygó fénye, a csend és az emlékezés légköre közelebb hoz minket szeretteinkhez, akik már nincsenek köztünk. Ha ma szólhatnának hozzánk, biztosan egyszerű, de szívből jövő bölcsességeket osztanának meg velünk: hogy éljünk jól, szeressünk bátran, bocsátsunk meg szívből, ne féljünk az élet nehézségeitől, és becsüljük meg az időt, amelyben maradandó kincseket gyűjthetünk az örök életre.

fr. Szilveszter ofm

Esztelnek, 2024. november 2.

Mindenszentek - 2024 - Esztelnek

Mindenszentek az összes szent, vagyis azoknak az ünnepe, akiket hivatalosan nem kanonizáltak, akiket nem avattak szentté, de a mennyei boldogságban, Isten boldogító színe látásában élnek.
Ezen az ünnepen a keresztény egyházak azokat a szenteket, mártírokat, és hitvallókat tisztelik, akik életükkel és áldozatukkal példát mutattak kortársaik számára, akik tanúbizonyságot tettek Isten iránti szeretetükről és az evangéliumi értékekről, és elérték az üdvösséget, az örök boldogságot. Mindenszentek ünnepe egy átfogó emlékezés minden olyan emberre, aki az életszentséget választotta, és így a hívők szemében Isten dicsőségében részesül. A Biblia tanításának fényében Mindenszentek üzenete a szentség, az örök élet reménye, valamint az emlékezés és közösségvállalás fontossága a ma emberének.

A Biblia számos helyen kiemeli a szentségre való törekvést. Az Ószövetségben, különösen a Törvénykönyvekben Isten arra hívja népét, hogy „szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (Lev 11:44). A szentség az Istennel való kapcsolatunkat jelzi, azt, hogy különleges, tiszta és önzetlen életet élünk. Az Újszövetség tovább viszi ezt a gondolatot, amikor Pál apostol például arra buzdít, hogy életünket Isten „élő, szent és neki kedves áldozataként” ajánljuk fel (Róm 12:1). Ezáltal a szentség nem csupán erkölcsi kérdés, hanem földi életünk egészének Istenhez való odafordulása, az életvitelünk, magatartásunk átalakulása Isten akaratának megfelelően.
A szentek sem voltak tökéletes emberek, de életükben olyan értékeket képviseltek, amelyeket a Biblia is hangsúlyoz: alázat, szeretet, igazságosság, segítség nyújtás, béke és a megbocsátás készsége. A szentek tisztelete emlékeztet minket, hogy mindannyian meghívást kaptunk a szentségre, és erre a törekvésre minden nap van lehetőségünk azáltal, hogy az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatainkat ápoljuk.
Mindenszentek ünnepe szorosan kapcsolódik a halál utáni élet hitéhez, amely a kereszténység egyik központi eleme. Jézus szavai szerint azok, akik hisznek benne, „soha meg nem halnak” (János 11:26). A szentek olyan emberek, akik életük során az Istennel való kapcsolatot keresték és erősítették meg, és haláluk után az örök élet jutalmában részesülnek. Hitünk tanítása szerint a halál csupán átmenet az örök életre, és a hívők közössége, az egyház, hiszi, hogy minden szent Isten jelenlétében él.
Az újjászületés, amelyre Pál apostol utal, azt jelenti, hogy a hívők nem csupán a földi életükkel, hanem egész létezésükkel az Istennel való kapcsolatukat ápolják. Az ember sorsa, a földi élet végén bekövetkező halál után is folytatódik, és az a vágyunk, hogy egy napon az Istennel való teljes közösségben élhessünk. Ez a remény vezérelte a szenteket is, és ez az üzenet ad reményt a ma emberének is, aki esetleg a halálfélelemmel vagy a lét értelmének kérdéseivel küzd.

Mindenszentek ünnepén a hívek nemcsak a szentekre emlékeznek, hanem arra is, hogy a hívők közössége időtlen, átível a földi-életből az örökkévalóságba, mert összeköti őket a hit, a remény és a szeretet. A katolikus és ortodox tanítások szerint a szentek közössége vagy a „szentek egyháza” olyan kapcsolat, amelyben a földi és a mennyei közösség tagjai kölcsönösen támogatják egymást. Ez a közösség emlékeztet arra, hogy sosem vagyunk egyedül; a szentek és hívők közössége az ima és a hit által összekapcsolódik.
Ez a gondolat rendkívül fontos a mai világ számára, ahol az elmagányosodás és a társadalmi távolságtartás igen gyakori jelenség. Mindenszentek ünnepe arra buzdít, hogy gondoljunk azokra, akik előttünk jártak, és akik példájukkal mutatták meg, hogy közösségben élni és másokat szolgálni fontos és nemes feladat, felbecsülhetetlen érték. A modern ember, aki gyakran keresi az összetartozás érzését, megerősítést kaphat abból, hogy a közösségi szellem Isten akaratával összhangban van, és életünket gazdagíthatja, ha nyitottak vagyunk a másokkal való kapcsolatra és törődésre.

A Mindenszentek ünnepe több tanulságot is hordoz a ma emberének, aki gyakran rohanó, önző, anyagias és sokszor elidegenedett, bár közösségben, de mégis magányos világban él. Ezek a tanulságok a következők lehetnek:
Első: a modern társadalomban gyakran elvesznek az erkölcsi iránytűk, és sokan keresnek valamit, ami értelmet ad életüknek. A szentek élete arra emlékeztet minket, hogy az erkölcsös, szeretetteljes élet fontos cél, és ennek eléréséhez Isten segítsége mindig elérhető.
Második: a halál sokak számára félelmetes téma, amely szorongást okoz. A kereszténység azonban azt tanítja, hogy a halál után örök élet vár ránk Isten szeretetében. Ez a hit egyfajta megnyugvást adhat azoknak, akik az élet értelmét és a halál utáni létezés kérdéseit kutatják. Mindenszentek ünnepe emlékeztet arra, hogy az örök élet ígérete reményt ad a földi élet értékesebbé tételére.
Harmadik: az elmagányosodás modern problémájára a szentek közössége egy lelki, szellemi megoldást kínálhat. A szentek példája és az emlékezés rítusa arra ösztönöz minket, hogy kapcsolódjunk másokhoz, figyeljünk szeretteinkre, és keressük a közösséget. Az együttérzés és a kölcsönös támogatás lehetőséget ad ahhoz, hogy leküzdhessük az elszigetelődés érzését.
Aztán a szentek életútja inspiráló lehet bárkinek, nemcsak a vallásos embereknek. Az áldozatkészség, a jótékonyság, a béke iránti elkötelezettség példaként állítható bárki elé, aki keresi az élet értelmét. Az ilyen életutak nemcsak a vallásos emberek számára tanulságosak, hanem minden ember számára, aki tartalmas életre törekszik.
S végül Mindenszentek ünnepe az önzetlen szeretet fontosságra irányítja figyelmünket. A mai társadalomban sokan az önmegvalósítást, a saját boldogságukat helyezik előtérbe. A szentek viszont azt mutatják meg, hogy az önzetlen szeretet gyakorlása, a másokért való áldozat sokszor értékesebb és hosszútávon teljesebb, boldogabb élethez vezet.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy Mindenszentek ünnepe a keresztény hagyományban mélyen gyökerező ünnep, amely a szentség, az örök élet reménye, az emlékezés és a közösségi élet fontosságát hirdeti. A Biblia tanításának fényében ez az ünnep arra hív, hogy életünket Isten akaratával összhangban alakítsuk, és törekedjünk a szeretet, a béke és az önzetlenség értékeinek megvalósítására.
A ma emberének, aki gyakran küzd az elidegenedéssel, annak ellenére, hogy közösségben él, a magányossággal, illetve a hit és remény megingásával, valamint az erkölcsi iránymutatás hiányával, Mindenszentek ünnepe lehetőséget ad arra, hogy újragondolja élete céljait és kapcsolatát Istennel, valamint embertársaival, családtagjaival.
A mai ember számára Mindenszentek ünnepe különleges lehetőségeket nyújt, hogy elmélyüljön az élet mélyebb értelmében és céljában. A rohanó világban gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy az életünknek nemcsak anyagi céljai vannak, hanem létezésünknek szellemi, lelki és örökkévaló dimenziói is vannak.
Mindenszentek emlékeztet arra, hogy a helyes életvitel, életvezetés, az áldozat és az embertársaink iránti szeretet az élet legfőbb értékei közé tartoznak, hogy felülmúlják az anyagi sikereket és teljesítményeket. Inspirál minket arra is, hogy életünkkel másoknak példát mutassunk, és segítsük a közösséget és az emberek egymás iránti felelősségét.