Halottaknapi morfondírozás a pislákoló gyertyák imbolygó fényében

Plébánia templom Esztelnek - Szilveszter archívum

Szeretteink sírján gyújtott gyertyák pislákoló fényében, egy kissé elgondolkodva az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon, ők, akik végig járták a földi élet, olykor göröngyös útját, s már az örökkévalóságban élnek, ha szólni tudnánk hozzánk, akkor mit mondanának nekünk, mire szeretnék mindenképpen felhívni a figyelmünket?

Ha szeretteink szólni tudnának hozzánk, egészen biztos, hogy az élet lényegéről, a szeretetről, a megbocsátásról, az emberi kapcsolatok felbecsülhetetlen értékéről, fontosságáról és az élet törékenységéről beszélnének – olyan dolgokról, amiket ők most már világosan látnak, amiket megéltek...

Az üzeneteik arra figyelmeztetnének minket, ami igazán fontos, és segítenének tisztábban látni életünk célját és értelmét. Talán így szólnának hozzánk:

1. "Becsüljétek meg az életet, amit éltek!"
Valószínűleg arra emlékeztetnek minket, hogy az élet véges, de minden egyes nap értékes lehetőség arra, hogy valami jót tegyünk, boldoggá váljunk és másokat is segítsünk a boldogulás útján. Talán azt mondanák, hogy ne várjunk addig, amíg valami elveszik, hogy felismerjük annak értékét. Éljünk teljes szívvel, és töltsünk időt azokkal, akiket szeretünk és akiknek szükségük van a jelenlétünkre, figyelmünkre, segítségünkre. Ne késlekedjünk az igazi boldogságot, a földi élet után is maradandó boldogságot keresni a mindennapokban, hiszen életünk rövid és megismételhetetlen.

2. "Szeressétek egymást és ápoljátok a kapcsolatokat!"
Elhunyt szeretteink talán azt mondanák, hogy az emberi kapcsolatok azok, amelyek az életet igazán értelmessé, s értékessé teszik. A szeretet, a barátság és a családi kötelékek erősebbé és boldogabbá tesznek bennünket. Talán arra biztatnának, hogy értékeljük a családunkat és barátainkat, és ne várjuk meg, míg távol kerülünk vagy elveszítjük őket ahhoz, hogy kimutassuk szeretetünket. Bocsássunk meg könnyebben, na engedjünk a haragnak és a sértettségnek, és becsüljük meg a velük töltött időt.

3. "Ne féljetek az élet nehézségeitől!"
A szeretteink talán arra biztatnának minket, hogy ne féljünk a kihívásoktól, hiszen minden nehézség értékes tanulságot hozhat az életünkbe. Az élet mulandó, és a megpróbáltatások emlékeztetnek minket arra, hogy a küzdelmek is részei az földi utazásunknak. Talán azt mondják, hogy a fájdalom és a nehézségek formálnak minket, és az igazi bátorság abban rejlik, hogy továbbmegyünk, még ha a körülmények nehezek és hatalmas akadályok gördülnek az utunkba.

4. "Keresd az élet értelmét és élj hittel!"
Lehet, hogy arra emlékeztetnek bennünket, hogy ne csak a hétköznapi célokra, hanem a mélyebb értelmekre is figyeljünk oda. Sokszor a lélek belső békéje és az istenhit képes igazán mély és tartós örömöt adni az embernek. Talán azt tanácsolnák, hogy ne feledkezzünk meg lelki életünkről, hiszen a hit és a belső nyugalom olyan stabilitást ad, amely képes végig vezetni minket az élet nehézségein.

5. "Hogy magunk mögött, mások emlékezetében csak jót és szeretetet hagyjunk!"
A szeretteink azt is elmondhatnák, hogy ha eljön a vég, akkor az igazán fontos és maradandó dolgok azok, amiket önzetlenül, minden számítgatás nélkül, szeretetből tettünk. Az emberi kapcsolatokban rejlő öröm és a jószívű tettek azok, amik megmaradnak másokban és az örök életre is. Arra biztatnának, hogy hozzunk olyan döntéseket, amikkel mások életét is jobbá tehetjük. Ne feledjük, hogy az igazán értékes dolgok, amiket hátra hagyunk, nem tárgyi dolgok, hanem az a hatás, amit másokra gyakoroltunk, azaz élmény ami bele égett a szívükbe, lelkükbe.

6. "Ne sajnáld az időt azokra a dolgokra, amik igazán fontosok, amik megmaradnak az örök életre!"
Végül a szeretteink talán azt mondják, hogy ne tékozoljuk el az időnket, és figyeljünk oda arra, mi az, amibe érdemes energiát fektetünk.
Az anyagi javak és a hírnév elenyésznek, de a szeretetteljes kapcsolatok, az örömök és a lelki béke azok, amik időtálló értékek. Azt tanácsolnák, hogy figyeljünk oda az életünkre, a prioritásainkra, és ne vesztegessünk időt arra, ami hosszú távon nem „kifizetődő”, ami nem marad meg az örök életre, amit a moly megrághat, a rozsda megemészthet és a tolvaj ellophat.

A temetőben járva, a pislákoló gyertyák imbolygó fénye, a csend és az emlékezés légköre közelebb hoz minket szeretteinkhez, akik már nincsenek köztünk. Ha ma szólhatnának hozzánk, biztosan egyszerű, de szívből jövő bölcsességeket osztanának meg velünk: hogy éljünk jól, szeressünk bátran, bocsátsunk meg szívből, ne féljünk az élet nehézségeitől, és becsüljük meg az időt, amelyben maradandó kincseket gyűjthetünk az örök életre.

fr. Szilveszter ofm

Esztelnek, 2024. november 2.

Mindenszentek - 2024 - Esztelnek

Mindenszentek az összes szent, vagyis azoknak az ünnepe, akiket hivatalosan nem kanonizáltak, akiket nem avattak szentté, de a mennyei boldogságban, Isten boldogító színe látásában élnek.
Ezen az ünnepen a keresztény egyházak azokat a szenteket, mártírokat, és hitvallókat tisztelik, akik életükkel és áldozatukkal példát mutattak kortársaik számára, akik tanúbizonyságot tettek Isten iránti szeretetükről és az evangéliumi értékekről, és elérték az üdvösséget, az örök boldogságot. Mindenszentek ünnepe egy átfogó emlékezés minden olyan emberre, aki az életszentséget választotta, és így a hívők szemében Isten dicsőségében részesül. A Biblia tanításának fényében Mindenszentek üzenete a szentség, az örök élet reménye, valamint az emlékezés és közösségvállalás fontossága a ma emberének.

A Biblia számos helyen kiemeli a szentségre való törekvést. Az Ószövetségben, különösen a Törvénykönyvekben Isten arra hívja népét, hogy „szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (Lev 11:44). A szentség az Istennel való kapcsolatunkat jelzi, azt, hogy különleges, tiszta és önzetlen életet élünk. Az Újszövetség tovább viszi ezt a gondolatot, amikor Pál apostol például arra buzdít, hogy életünket Isten „élő, szent és neki kedves áldozataként” ajánljuk fel (Róm 12:1). Ezáltal a szentség nem csupán erkölcsi kérdés, hanem földi életünk egészének Istenhez való odafordulása, az életvitelünk, magatartásunk átalakulása Isten akaratának megfelelően.
A szentek sem voltak tökéletes emberek, de életükben olyan értékeket képviseltek, amelyeket a Biblia is hangsúlyoz: alázat, szeretet, igazságosság, segítség nyújtás, béke és a megbocsátás készsége. A szentek tisztelete emlékeztet minket, hogy mindannyian meghívást kaptunk a szentségre, és erre a törekvésre minden nap van lehetőségünk azáltal, hogy az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatainkat ápoljuk.
Mindenszentek ünnepe szorosan kapcsolódik a halál utáni élet hitéhez, amely a kereszténység egyik központi eleme. Jézus szavai szerint azok, akik hisznek benne, „soha meg nem halnak” (János 11:26). A szentek olyan emberek, akik életük során az Istennel való kapcsolatot keresték és erősítették meg, és haláluk után az örök élet jutalmában részesülnek. Hitünk tanítása szerint a halál csupán átmenet az örök életre, és a hívők közössége, az egyház, hiszi, hogy minden szent Isten jelenlétében él.
Az újjászületés, amelyre Pál apostol utal, azt jelenti, hogy a hívők nem csupán a földi életükkel, hanem egész létezésükkel az Istennel való kapcsolatukat ápolják. Az ember sorsa, a földi élet végén bekövetkező halál után is folytatódik, és az a vágyunk, hogy egy napon az Istennel való teljes közösségben élhessünk. Ez a remény vezérelte a szenteket is, és ez az üzenet ad reményt a ma emberének is, aki esetleg a halálfélelemmel vagy a lét értelmének kérdéseivel küzd.

Mindenszentek ünnepén a hívek nemcsak a szentekre emlékeznek, hanem arra is, hogy a hívők közössége időtlen, átível a földi-életből az örökkévalóságba, mert összeköti őket a hit, a remény és a szeretet. A katolikus és ortodox tanítások szerint a szentek közössége vagy a „szentek egyháza” olyan kapcsolat, amelyben a földi és a mennyei közösség tagjai kölcsönösen támogatják egymást. Ez a közösség emlékeztet arra, hogy sosem vagyunk egyedül; a szentek és hívők közössége az ima és a hit által összekapcsolódik.
Ez a gondolat rendkívül fontos a mai világ számára, ahol az elmagányosodás és a társadalmi távolságtartás igen gyakori jelenség. Mindenszentek ünnepe arra buzdít, hogy gondoljunk azokra, akik előttünk jártak, és akik példájukkal mutatták meg, hogy közösségben élni és másokat szolgálni fontos és nemes feladat, felbecsülhetetlen érték. A modern ember, aki gyakran keresi az összetartozás érzését, megerősítést kaphat abból, hogy a közösségi szellem Isten akaratával összhangban van, és életünket gazdagíthatja, ha nyitottak vagyunk a másokkal való kapcsolatra és törődésre.

A Mindenszentek ünnepe több tanulságot is hordoz a ma emberének, aki gyakran rohanó, önző, anyagias és sokszor elidegenedett, bár közösségben, de mégis magányos világban él. Ezek a tanulságok a következők lehetnek:
Első: a modern társadalomban gyakran elvesznek az erkölcsi iránytűk, és sokan keresnek valamit, ami értelmet ad életüknek. A szentek élete arra emlékeztet minket, hogy az erkölcsös, szeretetteljes élet fontos cél, és ennek eléréséhez Isten segítsége mindig elérhető.
Második: a halál sokak számára félelmetes téma, amely szorongást okoz. A kereszténység azonban azt tanítja, hogy a halál után örök élet vár ránk Isten szeretetében. Ez a hit egyfajta megnyugvást adhat azoknak, akik az élet értelmét és a halál utáni létezés kérdéseit kutatják. Mindenszentek ünnepe emlékeztet arra, hogy az örök élet ígérete reményt ad a földi élet értékesebbé tételére.
Harmadik: az elmagányosodás modern problémájára a szentek közössége egy lelki, szellemi megoldást kínálhat. A szentek példája és az emlékezés rítusa arra ösztönöz minket, hogy kapcsolódjunk másokhoz, figyeljünk szeretteinkre, és keressük a közösséget. Az együttérzés és a kölcsönös támogatás lehetőséget ad ahhoz, hogy leküzdhessük az elszigetelődés érzését.
Aztán a szentek életútja inspiráló lehet bárkinek, nemcsak a vallásos embereknek. Az áldozatkészség, a jótékonyság, a béke iránti elkötelezettség példaként állítható bárki elé, aki keresi az élet értelmét. Az ilyen életutak nemcsak a vallásos emberek számára tanulságosak, hanem minden ember számára, aki tartalmas életre törekszik.
S végül Mindenszentek ünnepe az önzetlen szeretet fontosságra irányítja figyelmünket. A mai társadalomban sokan az önmegvalósítást, a saját boldogságukat helyezik előtérbe. A szentek viszont azt mutatják meg, hogy az önzetlen szeretet gyakorlása, a másokért való áldozat sokszor értékesebb és hosszútávon teljesebb, boldogabb élethez vezet.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy Mindenszentek ünnepe a keresztény hagyományban mélyen gyökerező ünnep, amely a szentség, az örök élet reménye, az emlékezés és a közösségi élet fontosságát hirdeti. A Biblia tanításának fényében ez az ünnep arra hív, hogy életünket Isten akaratával összhangban alakítsuk, és törekedjünk a szeretet, a béke és az önzetlenség értékeinek megvalósítására.
A ma emberének, aki gyakran küzd az elidegenedéssel, annak ellenére, hogy közösségben él, a magányossággal, illetve a hit és remény megingásával, valamint az erkölcsi iránymutatás hiányával, Mindenszentek ünnepe lehetőséget ad arra, hogy újragondolja élete céljait és kapcsolatát Istennel, valamint embertársaival, családtagjaival.
A mai ember számára Mindenszentek ünnepe különleges lehetőségeket nyújt, hogy elmélyüljön az élet mélyebb értelmében és céljában. A rohanó világban gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy az életünknek nemcsak anyagi céljai vannak, hanem létezésünknek szellemi, lelki és örökkévaló dimenziói is vannak.
Mindenszentek emlékeztet arra, hogy a helyes életvitel, életvezetés, az áldozat és az embertársaink iránti szeretet az élet legfőbb értékei közé tartoznak, hogy felülmúlják az anyagi sikereket és teljesítményeket. Inspirál minket arra is, hogy életünkkel másoknak példát mutassunk, és segítsük a közösséget és az emberek egymás iránti felelősségét.