„Ó, lelkek, akik már félelem nélkül élvezitek a boldogságot, és állandóan el vagytok merülve az én Istenem dicséretében! Boldog sors jutott nektek! Mennyi okotok van arra, hogy állandóan zengjétek ezt a dicséretet, és mennyire irigyellek benneteket azért, hogy nektek már nem fáj az a sok súlyos bűn, amelyet ebben a szerencsétlen időben követnek el az én Istenem ellen...
Ó, boldog mennyei lelkek! Legyetek segítőink nyomorúságunkban, járjatok közbe értünk Isten irgalmánál, hogy juttasson nekünk is valamit a ti boldogságotokból és ossza meg velünk azt a világos megértést, amelyben részetek van.
Értesd meg velünk, én Istenem, hogy mi a jutalma azoknak, akik férfiasan harcolják végig ennek a nyomorúságos életnek éjszakáját. Igyekezzetek megérteni, ó, ti szerető lelkek, hogy micsoda boldogság lesz az a tudat, hogy boldogságtok örökké fog tartani, és mekkora élvezet az a bizonyosság, hogy örömötöknek soha nem szakad vége!
Ó, boldog lelkek! Akik ezt a drága kincset olyan jól tudtátok hasznotokra fordítani, és akik azon olyan gyönyörűséges és maradandó örökséget tudtatok szerezni, magyarázzátok meg nekünk, hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kincset. Segítsetek rajtunk ti, akik olyan közel vagytok a forráshoz, és merítsetek vizet számunkra, akik idelent eltikkadunk a szomjúságtói."
Avilai Szent Teréz: Fohászok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése