Életvitelünket, magatartásunkat, mindennapjainkat szem előtt tartva,
vajon nem kellene-e megkérdőjeleznünk a hitünket, hitünk őszinteségét,
valódiságát, életképességét?
Tudom és tapasztaltam már, hogy nagyon
kényes kérdés ez, hiszen minden templomba járó, minden megkeresztelt
keresztény ember, aki anyakönyvi kivonattal tudja igazolni vallási
hovatartozását, meg van győződve arról, hogy jó keresztény, jó
katolikus, jó hívő ember… de vajon az életvitelünk, az emberekkel való
kapcsolatunk is erről tanúskodik?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Lefekvés előtti gondolat: Az én házam az imádság háza.
„Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«” (Lk 19,45-48) Ez a szakasz Jézus határozott fellépéséről szó...
-
B. Kinga felvétele 2018. március 26. reggel
-
„Nézz vissza most egy percre, nézz vissza az útra, Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza... aztán ismét csak előre, S in...
-
„Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok.” Bi Pi a cserkészet alapítója A Baden Poweli felszó...
-
Gyakran jut eszembe régen elhunyt nagyanyám. Sovány, szikár alakja még most is fel-felsejlik előttem, ha néha gyermekkorom emlékeire réve...
-
"De Jézus hallgatott" (Mt 26,63) A csönd szelídség Amikor nem válaszolsz a sértésekre, amikor nem reklamálsz a jogaid m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése