Március 9. szerda: Iz 49,8–15; Zs 144; Jn 5,17–30
Az Úr nap mint nap szól hozzánk. Hívja a bűn foglyait, mindazokat, akik "sötétségben ülnek". Nem akar ítélni minket, az "ítéletet egészen a Fiúnak adta". Mert szeret bennünket, és ahogy egy anya nem felejtkezhetik el gyermekéről, úgy Ő sem feledkezik meg rólunk. Az Ő Fia előtt kell majd számot adnunk mindarról, amit életünkben tettünk, mert Jézus emberré lett érettünk.
Most nézz mélyen a szívedbe és tedd fel magadnak a kérdést: hiszem-e azt a "beszédet", amit Jézus és az Úr ránk hagyott? Csak jót cselekedni nem elég... Légy forró, vagy mint a jég, annyira hideg, de a langyos utálatos az Úr előtt... mert „Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már árment a halálból az életre”(Jn 5, 24).
Nyisd meg füled és tárd ki szíved neki, hogy megmoshasson, fehér ruhába öltöztethessen, "mert megvigasztalja népét az Úr és könyörül szegényein".
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése