Római Riportok - 2016. március 27.

Nagyszombat és Húsvétvasárnap reggel

.

Áldott Húsvéti Ünnepeket!

 

„Kutatom arcodat.

Mindenhonnai vagy és mégis csak erdélyi,

nézem orcád, ahogy helyettem a szenvedést megéli:

te tudod, te vagy a bölcs,

mitől megváltás a kényszer, hogy emberarcot ölts,

és ábrándozni serkents: hasonlatos a képünk,

s fölfelé a fájdalom grádicsán hétmérföldest együtt lépünk.

Nézlek, hanyatló fejed

bús gesztusa belőlem ered -:

honnan tudtad, hogy megéri…”

Döbrentei Kornél: A nyárádremetei Krisztus

Nagypéntek keresztje és húsvét üres sírja együtt hirdetik a mai világnak, hogy győzött a halálon az élet. Jézus feltámadásának örömhíre ajándékozza meg embertársainkat, családjainkat, Egyházunkat, Nemzetünket és az egész világot azzal az igazi erővel, amely alkalmas az élet értékesebbé, szebbé és kiegyensúlyozottabbá tételére.

Ezzel a gondolattal kívánom, hogy az Esztelneki Madonna és e templom védőszentjének, Szent György vértanúnak közbenjárására, a Feltámadott Úr töltse el minden Kedves Blog Olvasó szívét húsvéti örömmel, derűvel és azzal a rendíthetetlen reménnyel, hogy az élet minden helyzetéből van feltámadás. Még a bűnből, a súlyos betegségből, a gyászból és halálból is!

Szeretettel és imával: fr. Szilveszter ofm

Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nékünk, örvendezzünk – Húsvét vasárnap

,,Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nékünk, örvendezzünk és vigadjunk rajta, alleluja”(Válaszos zsoltár).

Ez az év legörvendetesebb napja, mivel „az élet, Ura halott volt, most azonban é1 és győzelmet arat”. Ha Jézus nem támadt volna fel, hiábavaló lett volna megtestesülése, halála pedig nem adott volna életet az embereknek. „Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek”, (1 Kor 15,17) - kiált fel Szent Pál apostol. Ki is hinne egy halottnak, ki remélne benne? Krisztus azonban nem halott, hanem él. „Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek - mondta az angyal az asszonyoknak -, feltámadt, nincs itt” (Mk 16,6).

A hír az első pillanatban félelmet és rémületet váltott ki, olyannyira, hogy az asszonyok „elfutottak…, mert félelem és szorongás, vett rajtuk erőt” (8). Velük volt azonban, vagy egy kicsit már előbb odaért, Mária Magdolna, aki mihelyt látja, hogy „a kő el van hengerítve” (4), azonnal futásnak ered, hogy értesítse Pétert és Jánost: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hová tették”(Jn 20,1-2). Azok ketten odasietnek, belépve a sírba látják „az otthagyott gyolcsot, meg a kendőt… külön összehajtva más helyen” (6-7). Láttak és hittek.

A Krisztusban megszülető Egyházban ez az első hitaktus, kiváltója egy asszony buzgalma és az üres sírban talált gyolcsok jele. Ha lopásról volna szó, ugyan ki törődött volna azzal, hogy a holttestről levegye a lepleket és azokat ekkora gonddal összehajtogassa? Isten ilyen egyszerű dolgokat használ fel, hogy megvilágosítsa a tanítványokat, akik „nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból” (9), sem azt, amit Jézus nekik előre megmondott feltámadásáról.

Péter, az Egyház látható feje és János, „akit kedvelt Jézus” (2) érdeme, hogy befogadták a Feltámadott „jeleit”: a hírt, amit egy asszony hozott, az üres sír és az abban lerakott leplek üzenetét.

Más formában ugyan, de a Feltámadás „jelei” ma is jelen vannak a világban: hősies hit, sok alázatos és rejtett ember evangéliumi élete; az Egyház életereje, amit se a külső üldözések, se belső harcok nem tudnak megtörni: az Eucharisztia, a feltámadt Krisztus eleven jelenléte állandóan vonzza magához az embereket. Minden egyes ember személyes feladata, hogy elfogadja ezeket a jeleket, higgyen, amint hittek az Apostolok, és hitét mindig szilárdabbá tegye.

A húsvéti liturgia első olvasmánya felidézi azon megindult beszédeknek egyikét, amelyeket Péter apostol Jézus feltámadásáról mondott: „harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után” (Apcsel 10,40-41).

Ezekben a szavakban még benne remeg Péter apostol megindultsága, amikor visszaemlékezik azokra a nagy eseményekre, a feltámadt Krisztussal való bensőséges együttlét pillanataira, amikor egy asztal mellett ültek, és vele együtt ettek és ittak.

A húsvét minden hívőt meghív a feltámadt Krisztus asztalához, a szentmise áldozatra, ahol ő maga az étel és az ital. „A mi húsvéti Bárányunk föláldoztatott, Krisztus, üljük meg a húsvéti lakomát”- énekelte a kántor úr az evangélium előtti allelujás versben.

A verssor az első Korintusi levélből való, amelyben Szent Pál hivatkozik a régi szertartásra, az ószövetségi húsvétre, amelynek során a húsvéti bárányt kovásztalan kenyérrel kellett elfogyasztani, és arra buzdítja a keresztényeket, hogy „vessék el a régi kovászt” és a húsvétot „a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével” ünnepeljék (1 Kor 5,7-8).

Krisztusnak az emberek üdvösségéért feláldozott igaz Báránynak asztalához bűntől megtisztult szívvel, tisztaságban és igazságban megújult szívvel kell közeledni. Más szóval, a bűnből feltámadott szívvel.

Az Úr Jézus feltámadásának, a halálból az életbe való „átmenetének” a hívek feltámadásában kell visszatükröződnie, vagyis mindig gyökeresebben meg kell élniük a régi ember gyöngeségéből az új, krisztusi életbe való „átmenetet”. Ezt a feltámadást az égiek, az isteni élet, a szebb és kiegyensúlyozottabb, a családi egyetértés és szeretet, az embertársakkal való megértés és békesség utáni mélyebb vágy igazolja. „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok – mondja Pál apostol -, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönt van, arra legyen gondotok, ne a földiekre”(Kol 3,1-2).

A keresztény embernek is természetesen foglalkoznia kell a földi valóságokkal is, ez azonban nem akadályozhatja meg a „Krisztusban föltámadottakat” abban, hogy szívük az örök, az egyetlen végleges valóságok felé forduljon. Szentéletű püspök atyánk, Márton Áron mondotta ezzel kapcsolatosan: „Igazi hazánk a mennyben van, de oda az út a földön át vezet”.

A kísértés, hogy itt lent, a földön úgy rendezkedjünk be, mintha ez volna egyetlen és örök hazánk, mindig lesben áll. Éppen ezért az Úr feltámadása hatalmas kihívás számunkra és arra emlékeztet bennünket, hogy csak átutazók vagyunk a földön, az örök hazafelé vezető úton.

A feltámadt Krisztus magával akar vonni minden embert a feltámadásba, és el akarja vezetni őket oda, ahol ő örökké él, hogy részesévé tegye őket saját dicsőségében. Hát ezért valljuk a zsoltárossal: ,,Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nékünk, örvendezzünk és vigadjunk rajta, alleluja”

Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet - Nagypéntek - Szentbeszéd és képek

.

Van egy festmény, egy oltárkép, amelyen a festő Krisztus levételét ábrázolja a keresztről. A művész nagyon jól tudta, hogy Krisztus korában a kereszthalál megszokott kivégzési forma volt. Ezért valami módon jelezni szerette volna, hogy mi hívő keresztények miért tulajdonítunk Krisztus keresztjének olyan nagy jelentőséget: az egész emberiség megváltását. Ezt úgy oldotta meg, hogy a kereszt fölött, a barokk művészet szerint egy angyal lebegett, aki írást tartott a kezében. Ezen a Kolosszei levél néhány sora olvasható: Isten „titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségtek miatt holtak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket, a követelményeivel terhünkre szóló adóslevelet pedig eltörölte és a keresztre szögezve megsemmisítette.”(Kol 2,12-14)
Mi elnyertük bűneink bocsánatát, mert Jézus testével és lelkével, egész létével magára vette bűneinket. Hogyan fogalmazhatjuk meg azonban az emberek bűneit, amelyeket Jézus keresztáldozatával tökéletesen megsemmisített. Az ember bűne igazi tartalma szerint engedetlenség, sőt hűtlenség a szerető Istennel szemben. Ez először a tiltott fa gyümölcsének megkóstolásával kezdődött, Ádám engedetlenségében jelentkezett, és attól kezdve ez az engedetlenség az ember alapmagatartásává lett.

Ezzel az Isten iránt tanúsított engedetlenséggel állította szembe Jézus a minden mértéken túli engedelmességét. Jézussal kapcsolatban erről ír a Zsidókhoz írt levél: „Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van"(10,5-7). A Filippi levélben pedig ezt olvassuk Jézusról: "Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."(2,7-8)
Jézus a mennyei Atya iránt megalkuvás nélkül engedelmes volt, mindenben teljesítette akaratát. Ezzel magára vette azok bűnét, akik megalkuvás nélkül szembeszegültek Isten akaratával. Ő, aki egy közönséges keresztfán halt meg, nem volt egyszerű ember, Isten szeretett Fia volt, új teremtmény, az új Ádám.
Jézus az Atya akarata iránti engedelmességben átadja magát a halálnak, s miután megízlelte annak keserűségét, a feltámadással megszabadul tőle, és így „örök üdvösséget szerzett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,9).
Krisztusnak, a Főpapnak és az Áldozatnak engedelmeskedni annyit jelent, hogy elfogadjuk a keresztet, mint Ő, és egészen az Atya akaratára hagyatkozunk: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46).

Amikor Jézus szenvedésére, haláltusájára, szomorúságára emlékezünk, akkor egyúttal gondolnunk kell arra is, hogy mi emberek gyakran tévelygünk, és az engedetlenségnek köszönhetően a saját utunkat járjuk, nem nagyon akarunk Istenről és az Ő dolgairól tudomást venni, még kevésbé törvényeinek, az emberrel kapcsolatos elvárásainak engedelmeskedni.
Az első olvasmányban Izajás próféta ráérzett arra, hogy Isten küldöttjét és ügyét gyakran kíséri közöny, az érdektelen nagy szürkeség, amit maga Jézus a saját barátai körében is megtapasztalt.
Ha belegondolunk, nem is olyan nehéz eltérni az Isten útjától, akaratától... Ma olyan gyors a világ, mindenhol, mindenki olyan sokat vár el tőlünk, teljesítenünk kell, pénz, munka, család, barátok – ezer szál, ezer kötődés, felelősség, elvárás – állandó fáradtság. Ezek között nagyon könnyen figyelmen kívül kerülhet Isten, elveszhet Jézus, bár nyilván nem szándékosan.
Nagypéntek arra emlékeztet, hogy álljunk meg egy picit, vizsgáljuk meg az Úr Jézushoz való viszonyulásunkat, Istennel való kapcsolatainkat, pénz utáni nagy rohanásunkat, nem veszett-e el közöttük az, ami igazán lényeges? Ha igen, vagy ha csak kezd elhalványulni, itt az alkalom, hogy visszatérjünk Hozzá!

Csak rajtunk múlik, hogy Jézus szenvedése és kereszthalála fölött úgy elmélkedünk-e, hogy belőle erőt merítsünk, hogy hasonlóak legyünk Krisztushoz az Isten iránti engedelmességben.
Krisztus halálát azonnal a megdicsőülés követte. Az őrt álló százados felkiált: „Ez az ember valóban igaz volt”, s a többi jelenlévő is „a történtek láttán mellét verte és szétoszlott” – írja Szent Lukács evangélista (23,47-48). 

Az Egyház, ugyan ezt az útvonalat követve, miután megsiratta az Üdvözítő halálát, dicsőítő himnuszba tör ki és imádságban leborulva mondja: Imádjuk Keresztedet, Urunk, dicsérjük és dicsőítjük szent föltámadásodat: mivel egyedül a keresztből árad öröm az egész világra.
A liturgia ugyanezekkel az érzésekkel áthatva arra ösztönzi a híveket, táplálkozzanak az Eukarisztiával, az Oltáriszentséggel, amelyben ma különös fénnyel ragyog fel az Úr halálának emléke.
Szívünkben az Úr Jézus nagycsütörtöki szavai visszhangoznak: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt egyétek…”, valamint Pál apostol szavai: „Valahányszor e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön” (1 Kor 11,26).

P. CANTALAMESSA PRÉDIKÁCIÓJA NAGYPÉNTEKEN

Nagypénteki gondolatok Szénégető István plébánostól:

Nagycsütörtöki gondolatok Szénégető István plébánostól.

Nagyböjti gondolatok: A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.

Március 25. NAGYPÉNTEK: Iz 52,13–53,12; Zs 30; Zsid 4,14–16; 5,7–9; Jn 18,1–19,42

Nyárádremetei feszület

Nagypénteken választhatott volna-e az egyház ennél markánsabb szentírási részt? Aligha. Izajás próféta jövendölése az Úr Szenvedő Szolgájáról egy mindennapos emberi magatartással festi le, hogyan is viszonyul az ember időnként Istenhez.

Amikor emlékezünk Jézus szenvedésére, haláltusájára, szomorúságára, akkor egyúttal megemlékezünk arról is, hogy mi emberek gyakran tévelygünk, és saját utunkat járjuk, nem nagyon akarunk Istenről és az Ő dolgairól tudomást venni. Más szavakkal, a próféta ráérzett arra, hogy Isten küldöttjét és ügyét gyakran kíséri közöny, az érdektelen nagy szürkeség, amit maga Jézus a saját barátai körében is megtapasztalt.

Ha belegondolunk, nem is olyan nehéz eltérni az Isten útjától... Ma olyan gyors a világ, mindenhol, mindenki olyan sokat vár el tőlünk, teljesítenünk kell, pénz, munka, család, barátok, haverok – ezer szál, ezer kötődés, felelősség, elvárás – állandó fáradtság. Ezek között nagyon könnyen elveszhet Jézus, bár nyilván nem szándékosan.

Ez a nap emlékeztet, hogy álljunk meg egy picit, vizsgáljuk meg kapcsolatainkat, pénz utáni nagy rohanásunkat, nem veszett-e el közöttük az, ami igazán lényeges? Ha igen, vagy ha csak kezd elhalványulni, itt az alkalom, hogy visszatérjünk Hozzá!

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája   

Isten szeretetének nincsenek határai – Nagycsütörtök

A ma esti szentmisével elkezdődik a Húsvéti Szent Három nap, amely Húsvétvasárnappal fejeződik be. E három szent nap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat segít bennünket abban, hogy egyre mélyebbre hatoljunk hitünk nagy misztériumába, a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának titkába.
E három szent nap azt adja tudomásunkra, hogy meddig képes elmenni Isten szeretete az emberért. A mai evangéliumi szakaszban Szent János evangélista segít megérteni ennek lényegét, amikor kijelenti, hogy Jézus: „Szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Isten szeretetének nincsenek határai. Ahogyan Szent Ágoston mondta gyakran, ez „mindvégig tartó, végtelen” szeretet. Isten valóban feláldoz értünk mindent, mindannyiunkért, egyáltalán nem kíméli magát. 

„Az a Misztérium, amelyet ezen a nagyhéten imádunk, egy akadályokat nem ismerő, nagy szeretettörténet – mondta Ferenc pápa, majd hozzá tette: Jézus kínszenvedése a világ végéig tart, mert egy olyan történet, amely osztozik az egész emberiség szenvedéseiben, egy állandó jelenlét mindannyiunk személyes életének eseményeiben. A húsvéti szent három nap végeredményben egy olyan szeretetdráma emlékezete, amely azzal a bizonyossággal ajándékoz meg bennünket, hogy sosem leszünk magunkra hagyatva életünk megpróbáltatásaiban.”

A mai estén, az utolsó vacsorán történtek állnak a középpontban: felidézzük Jézus szolgáló szeretetét, amellyel megmosta tanítványai lábát és átéljük az Oltáriszentség szerzését, valamint a papság, az egyházi rend szentségének a megalapítását.
Az Úr Jézus halála előtti estét tanítványai körében tölti. Most újra elmondja nekik küldetésének titkát. Nemcsak szavakkal, hanem nagyjelentőségű jelekkel is, még egyszer összefoglalja életének és isteni küldetésének igazi tartalmát. „Mivel szerette övéit, - írja Szt. János evangélista – akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének”. Ugyan is, Ő azért lett, mint a második isteni személy emberré, hogy a szegényeknek reményt, a betegeknek gyógyulást, a bűnösöknek kiengesztelődést, az éhezőknek kenyeret, a haldoklóknak örök életet ajándékozzon. Ez a szolgálata egy utolsó, az egész emberiségnek szóló szolgálatba torkollik: kereszthalálában beteljesíti az emberiség megváltását.
Az Úr szeretetének egyik végső jele, hogy az étkezés alatt odamegy minden tanítványához és megmossa lábukat. Hogy megértesse tanítványaival az őt mozgató szeretetet, megmossa lábukat, s ezzel ismételten maga ad példát arra, hogyan kell cselekedniük. 

Szellemünk és szívünk mindig lemarad az igazán jelentős történések nagyságának a megértésétől, felfogásától. Péter és a többi apostol csak az Úr Jézus halottaiból való föltámadása után visszatekintve érezhette át és érthette meg ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk mi is mindannyian. Csak halálunk után, amikor eláraszt majd bennünket a dicsőség világossága, fogjuk megpillantani földi életünk eseményeit, többek között ezt a mai napot is, és látni fogjuk, hogy Isten szent Fia nem a lábunkat, hanem a szennyes lelkünket, legbenső énünket mosta meg. 

Látni fogjuk, hogyan kezdte mosni első bűntudatunk és szentgyónásunk óta, egészen utolsó gyónásunkig, és mi még csak nem is tiltakoztunk, mint Péter apostol. Szinte természetesnek vettük, hogy van szentgyónás, van szabadulás a bűntől, amit a világ nem ismer, hiszen csak az önfelmentés hazug elméleteiről, pszichológiai gyakorlatairól tud. 

Az Úr Jézus egy másik mély értelmű cselekedettel is, még egyszer kinyilvánítja életének célját, küldetését: értünk emberekért van itt közöttünk, sajátját, saját magát osztja szét az embereknek: az idejét, szavait, szeretetét, barátságát, az örök üdvösséget. Most saját magát teszi étellé és itallá, hogy tápláléka legyen övéinek, és ezt titokzatos módon összekapcsolja halálával és feltámadásával. Saját testét adja nekik, nekünk táplálékul, hogy egy test és egy lélek lehessünk. 

Az Eucharisztia Krisztus magasztos jelenléte: ő szeretne jóllakatni minden embert, főleg a leggyengébbeket, hogy képessé tegye őket a tanúságtétel útján járni a világ nehézségei közepette. De nem csak erről van szó. Azzal, hogy ételül adja nekünk magát, Jézus azt tanítja, hogy nekünk is képesnek kell lennünk szétosztani ezt az eledelt, hogy valódi életközösség alakuljon ki a szükséget szenvedőkkel. Ő nekünk adja magát, és azt kéri, hogy maradjunk őbenne, hogy hasonlóképpen tudjunk cselekedni.
Tehát nemcsak megmosta tanítványai lábát, kiszolgálta őket és foglalkozott velük, de még étkül is felkínálta magát nekik: „Vegyétek és egyétek, vegyétek és igyátok, mert ez az én testem, ez az én vérem, mely értetek adatik”. Azt akarta, hogy magunkhoz engedjük, sőt magunkhoz vegyük és egyesüljünk vele. Arra képesített, hogy közösségre lépjünk Vele, és ez által beálljunk az emberiség egységére vonatkozó üdvözítő tervébe, és Vele együtt munkálkodjunk annak megvalósításán a szeretet által. 

Önmagát adja, „mivel szerette övéit… mindvégig szerette őket” – mondja Szent János evangélista az utolsó vacsora elbeszélésének bevezetőjében.
„Azon az éjszakán, amikor elárultatott”, hangsúlyozza Pál apostol az Oltáriszentség alapításáról szólva a szentleckében.
Félelmetes ellentét: Krisztus részéről végtelen szeretet, mindvégig, egészen a halálig: az emberek részéről árulás, megtagadás, hűtlenség. Teremtményei árulására az Úr az Oltáriszentséggel felel. Szinte türelmetlen, hogy megmentse ezeket a gyönge és szószegő embereket, ezért titokzatos módon elővételezi halálát: táplálékul adja testét, amelyet rövidesen feláldoz a kereszten, és vérét, amit utolsó cseppig ki fog ontani. Néhány óra múlva ugyan a halál elragadja a földről, az Oltáriszentségben azonban valóságosan jelen marad közöttünk, egészen az idők végezetéig. 

Íme, ennyire szeret bennünket az Isten. Viszont az ember tragédiája abban rejlik, hogy nem fogja fel, hogy Isten mennyire szereti, nem engedi, hogy megragadja őt Isten és elmerüljön szeretetében, hogy nem képes azt a mély igazságot felfogni, hogy mi mindannyian az ő szeretetének vagyunk a gyümölcsei, belőle, általa és vele élhetünk.
Az Eucharisztiában világosabban látjuk, hogy mi az ember és mekkorák az előtte álló kihívások. A lábmosással kapcsolatosan a megdöbbent apostoloknak ezt mondja az Úr Jézus: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg”. Az Oltáriszentség alapításával kapcsolatosan pedig: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”!

Mit tesz az ember egy végrendelettel? Nemcsak kinyitjuk és elolvassuk, hogy azután napirendre térjünk fölötte. A végrendeletet teljesíteni kell, a végső akarat szent, amit meg kell tenni. Ha nekünk egy ember végső akarata szent, és mindent megteszünk azért, hogy teljesítsük, mennyivel inkább kell nekünk, Krisztus tanítványainak az ő végső akaratát szentnek tekintenünk. Mindannyiszor, amikor az Úr asztalához járulunk, eszünk az egy Kenyérből, és iszunk az egy Kehelyből, az Ő végrendeletére, akaratára kell gondolnunk és fáradoznunk annak megvalósításán.  

Az Úr utolsó akaratát, amelyet a lábmosás jelképes cselekedetével hagyott ránk, a mindennapi életünkben kell teljesítenünk. Ezt azzal tesszük meg, ha viseljük egymás terhét, ha azokkal az adományokkal, amelyeket Istentől kaptunk, másokat szolgálunk, ha a legkisebb szolgálatokat sem tartjuk magunkhoz méltatlannak, hanem éppen ezekben látjuk a legjobb lehetőségeket Urunk követésére. „Urunk segíts minket, hogy utolsó akaratodat teljesíteni tudjuk életünkkel!”

Nagyböjti gondolatok: Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.

Március 23. szerda: Iz 50,4–9a; Zs 68,8–34; Mt 26,14–25

Izajás próféta immár harmadszor jövendöl az Úr szenvedő Szolgájáról, aki nem más, mint a Mennyei Atya által küldött dicsőséges Krisztus, a Szűz Máriától Betlehemben született isteni Megváltó.

Mitől válik ő szenvedő Szolgává? Biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak a fizikai bántalmazásoktól, hanem a lelki sebektől is; főleg azoktól, melyeket az általa kiválasztott és kivételes módon szeretett tanítványok ejtenek rajta. Ezek közül a legfájdalmasabb Iskarióti Júdás árulása, aki földi vagyonért szolgáltatja ki a világi hatalomnak a világmindenség Urát.

Jézus ennek ellenére mégsem törik össze, vall isteni és emberi értelemben kudarcot, hiszen általa és benne mindenkor a Mennyei Atya munkál. A Mennyei Atya üdvözítő akarata bontakozik ki a világban annak ellenére, hogy akkor is és most is sok tanítvány füle, szeme és szíve zárva marad.

Éppen ezért kell kérnünk Jézustól a nyitott lélek és a szerető szív kegyelmét, hogy egész életünkben és minden szentmisén egy asztalközösségben lehessünk vele, mint igaz tanítványai, és nem, mint hűtlen elárulói!

Ha így teszünk, akkor Jézussal együtt mi sem maradunk sohasem szégyenben, és a mi életünk sem lesz gyalázatos kudarc, hiszen a Mennyei Atya – az ő szeretett Fiával együtt – minket is mindörökre megerősít, megszentel, és dicsőségesen magához emel. 

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája  

Nagyböjti gondolatok: Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

Március 22. kedd: Iz 49,1–6; Zs 70; Jn 13,21–33.36–38

Péter azt mondta Jézusnak: "Az életemet is odaadnám érted!" Azután mégis mit tett? Mire a kakas megszólalt, háromszor tagadta meg Jézust. Ő pedig ennek ellenére mégis Péterre építette egyházát.

Gyakran azt képzeljük, hogy a szentek mentesek minden bűntől és minden nagyobb erőfeszítés nélkül állnak a kísértésekkel szemben. Valójában azonban ugyanolyan nehézségek gyötrik, ugyanúgy megkörnyékezi őket a kísértés. Törekednünk kell a tökéletességre, de be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy egész életünket ez az állandó törekvés teszi majd ki, melynek végső célja, hogy elvezessen minket Isten Országába.

A nagyböjti időszakban kérjük Istent, segítsen nekünk elfogadni gyarlóságunkat és kérjünk erőt törekvéseinkhez. 

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája 

Nagyböjti lelkinap, ami tavasszal kezdődött és télen fejeződött be… - képes beszámoló

Hála Istennek a mai, virágvasárnap előtti estével egy „sikeres” nagyböjti lelkinap van mögöttünk, ami a Nagy Mózes általános iskola és Ferences Kolostor szervezésében valósult meg.
Tavaszi időben kezdődött és téliben, hógolyózással fejeződött be… 

A közel hetven iskolás gyerek lelkinapját a Keresztirány Erdélyi Katolikus Ifjúsági Szolgálat fiataljai tartották Száva Péter vezetésével. A fiatalok Brassóból, Gelencéről és Csíkszeredából jöttek. Hálás köszönet az önzetlen, áldozatos munkáért, amivel felejthetetlen napot szereztek iskolás gyerekeinknek. 

A lelkinap témája a Jó Pásztor története volt, aki képes otthagyni a 99-et, hogy elmenjen és megkeresse az egy elveszett, elcsatangolt bárányt. 

(Kár hogy néhány résztvevőnek „el kellett” mennie hamarabb és a szentmisén nem tudtak részt venni, s igy nem kerültek rá a csoport képre. )

Hamarosan következik a többi kép is.

Beszélgetés Stanisław Dziwisz bíborossal

Esztelneki Ferences Templom Hirdetése: Virágvasárnap

1.    Szeretettel kérjük azokat a fizetéssel rendelkező személyeket, akik még nem rendelkeztek a személyi jövedelmi adó 2%-val, támogassák az Esztelneki Ferences Kolostort azáltal, hogy nekünk ajánlják fel. Kérjük, hogy másokat is biztassanak erre. Fontos tudni, hogy amennyiben az adótörvény értelmében nem rendelkezik írásban személyi jövedelemadója 2%-ról, az az összeg az államkasszába kerül. Az ehhez szükséges 230-as formulát a sekrestyében vagy kolostorban megkaphatják.
2.    A jövő héten: hétfőn és kedden reggel ½ 8-tól lesznek a szentmisék. Szerdán délután 5 órától és előtte 4 órától szentgyónási lehetőség lesz azok számára, akik lelkileg is föl akarnak készülni a húsvéti ünnepekre. Aki teheti, az éljen a lehetőséggel és ne hagyjuk a szentgyónásunkat az ünnepi szentmisék ellőttre, mert akkor nem tudunk majd mindenki rendelkezésére állni, ha pontos időben akarjuk kezdeni a szentmiséket.
3.    Kedden szeretnénk templomunk nagytakarítását elvégezni a húsvéti ünnepekre. Kérjük a kedves testvéreket, hogy aki teheti, reggel 9 órára jöjjön és segítsen templomunk széppé tételében.
4.    Nagycsütörtökön délután 5 órakor kezdődjük az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisét, utána virrasztó szentségimádás.
5.     Nagypénteken a szentsírhoz kitett perselybe összegyűlt pénzbeli adományt a szentföldön élő keresztények megsegítésére jutatjuk el az ott élő ferenceseken keresztül.
6.     Nagypénteken délután 5 órától kezdjük az ünnepi liturgiát, vagy népnyelven a csonka misét.
7.     Nagyszombaton délelőtt 10 órától délután 5-ig szentségimádás a szentsírnál.
8.    A nagyszombaton este 7 órakor kezdődik a liturgikus szertartás: tűzszenteléssel és befejeződik a feltámadási körmenettel, amit jó idő esetén természetesen kint tartunk meg.
9.    Húsvétvasárnap – már nyári időszámítás szerint – reggel 7 órától lesz az ételszentelés templomunkban a szentmise pedig a megszokott időpontban ½ 11-től. Húsvétmásodnapján is ½ 11-től lesz a szentmise.

Római RIportok - 2016. március 20.

Nagyböjti gondolatok: Benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket.

Március 21. hétfő: Iz 42,1–7; Zs 26; Jn 12,1–11

A Bibliában gyakran olvashatunk olyan személyekről, akik nagy adományban részesültek az Úr kegyelméből, Isten Igéjét hirdethették a világon. Egyszerű emberi mivoltuk ellenére a Jóisten valamilyen rejtélyes okból megszólította és hatalmas feladattal látta el őket. E személyek között említhetjük Józsefet, Dávid királyt, Jónást vagy éppen a 12 apostolt, hogy csak néhány példát emeljünk ki.

A Biblia szól róluk, mi pedig, keresztény emberek, a Könyvek Könyvét olvasva rájöhetünk, hogy talán az Isten számunkra is tartogat feladatot. Sőt, mindannyiunkban rátalál az ő prófétájára, aki Jézus tanításait és szeretetét közvetítheti embertársai felé.

Adjuk át magunkat az Úrnak, és ne féljünk megvallani saját hitünket, szóljon belőlünk az Isten Igéje!

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Virágvasárnapi Barka Szentelés

.

Virágvasárnap ünnepeljük...

Az alábbi gondolatokkal kívánok minden Kedves blog olvasónak áldott és lélekben gyümölcsöző Nagyhetet. 

 Imával, fr. Szilveszter

Virágvasárnap ünnepeljük Krisztus Urunk jeruzsálemi bevonulását a húsvéti misztérium beteljesítésére. Az ünnepnek kettős jellege van: egyrészt a győzelem és a megdicsőülés napja, amelynek jele a győzelmi pálma, a megszentelt barka, másrészt a szenvedés és a halál ünneplése is ez a nap, amelynek jele a szentmisében felolvasott passió, vagyis szenvedéstörténet.

Az ószövetségi olvasmányt Izajás próféta könyvéből (50,4-7) olvastuk. Isten szolgáját, a Messiás előképét üldözés éri, viszont szenvedése az Úr segítségében nyer értelmet: „Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent” vallja. 

A második olvasmányban (Fil 2,6-11) szent Pál apostol himnuszt zeng Jézus engedelmességéről, aki: „mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez”.

Az evangéliumban (Lk 22,14-23,56) Jézus szenvedés történetét hallottuk. Virágvasárnap valójában a Nagyhét ünnepélyes kapuja. Liturgiájában Krisztus életének legellentétesebb pólusait kapcsolja össze: az örömöt és a szomorúságot. Ezért Virágvasárnap egy olyan nap, amelynek üzenetében és hangulatában az öröm és a fájdalom egyaránt jelen van.

Jeruzsálem kapujában Jézust királyként ünnepelték, örömrivalgásokkal fogatták, pálmaágakat lengettek. Szamárháton vonult be, a béke és a szelídség szimbólumán, hisz a ló a harcé, az erőszaké. Nem híres hadvezérként jön, hanem a békesség, a szeretet, a megbocsátás szolgálatával. A nép pedig üdvözli, éljenzi, élteti, ünnepli, hozsannázza.

Azonban néhány nap múlva ugyanaz a tömeg, ugyan olyan egyöntetüleg azt kiáltja: feszítsd meg őt. Amint kiderül Pilátus előtt, hogy azért született és azért jött a világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról, máris átváltanak az érzések: a pálmaágakon, földre szórt virágszirmokon, ruhákon dühödt, öldöklő emberek rohannak előre és törnek Jézusra, „Feszítsd meg!”-et kiáltva rá. Megfeledkeznek az ötezer ember jóllakásáról, a vakok, bénák, megszállottak gyógyulásáról, a „magasztos igékről, amelyek ajkáról fakadtak”. Mindebből csak dac, ellenszenv, harag, gyűlölet, halálos ítélet marad. Így van Jeruzsálemben és mindenütt a világon, ahol emberek élnek, és ahol oly könnyen megváltoznak az indulatok. Így van ez ma is, körülöttünk, bennünk...

Virágvasárnap valahogy az üdvösség-történetünk teljes képét rajzolja elénk. Isten ünnepélyesen felelősséget vállalt az emberért, de az ember nem ismerte fel üdvössége nagy pillanatát.

Ott állunk újra a megváltás drámája előtt és eszünkbe jut, hogy Jézus szenvedés története tele van összeesküvőkkel, cinkosokkal. Júdás elárulta őt, az olajfák hegyén az apostolok magára hagyták, elmenekültek, Péter apostol megtagadta, a zsidók a rómaiak kezére adták. Pilátus pedig mossa a kezét, hogy a tömeg „feszítsd meg-et” kiálthasson.

Krisztus a mi vétkeinkért halt meg, bűneink lándzsája fúrta át az oldalát. Sajnos a tömegben mi is ott vagyunk. Ott vagyunk virágvasárnap is – örömünkben pálmát lengetve. De ott vagyunk a feldühödött elvakult tömegben is, amikor a nép azt kiáltja nincs királyunk, feszítsd meg őt.

Jézus szenvedése tovább folytatódik az emberiség történetében, az Egyház életében. Őt üldözik és zaklatják minden ártatlanul elítélt és szenvedő emberben, különösen keresztény testvéreinkben. Halálra ítéli mindenki közülünk, amikor bűneink által a keresztre kívánjuk őt, pedig az ő kereszthalál vállalásának egyetlen oka van: a szeretet, az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és szeretet az emberek iránt, akiket össze akar békíteni az Atyával.

Vajon, mi kinek az oldalán akarunk állni? Azok oldalán, akik elárulták, akik a golgotára hurcolva keresztre feszítették? A kiabáló tömegben vagyunk, vagy érteni nem tudó, közömbös lélekkel távolról szemléjük őt, szeretet nélküli részvétlen magatartással?

Ne feledjük a mi hivatásunk az, hogy a megváltás fényénél lássuk önmagunkat, a világot, a történéseket. Már nem alaktalan tömeg vagyunk, hanem megváltott személyek.

Ezért virágvasárnap figyelmeztetés a mi számunkra: Jézus drámájának a kezdete, előjátéka annak, ami nagypénteken és húsvétvasárnap csúcsosodik ki. Benne tükörben láthatjuk önmagunkat, s amit felismertünk, azt követni szeretnénk: nemcsak szóval, szalmaláng lelkesedéssel, mint a jeruzsálemi hozsannázók, hanem hűséges kitartással, ragaszkodással.

Igen, ha valamit tehetünk, akkor azt Cirenei Simon helyéről, tehetjük meg: Hordozzuk Krisztussal együtt a megváltás eszközét, szenvedő testvéreink keresztjét, vagy éppen Veronika kendőjével töröljük le a sírók könnyeit, illetve a sírhoz hasonlóan fogadjuk szívünkbe Jézus szentségi Testét, s akkor a századossal együtt leborulva vallhatjuk, hogy Ő valóban Isten Fia, az életünk szabadító Megváltója.

Virágvasárnap Krisztus Urunk belép Jeruzsálembe: mosoly, düh, fény, árnyék, élet, halál, hozsanna és feszítsd meg jelennek meg, ahogy ezek az ellentétek a mi életünket is jellemzik. A nagyheti szertartásokba bekapcsolódva lépjünk be vele együtt mi is a szent városba, hogy megváltó szeretete nyomán mentek maradjunk a szélsőségektől, a bűntől, de a hűtlenségtől és a „feszítsd meg” kiáltásától is! Ámen

Tanulságos történet a Nagyhétre: Mi az, ami fontos számodra?

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A NewYork-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.

Egyszer csak megszólalt az indián:
– Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet – mondta a barátja. – Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!
– Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
– Ez őrültség! – mondta a barátja. 

Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett. 

– Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
– Nem – válaszolt a bennszülött –, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
– Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom. 

Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e. 

– Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

***

Te meghallod-e a mindennapokban Isten, a szeretet szavát? Figyelsz-e a ki nem mondott szavakra? A gesztusokban megbújó másodlagos jelentésekre?
Felfigyeltél-e már olyan apróságokra, ami mellet más elmegy?

Nagyböjti gondolatok: Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.

Március 19. szombat: SZENT JÓZSEF (főünnep): 

2Sám 7,4–5a.12–14a.16; Zs 88,2–29; Róm 4,13.16–18.22; Mt 1,16.18–21.24a

Életfogytig tartó keresésünk vágya, tárgya és célja a SZERETET.

Az tudja szeretni a felebarátot, aki "jól" tudja szeretni önmagát. Ha mi emberek tudunk felelősséget vállalni saját bűneinkért, hibáinkért, és szolidaritást tudunk vállalni a másikért, ez megnyitja az eget és szívünket. Akkor talán érthetővé válik az ígéret és az üzenet – mint Dávidnak, mint Józsefnek – is Jézusban.

Te kinek szántad a trónt szíved templomában?

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Nagyböjti gondolatok: Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gonoszok kezéből.

Március 18. péntek: Jer 20,10–13; Zs 17,2–7; Jn 10,31–42

A bűnbánó lelkület főként abban áll, hogy gyümölcsözővé tesszük mindazt a sok apróságot – cselekvést, lemondást, áldozatot, szolgálatot... –, mellyel nap mint nap utunk mentén találkozunk, átalakítva azokat a szeretet, a bűnbánat cselekedeteivé, önmegtagadásokká. Mert az életet fel lehet fogni úgy is, mint egy poharat, amely félig van, hogy az félig üres, de úgy is, hogy félig teli. Attól függ milyen érzés, lelkület vezet engem. Csak akkor tudok élmény teli, Istenhez közeli életet élni, ha én is akarok. Formáld életed, s megnyílik a világ.

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Szentföld: Nagypénteki gyűjtés

Szentföld: Nagypénteki gyűjtés: Nagypéntek az a nap, amikor egy pillanatra úgy tűnhet, hogy a rossz győzedelmeskedik, és az ártatlan szenvedett kereszthalált. Egy na...

Nagyböjti gondolatok: Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.

Ábrahám

Március 17. csütörtök: Ter 17,3–9; Zs 104,4–9; Jn 8,51–59

Ábrahám egy volt azok közül az emberek közül, akit Isten kiválasztott a maga számára. Ám kiválasztottnak lenni rendkívül terhes feladat, főleg nekünk, gyarló embereknek. Ő sem volt tökéletes, sőt több alkalommal is hitetlenséggel fordult az Úr felé. A hitetlen Ábrahám útját Isten igazgatta, Ő tette a hit atyjává.

A hétköznapok kiválasztottjai vagyunk mi is, ha sokszor nem is vesszük észre. Isten minket is megbízott ránk szabott feladatával, mellyel – bár sokszor nem könnyű – meg kell, hogy birkózzunk.

"Az ember hol lámpát gyújtott, hol meg sietve eloltotta, nehogy megijedjen attól, amit látnia kell." (Kertész Imre)

Talán mindannyiunk átélte már ezt, amit Kertész Imre is megfogalmazott e sorokban: sokszor inkább elbújunk a sötétben Isten akarata elől, a ránk bízott feladat elől – akár Jónás. Olykor nehéz tiszta szívvel kimondani azt, hogy "legyen meg a Te akaratod", de végül hitetlenségünk ellenére is be kell látnunk, hogy a sötétben gubbasztás nem vezet sehová.

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Római Riportok - 2016. március 13.

Nagyböjti gondolatok: Isten elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit.

A tüzes kemencében

Március 16. szerda: Dán 3,14–20.52–56.91–92.95; Jn 8,31–42

Vajon mindnyájan készek vagyunk rá, hogy Isten hívó szavát meghalljuk és oltalmazó angyalát befogadjuk?

Hiszen Ő mindig elérhető, figyelemmel kíséri életünk minden mozzanatát, s mindeközben kitárja karjait, hogy menedéket nyújtson.

Az igazán erős hit az, amely kész áldozatokat vállalni. Ezt példázza a három férfi esete a tüzes kemencében (Dán 3,14–20.91–92.95). Ők sorsukat Isten kezébe helyezték, tudták mekkora ajándék vállalni a hitüket. Jártak-keltek a tűz közepén, közben dicsérték és áldották az Urat. A hit nyújtotta burokban győzték le az emésztő lángokat, megváltva ezzel szabadulásukat.

Sokunk nem tudja, hogy mit jelent meghallgatni Isten küldöttét, ezzel befogadni a Mindenható szeretetét, jóságát.

Milyen szerencsések azok az emberek, akik meghallották az Úr szavát, amiből hitet, erőt meríthetnek, mely tetteikben nyilvánul meg! 

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

5 évvel ezelőtti kaplonyi felvétel

Magasan áll a Golgota ormán...

Nagyböjti gondolatok: Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Nyárádremetei kereszt

Március 15. kedd: Szám 21,4–9; Zs 101; Jn 8,21–30

Jézus minden szava az Atyával cseng egybe. Az ő egységük, az ő szeretetük nem inog meg egy pillanatra sem.

Jézus Krisztus, a Te kereszthalálodra volt szükség ahhoz, hogy a hit által részesülhessünk ebben a szeretetben. Nélküled sóvárog a világ, rajtad kívül nincs Igazság a földön!

Hozzád menekülünk, újból és újból megvallva, hogy kereszted tövénél fakad az élet forrása. Azt akarom tenni, ami kedves előtted, egységed hirdetni a megosztott világban!

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Ferences Ifjúsági Téli Találkozó 2016

Személyi jövedelemadója 2%-ával támogassa az Esztelneki Ferences Kolostort és Templomot

Hálás köszönettel vesszük, ha Személyi jövedelemadója 2%-val az Esztelneki Ferences Kolostor és Templom működését és tevékenységét támogatja. 

A felajánlásokból származó támogatási összeget kolostorunk és templomunk fenntartására és az itt történő vallásos és kulturális programok és tevékenységek lebonyolítására szeretnénk fordítani. 

Az Esztelneki Ferences Kolostor azoknak a hívő és jó szándékú embereknek a 2%-os személyi jövedelemadó-felajánlására számít (figyelem: ezt csak a fizetéssel rendelkezők tehetik meg), akik örvendenek annak, hogy Felsőháromszéken létezik egy Ferences Kolostor és szívügyüknek tartják ennek zökkenőmentes működését és tevékenységét. 

Kolostorunk több mint 325 éves történelme arról tanúskodik, hogy nem csak az Esztelnekieknek, hanem az egész Felsőháromszék népének fontos volt a ferences barátok jelenléte, és ha szükség volt rá, akkor anyagi áldozatot is hoztak annak érdekében, hogy a ferences kolostor zavartalanul betölthesse feladatát, amit a Teremtő szánt neki. 

Fontos tudni, hogy amennyiben az adótörvény értelmében nem rendelkezik írásban személyi jövedelemadója 2%-ról, az az összeg az államkasszába kerül.

Előre is köszönjük, hogy felajánlásával fontosnak tartja kolostorunk működését és kifejezi bizalmát az Esztelneki Barátok (ferencesek) iránt! Hálásan megköszönjük azt is, ha apostolkodva másokat is arra biztat, hogy felajánlásával bennünket támogasson. 

Jótevőinknek, az Esztelneki Madonna közbenjárására, Isten fizesse anyagi, lelki és szellemi támogatását! 

fr. Szilveszter ofm
Templomigazgató és házfelelős 

A személyi jövedelemadója 2%-át a következőképpen ajánlhatja fel az Esztelneki Ferences Kolostor javára:

1. Ha az Ön és családjának jövedelme csak fizetésből áll, akkor a 230-as formanyomtatványt kell kitöltenie. Amennyiben a formanyomtatvány II. pontjánál nem tudja meghatározni a 2%-ból származó összeget, hagyja üresen a helyet, az illető összeget kiszámolják az adóhivatalban. 

A fent említett 230-as formanyomtatványt az alábbi adatokkal kell kitölteni:
Denumire entitate nonprofit: ORDINUL FRANCISCANILOR DIN ESTELNIC
Cod de identificare fiscală al entităţii non profit: 14059601
Cont bancar (IBAN): RO13RNCB0127007532970001 

Banca Comerciala Romana - Tg. Secuiesc:
 
2. Ha van más forrásokból eredő jövedelme is van, akkor a 200-as formanyomtatványt kell kitöltenie.

3. Az így kitöltött dokumentumot juttassa el hozzánk, vagy vigye el személyesen az Adóhivatalba. A nyomtatványokat a területileg (saját megyében) illetékes adóhivatalhoz kell eljuttatni. 

A felajánlás határideje: 2015. május 25.

További információk:ORDINUL FRANCISCANILOR DIN ESTELNIC
527143 - Estelnic
Nr:163
Jud: Covasna

Email: frszilveszter@gmail.com

A 230-as formanyomtatvány innen tölthető le.

Nagyböjti gondolatok: Szorongatás vesz körül, de Isten megmenti a benne bízókat.

Március 14. hétfő: Dán 13,1–9.15–17.19–30.33–62; Zs 22; Jn 8,12–20

A legnagyobb kísértés a bizalmatlanság, amely ha eluralkodik bennünk, akkor kialakul egyfajta üldözési mánia. Ilyenkor elkezdünk kombinálni, belelátni dolgokat cselekedetekbe, érzésekbe. A bizalom nagy összefogás, s ez viszi jobban előre az életünket.

Ha bízunk Istenben, akkor tudunk igazán felszabadulva, szorongás nélkül nekilátni a nehéz feladatoknak, problémáknak. Aki nem tud Istenben bízni, az előbb-utóbb emberben sem fog tudni bízni, s szerződéses életet kezd el élni. Jog lesz alapja életének, nem a bizalom, s úgy érzi mindent szabad, ami jogos.

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Istenem, add, hogy ne ítéljek – Nagyböjt 5. vasárnapja

A mindennapi tapasztalat, azt bizonyítja, hogy ahol ketten vagy hárman összejövünk sajnos a legtöbbször, egy távollévő személyről kezdünk beszélgetni, különösképpen annak a hibáiról és nem a jó tulajdonságairól. Hajlamosak vagyunk rosszat feltételezni társainkról, ítéletet mondani róluk, a látszat szerint. 

Amíg mások hibáját nagyítóval szemléljük, addig szívesen megfeledkezünk a saját hibáinkról, bűneinkről vagy épen kimagyarázzuk azokat. Mindig készen állunk az elhamarkodott ítéletekkel. Megbélyegezzük, elítéljük a bűnösöket, és eszünkbe se jut, hogy olykor magunk sem vagyunk náluknál különbek. Sőt, olykor a másokra mutató ujjunkkal magunkról, a saját hiányosságainkról, hibáinkról, sőt bűneinkről akarjuk elterelni a figyelmet.
Ez a magatartás semmiképpen sem egyeztethető össze Jézus tanításával. Jézus nemcsak elítélte az alaptalan vádaskodókat, de még arra is felhívta figyelmünket, hogy szeretnünk kell a bűnösöket és az ellenünk vétőket is. Ő mindig elítélte a bűnt, de jóságos szeretettel közeledett, s lehajolt a bűnösökhöz.

A mai evangéliumi szakasz (Jn 8, 1 – 11) beszámolója szerint a farizeusok és írástudók csapdát akartak állítani Jézusnak. Eléje vezettek egy házasságtörésen kapott nőt – a bűntársat, a férfit persze futni hagyták –, egy nőt, akit a mózesi törvények értelmében a házasságtörés bűne miatt halálra kellett kövezni. „Hát te mit mondasz?”- kérdezik tőle.
Ha Jézus azt mondja nekik: kövezzétek meg, akkor bevádolhatták volna a római helytartónál, mert abban az időben a zsidóknak már tilos volt a halálos ítéletet végrehajtani a császár helytartójának beleegyezése nélkül (Jn 18,31), és ugyanakkor saját tanításának mond ellent s hitelét veszti, hiszen az elnyomottak és bűnösök megvédésére jött, mindenütt irgalmat és megbocsátást hirdetett. Ha viszont az asszonyt védelmébe véve azt mondja: kegyelmezzetek meg neki, akkor a mózesi törvény megszegésével vádolhatták volna. 

Üdvözítő Urunk ekkor valami egészen újat, a régi törvény által le nem irt dolgot tesz, nem mond semmiféle ítéletet, viszont rendreutasítja a szigorú erkölcscsőszöket. Önvizsgálatra szólította őket, és a vádlottról a vádlókra terelte a figyelmet: „az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek”. A vádaskodókat emlékeztetni akarja rejtett bűneikre. Azokra a szennyes dolgokra, amelyek kitudódásától mindig is féltek. Ellenségei jól ismerték Jézus szívekbe hatoló tekintetét. Most féltek a nyilvánosságra hozataltól. Ezért senki sem ragadott követ, vagy aki már korábban megtette, most észrevétlenül a földre ejtette. Mindenki igyekezett irháját menteni, szépen és gyorsan eloldalogni, „kezdve a véneken”. Ők akarták ráragasztani a bűnössé lett emberre a „bűnös” címkét, ezzel megpecsételni, és a kivégzés prédájává tenni. Nos, el kell ismerniük, hogy ők sem különbek.
A farizeusok és írástudók a legszívesebben megköveznék az asszonyt, mert az igen látványos jelenség lett volna a nép szemében, és ők ismét az igazhitűség bajnokaiként kerültek volna ki. Kétszínűségüket csak fokozza az a tény, hogy tulajdonképpen nem is az asszony esete bántotta őket, hanem Jézust akarták próbára tenni, mi több, csapdát állítottak neki, hogy legyen miért elítélni őt. Végül azonban, amint ez leginkább történni szokott, a saját maguk által felállított csapdába estek. Igazaknak akartak tűnni, helyette azonban nyilvános megszégyenítésben részesültek, és irhájukat mentve eloldalogtak.

Amikor a házasságtörő asszony vádlói egymás után távoztak, „ketten maradtak – mondja Szent Ágoston, Hippo püspöke –, a nyomorúság és az irgalom.” Vagyis, együtt maradt az Irgalmasság, az irgalomra szoruló emberrel. Az Úr Jézus magára maradt a halálra rémült bűnös asszonnyal, aki rövidesen megtapasztalhatta Isten irgalmát és szeretetét a bűnös iránt. Az Úr észrevette az asszony összetört lelke mélyén feltámadó bűnbánatot. Meg sem várta a bűnvallomást, nem csikart ki jó feltételt. Inkább maga fogalmazta meg a feloldozást és a tennivalót is: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Mindannyian bűnösök vagyunk: rászorulunk Isten irgalmára. Az emberek fiai közül egyedül Jézus, - az Emberfia és Isten Fia - élt bűn nélkül földünkön. Ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy ítélkezzék a másik ember felett. Csak egy valaki teheti ezt meg, mégpedig az Isten Báránya, az Ártatlan, az Úr. De ő sem él ezzel a joggal, nem gyakorolja bírói hatalmát, mert nem azért jött, bevallása szerint, hogy a bűnösöket elítélje, hanem hogy üdvözítse.
Csak a bűnösök üdvösségéért életét adó Krisztus szabadíthatja meg az asszonyt a bűntől és mondhatja neki: „Én sem ítélek el. Menj, de többé vétkezzél!” Szava magával hozza a keresztáldozatból fakadó kegyelmet, a megbocsátást. A bűnbocsánat szentségében a fölszentelt pap által Krisztus minden bűnbánónak megismétli ezeket a felszabadító szavakat, egyben meg adja azt a kegyelmet, hogy harcolni tudjon a bűn ellen, hogy „ne vétkezzék többet”.
A nagylelkű feloldozásból, felmentésből nem lehet arra következtetni, hogy Jézus nem vette komolyan a bűnt vagy lekicsinyelte volna azt. Jézus mindig nevén nevezte a vétket. De mindig szeretetet és megértést, jóindulatot és segítőkészséget sürgetett a bűnös iránt. Elítélte a bűnt, de nem a bűnös embert.

Bárki álljon is előttünk, emlékezzünk rá, hogy mi is bűnösök vagyunk! Mindnyájan vétkeztünk, s még ha úgy tűnik is, hogy nem követtünk el súlyos bűnt, figyelembe kell vennünk, hogy talán nem ismerjük elég jól embertársunk nehéz körülményeit, amelyek miatt ilyen mélyre süllyedt és távol került Istentől.
Vagy talán tudjuk, hogy kiben, mi ment végbe mielőtt vétkezett és ki, mennyire felelős tettéért? Hány embert visznek bűnbe a kényszerítő körülmények? Keresztény feladatunk egyáltalán nem az, hogy ítélkezzünk, vagy pálcát törjünk mások felett, hanem az, hogy önvizsgálatot tartsunk. Vajon mi hogy viselkedtünk volna hasonló helyzetben?
A Példabeszédek könyvében olvassuk: „Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele” (Péld 26, 27). Ennél világosabb Jézus tanítása: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek”(Mt 7, 1). Szent Pál írja a rómaiaknak: „Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező” (Róm 2, 1).

Jézus tanítása szerint óvakodnunk kell attól, hogy köveket dobáljunk másokra. Ha Jézus, az egyetlen ember, aki mentes a bűntől, nem vetett követ a házasságtörő asszonyra, akkor ezt mi sem tehetjük meg senkivel. Nincs jogunk ítélkezni mások fölött, mert mi magunk sem vagyunk feddhetetlenek, és mindannyian rászorulunk Isten irgalmára. Ezért a költővel, Reményik Sándorral imádkozzuk: „Istenem, add, hogy ne ítéljek – // Mit tudom én, honnan ered, // Micsoda mélységből a vétek, // Az enyém és a másoké, // Az egyesé, a népeké. // Istenem, add, hogy ne ítéljek.” (Ne ítélj)

Legyünk tehát irgalommal mindenki iránt, különösen most az Irgalmasság évében, fékezzük meg indulatainkat, amelyek arra késztetnének, hogy könyörtelenül ítélkezzünk mások felett! Tudnunk kell megbocsátani és felejteni. Ne maradjon szívünkben ítélkezés, szemrehányás csírájában sem, mert abból harag és gyűlölet fakadhat, készen arra, hogy eltávolítson testvéreinktől, sőt, magától az Istentől is.
Ne feledjük, ha szeretet és irgalom lakik a szívünkben a bírálat és az ítélkezés helyett minden felebarátunk iránt, ezzel segítjük majd, hogy új életet kezdjen, és bátorítjuk az újrakezdésre is.

Ne féljünk őszinte bűnbánatot tartani! Az evangéliumi asszony tele volt félelemmel. Félt vádlóitól, a megkövezéstől, az emberi tekintetektől és minden bizonnyal a bűn nélkül való Jézustól is. De az Úr feloldotta félelmét. Az Ő ajkáról hallotta: „én sem ítéllek el téged…” A mai megtérésre vágyó ember is hallja Jézus helyettesének ajkáról a felszabadító üzenetet: „most már minden rendben van. Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!” 

Ne féljünk, ha elestünk, ne essünk kétségbe, ha egyszerre csak a disznók vályújánál találjuk magunkat, mint a tékozló fiú. Hanem tartsunk őszinte bűnbánatot és az őszinte gyónás révén térjünk vissza a mennyei Atyához, az atyai házba. Ő visszafogad, és ajkáról hallani fogjuk az örömteli szavakat: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú”(Iz 1,18).

Nagyböjti gondolatok: Olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanútlan bárány.

Nyárádremetei kereszt

Március 12. szombat: Jer 11,18–20; Zs 7; Jn 7,40–53

Mi a jobb, ha tudjuk, hogy mi vár ránk, vagy ha belecsöppenünk egy kemény szituációba. Valószínű egyik sem, de van, aki lemerevedik, elkeseredik, van aki nekilendül, megbirkózik a helyzettel.

Nyilván nem lehetünk mindig bölcsek, okosak, sajnos még tettre készek sem, bár arra törekszünk. Nem az a baj, ha elesünk, hanem az, ha nem akarunk felkelni, s minél tovább maradunk lent, annál nehezebb felpattannunk.

A megszokások rabjaivá válva sokkal könnyebben esünk áldozatul a kilátástalanságnak, levertségnek, megkeményedésnek. Kelj fel és járj!

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

László Andrea - Ősi Székely Himnusz (Csíksomlyói Mária-siralom)

Tanulságos történet: Szeretet és a taxis

Art Buchwald rovatvezető mesélt egy napjáról, amikor egyik barátjával utazott egy NewYork-i taxiban. Amikor kiszálltak a taxiból, barátja így szólt a sofőrhöz:

– Köszönöm az utat! Maga fantasztikusan vezeti ezt a taxit!

A taxisofőrnek elakadt a szava a döbbenettől egy másodpercre, aztán így szólt:

– Mi maga? Valami okostojás?

– Nem – szólt a férfi. – Komolyan beszélek. Csodálom, ahogy megőrzi a hidegvérét a sűrű forgalomban.

Nem sok taxis képes erre. Örülök, hogy magával utazhattam!

– Na persze – mondta a taxis, és elhajtott.

Buchwald megkérdezte barátját:

– Ez mi volt?

– Próbálom visszahozni a szeretetet New York városába – felelt a barátja. – Szerintem ez az egyetlen dolog, ami megmentheti a várost."

– Azt hiszed, egyetlen ember megmentheti New York városát?

– Nem egyetlen ember – felelt a férfi. – Szerintem ennek a taxisnak szereztem egy jó napot. Tegyük fel, hogy ma még lesz húsz utasa. Kedves lesz hozzájuk, mert valaki hozzá is kedves volt. Az a húsz utas pedig kedvesebb lesz az alkalmazottaihoz, a bolti eladókhoz, a pincérekhez vagy akár csak a saját családjához. Ez a kis jóakarat végül akár ezer embert is elérhet. Az pedig már nem rossz, ugye?

– De az egész azon múlik, hogy az a taxis továbbadja-e jóindulatodat másoknak.

– Lehet, hogy nem teszi – szólt a férfi. – De mondhatok valami kedveset tíz különböző embernek a mai nap folyamán. Ha a tízből hármat boldoggá tesz, amit mondok, akkor közvetett módon háromezer vagy még több ember hozzáállására tudok hatással lenni.

– Neked hiányzik egy kereked – szólt Buchwald a barátjához.

– Ez csak azt mutatja, mennyire cinikus lettél – feleli erre ő. – Vegyük például a postai dolgozókat. Azért utálják olyan sokan a munkájukat, mert senki nem mondja nekik, milyen jól végzik.

– De hát nem is végzik jól.

– Nem végzik jól, mert úgy gondolják, senki nem törődik vele, hogy jól végzik-e – felelt erre a barátja.

Buchwald tovább sétált a barátjával az utcán, és öt építőmunkást pillantottak meg, akik ebédeltek.

A barátja megállt és így szólt hozzájuk:

– Nagyszerű munkát végeznek, emberek! Biztosan nehéz és veszélyes ez a munka.

A munkások gyanakodva méregették Buchwald barátját.

– Mikor fejezik be? – kérdezte ő.

– Júniusban – mordult egyikük.

– Hát ez lenyűgöző! Biztosan nagyon büszkék arra, amit itt csinálnak!

Ahogy továbbmentek, Buchwald így szólt:

– Még mindig úgy gondolom, hogy semmit nem érsz ezzel.

– Ellenkezőleg – felelt a férfi. – Ha ezek a munkások elgondolkodnak a szavaimon, jobb érzésekkel fogják végezni a munkájukat, és ez valamilyen módon a városnak is javára válik.

– De nem tudod ezt egyedül elérni – szólt Buchwald. – Te csak egyetlen ember vagy.

– De nem csüggedek el – válaszolt a férfi. – Remélem, sikerül másokat is bevonni a kampányomba.

Tovább sétáltak az utcán.

– Te rámosolyogtál egy szürke kis nőre! – szólt Buchwald a barátjához.

– Igen, tudom – felelt ő. – És ha ez egy tanárnő, akkor az osztályának fantasztikus napja lesz ma.

***

Legtöbben nem ismerjük fel, milyen hatást tudunk gyakorolni a világra azzal, hogy az emberekkel egyesével megosztjuk Isten szeretetét. Amikor ezt tesszük, láncreakciót indítunk el, aminek óriási eredménye lesz Isten országára nézve. Óriási változást lehet munkálni a világban látszólag jelentéktelen kis kedvességekkel.

Nagyböjti gondolatok: Tegyük próbára az igazat, ítéljük gyalázatos halálra.

Nyárádremetei templom szentélye

Március 11. péntek: Bölcs 2,1a.12–22; Zs 33; Jn 7,1–2.10.25–30

Levegőre épít, aki reményét emberekbe vagy teremtett dolgokba veti.

Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szeretetéből másoknak szolgálsz, és e világon szegénynek tartanak.

Ne magadra építs, hanem Istenbe vesd reményedet.

Tedd meg, ami rajtad áll, akkor majd Isten is támogatja jó szándékodat.

Ne bízzál tudományodban vagy akármelyik élő embernek fortélyosságában, hanem inkább Isten kegyelmében: ő megsegíti az alázatost, és megalázza azt, aki sokra tartja önmagát. 

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája  

Váczi Mihály -MÉG NEM ELÉG !.

Reményik Sándor -KEGYELEM...

Nagyböjti gondolatok: Múljék el, Uram, izzó haragod, szánd meg népedet!

Március 10. csütörtök: Kiv 32,7–14; Zs 105,19–23; Jn 5,31–47

Az Úr mindig irgalmas a hozzá könyörgőkkel szemben. Mózes könyörgésére a zsidó nép ismételten amnesztiát kapott.

"Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott." Ez újabb példa az Ószövetségből arra, hogy Isten irgalmas és jóságos, akihez mindig nyílt szívvel könyöröghetünk másokért, esetleg magunkért, kegyelemért. Mint ahogy Mózes is tette.

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája 

Reményik Sándor AKAROM ...

Nagyböjti gondolatok: Megőriz és megajándékoz az Úr a szabadulás napján.

Március 9. szerda: Iz 49,8–15; Zs 144; Jn 5,17–30

Az Úr nap mint nap szól hozzánk. Hívja a bűn foglyait, mindazokat, akik "sötétségben ülnek". Nem akar ítélni minket, az "ítéletet egészen a Fiúnak adta". Mert szeret bennünket, és ahogy egy anya nem felejtkezhetik el gyermekéről, úgy Ő sem feledkezik meg rólunk. Az Ő Fia előtt kell majd számot adnunk mindarról, amit életünkben tettünk, mert Jézus emberré lett érettünk.

Most nézz mélyen a szívedbe és tedd fel magadnak a kérdést: hiszem-e azt a "beszédet", amit Jézus és az Úr ránk hagyott? Csak jót cselekedni nem elég... Légy forró, vagy mint a jég, annyira hideg, de a langyos utálatos az Úr előtt... mert „Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már árment a halálból az életre”(Jn 5, 24).

Nyisd meg füled és tárd ki szíved neki, hogy megmoshasson, fehér ruhába öltöztethessen, "mert megvigasztalja népét az Úr és könyörül szegényein". 

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája 

József Attila-CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR

Szentkút interjú Portik Lukács Loránd testvérrel

Római Riportok - 2016. március 6.

Ft. Csintalan László a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szónoka

Ft. Csintalan László tb. kanonok, tb. főesperes, csíkdelnei plébános lesz a 2016-os pünkösdi búcsú ünnepi szónoka.
Csintalan László 1950. április 11-én született Csíkszépvízen ötgyermekes kántortanító családban. Elemi, általános és középiskolai tanulmányait a mai Márton Áron Főgimnáziumban végezte. 1969-ben érettségizett, és ugyanebben az évben jelentkezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. 1975-ben szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron püspök úr.

Papi pályájának állomáshelyei a következők voltak: 1975–1978 között a Brassó-belvárosi, 1978-tól 1980-ig a kolozsvári Szent Mihály plébánián szolgált segédlelkészként, 1980-ban Brád plébánosa lett, 1981–1987 között a Csernakeresztúrhoz tartozó Piskitelepen a madéfalvi veszedelemkor Bukovinába került és onnan 1911-ben visszatelepített székelyeknek volt a lelkipásztora. 1987–1988-ban Besztercén, 1988–1989-ben Madéfalván volt plébános. 1989-ben nm. Bálint Lajos érsek úr (akkor még segédpüspök) előbb a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskola magyartanárának, majd a kommunista rendszer bukása után, 1990-ben az iskola igazgatójának nevezte ki, 1991-ben pedig az induló római katolikus líceumi szemináriumok tanfelügyelője is lett. 1996–2007 között Sepsiszentgyörgyön a Szent Gellért plébánia plébánosa volt, közben 2002-től 2007-ig a Sepsi-barcasági főesperesi kerület főesperesi tisztségét is betöltötte. 2007-től 2009-ig a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia plébánosa, egyben a Maros-küküllői főesperesi kerület főesperese volt. 2009-től Csíkdelne–Csíkpálfalva lelkipásztoraként szolgál.

Papi jelmondata: „Szeretettel szolgáld Istent és embertársaidat!”

A pünkösdi zarándoklat liturgikus programja

• Május 13-án, pénteken az este 7 órakor kezdődő szentmise nyitja meg a csíksomlyói pünkösdi zarándoklatot. A szentmisét követően a kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás kezdődik.
• Május 14-én, szombaton reggel 7-kor és 8-kor, valamint este 7 órakor lesznek szentmisék a kegytemplomban.
A papságot, a búcsú szimbólumának tekintett labarumot és a pápai kisbazilika-jelvényt kísérő kordon délelőtt fél 11-kor indul a kegytemplom előtti térről az ünnepi szentmise helyszínére, a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe a Hármashalom oltárhoz. A délután fél 1-kor kezdődő ünnepi szentmisét – amelyet a Duna Televízió élőben közvetít – nm. dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke mutatja be. Szentbeszédet mond ft. Csintalan László csíkdelnei–csíkpálfalvi plébános.
A kegytemplomban az este 7 órakor kezdődő pünkösdelőesti szentmisét követően, 8 órától reggelig tartó virrasztás lesz.
• Május 15-én, vasárnap, pünkösd ünnepén a szentmisék a kegytemplomban reggel 7-kor, 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor lesznek.
• Május 16-án, hétfőn, pünkösd másodnapján a szentmisék a kegytemplomban szintén ünnepi sorrendben lesznek: reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor.

Borsodi L. László

ferences sajtóreferens

Képaláírás:
Ft. Csintalan László, a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szónoka (Fotó: Iochom Zsolt)

Nagyböjti gondolatok: Élni fog minden a templomból fakadó patakban.

Nyárádremete - Szilveszter archívum

Március 8. kedd: Ez 47,1–9.12; Zs 45; Jn 5,1–3a.5–16

  Kereszthordozás.
  Karl Gustav Jung a lelkész családból származó nagy svájci
pszichológus, házának egyik ablakára a keresztet hordozó
Krisztus képét festette.

– Tudja, ez a legfontosabb, amit meg kell tanulnunk... – mondta egyik látogatójának egy teológiai tanárnak.

– Nemrég jártam Indiában, és ott döbbentem rá újra erre. Bármely földrészen éljünk is, meg kell birkóznunk a szenvedés kérdésével. A távolkeleti ember érzéketlenné igyekszik válni a szenvedéssel szemben. Mi nyugatiak inkább a legkülönbözőbb testi-, lelki- és szellemi kábítószerekhez folyamodunk.

Egyik sem kielégítő megoldás. A szenvedést le kell győzni. Ez csak akkor lehetséges, ha magunkra vállaljuk. Ezt tanulhatjuk a keresztet hordozó Krisztustól.

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája  

Keresztút a Perkőre

Kézdivásárhelyről Március 12-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Kantai templomtól indulnak gyalog a Perkőre, azok, akik közösen szeretnék elvégezni a Perkőre vezető keresztutat. Útközben lehet csatlakozni hozzájuk, illetve gyülekezni a perkői keresztút első állomásánál, előre láthatólag 12 órára érkeznek meg a Kézdivásárhelyről indult személyek.

A keresztúti ájtatosság a Perkőn bemutatott szentmise áldozattal fejeződik be.

Amúgy nagyböjt minden vasárnapján délután 3 órától a Kézdiszentlélek-i plébánia hívei keresztúti ájtatosságot végeznek a Perkőre vezető keresztúton. Bárki csatlakozhat hozzájuk az ájtatosság végzésében.

Megkezdődött a pápa nagyböjti lelkigyakorlata: Örömarcú Isten és félelemmentes hit

 Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai a lelkigyakorlaton - OSS_ROM
07/03/2016 14:50

Vasárnap délután kezdődött a Róma közelében fekvő Ariccia városában a pápa és a Római Kúria 6 napos nagyböjti lelkigyakorlata. Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban gyűltek össze az atyák, akiknek Ermes Ronchi észak-olaszországi szervita pap péntekig minden délelőtt és délután elmélkedést tart. Az elmélkedéseket, amelyeknek témája „Az evangélium pőre kérdései”, szentségimádás előzi meg.

Hagyjuk, hogy Isten kérdezzen minket és térjünk meg

Vasárnap délután Ronchi atya az első kérdésről elmélkedett: „Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: Mit akartok?” (Jn 1,38) Ezzel kapcsolatban kifejtette: ezekben a napokban ne mi tegyünk föl kérdéseket az Úrnak, hanem hagyjuk, hogy ő kérdezzen ki minket. És ahelyett, hogy sietnénk megválaszolni neki, álljunk meg és gondoljuk végig a kérdéseket, az evangélium pőre kérdéseit. Szeressük a kérdéseket, mert már önmagukban is kinyilatkoztató értelműek. A kérdés a megtérés másik neve.

A folytatás a Vatikáni Rádió honlapján olvasható 

Nagyböjti gondolatok: Örvendjetek és vigadjatok mindörökké.

Március 7. hétfő: Iz 65,17–21; Zs 29; Jn 4,43–54

Minden okunk megvan az örömre, hisz az Isten jósága és szeretete éltet minket. Ő ma is munkálkodik a szívekben. Nap mint nap csodáknak lehetünk tanúi, ha nyitott szívvel járunk.

Testvéreink várják a bennünk rejlő Krisztust, s a felelősségünk napjainkban fokozott. Általunk is gyógyít Krisztus a szívekben, ezért is fontos lelkünk tisztasága.

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája