Világítsuk meg a Székelyföld határait - Esztelnek

.

Tisztelt Egybegyűltek,

Kedves Testvérek!

Ma, amikor összegyűltünk Erdély, a Székelyföld nagyon sok pontján, hogy, figyelemfelkeltő jelzéseket küldjünk az ÉG felé, hogy figyelmeztető fényekkel: lármafákkal, őrtüzekkel, reflektor és lámpa fényekkel világítsuk meg a Székelyföld természetes, történelmileg kialakult határvonalait, s egyúttal kifejezésre juttassuk összefogásunkat, együvé tartozásunkat, szülőföldünkhöz való ragaszkodásunkat, arra gondoltam, hogy a számunkra nagyon fontos könyvből, a Bibliából, a sziklára épített ház példázatából kiindulva osztom meg gondolataimat mindazokkal, akiket most, itt, az ezeréves határ közvetlen közelében, Felsőháromszéken, az esztelneki barátok kertjében összegyűjtött a Gondviselő Isten.

Az Úr legyen veletek!

Evangélium Szent Máté könyvéből! (7, 24-27)

Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.

Ezek az evangélium igéi!

Tisztelt jelenlévők,

egy kérdés fogalmazódott meg bennem: Vajon minek köszönhető az, hogy mi magyarok, székelyek 1120 éve itt élünk a Kárpátok medencéjében, Erdély csodaszép tájain, amikor annyi sok nép fordult meg e földön, s tűnt el a történelem süllyesztőjében?

Mi volt az, az időtálló életszemlélet, ami vezette őseinket, aminek segítségével megalkothatták számunkra a több mint ezeréves európai létet megalapozó életművet?

Nos, ez az életszemlélet, hiszem és vallom, hogy abból forrásozott, amit az imént olvastunk föl, az Evangéliumból. A keresztséget fölvet őseink voltak, azok az okos és bölcs emberek, akik az evangéliumi sziklaalapra építették a saját földi életüket, családjaik életét és népünkre hagyományozott életművüket.

Ez volt őseink Krisztus-hívő és Krisztust követő életének alapja, erőforrása, amelyből, és amellyel mindent megtettek, amit jónak megismertek, ami révén járták az önmagát javító bűnbánat útját, kiállták a próbatételeket, és merték várni életük koronáját az igazságos bírótól.

Jó lenne, ha magunkévá tudnánk tenni ma is érvényes üzenetüket. Bár a mai, hanyatló erkölcsű, összekuszálódott Európában, ahol megkérdőjelezik a keresztény értékeket, nem könnyű, de merni kell a családjainkért, a jövő nemzedék szolgálatáért. A másként gondolkodókat, a más nyelvet beszélőket, e földre később érkezetteket elfogadva, velük együttműködve, békésen kell jövőt építő magyar életet élnünk itt ezen a tájon. Ezt kell tennünk, s ha összefogunk, akkor van hozzá erőnk. Senki más nem teszi helyettünk. Tudnunk kell, hogy csak ugyanannak a Jézus Krisztusnak a sziklájára építve tehetjük, akinek tanítására jó elődeink építettek. Akkor, és így lesz helyünk és jövőnk, itt ezen a földön, a harmadik évezredben is.

Krisztus Evangéliumának igazsága az a szikla, amelyre őseink alapoztak, és amely az embereknek adott isteni erőt tartalmazza. Hallgassuk meg Krisztus Urunk szavait! Igyekezzünk újra felfedezni származásunkat és egész történelmünk igazságát, ezekben az egyszerű, de erőteljes kifejezésekben, amelyek őseinket „bölcs ember”-ré tették, s amelyet ők örökség gyanánt hagytak ránk.

„Hallgasd hát meg, fiam, és fogadd el szavamat... Megmutatom neked a bölcsesség útját; egyenes lesz az út, amelyen járatlak” (Péld 4,10) – mondja a Biblia sugalmazott szerzője mindannyiunknak.

Kedves testvéreim! Őseinktől nemcsak a földet és az anyagi javakat örököltük, hanem ránk hagyták szellemi végrendeletüket is, az alapvető és megsemmisíthetetlen értékek örökségét: az igazi sziklára épített házat.

Ez a sziklára alapozott épület nem csupán tanítás, vagy törvények és tanácsok gyűjteménye: hanem mindenekelőtt szilárd tanúságtétel a keresztény életről. Őseink olyan keresztények voltak, akik hittek a kinyilatkoztatott igazságban, szívüket Jézusra, az igaz Istenre és igaz emberre hangolták, és habozás nélkül követék az ő tanítását. Ugyanis Krisztusra kell, hogy épüljön minden keresztény ember léte: Krisztusra, a szegletkőre (Ef 2,20), aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13,8), aki velünk van az idők végezetéig ( Mt 28,20).

Viszont akkor állunk szilárdan ezen a sziklán, ha Krisztus által, Krisztusban, és Krisztusra tekintve élünk. Aki Krisztus által él, az számít kegyelmének erejére. Aki Krisztusban él, az ugyanazt a lelkületet ápolja magában, amely őbenne volt (Ef 2,5): feltétlenül engedelmeskedik az Atyának, és nagylelkűen szereti felebarátját. Aki pedig Krisztusra tekintve él, az Isten Országának a világban való építésén fáradozik.

Ez a mi hivatásunk és kötelességünk, ha azt akarjuk, hogy a nemzetünk épülete szilárdan fennmaradjon a történelmi változások és viharai közepette is.

Azt hiszem, mindnyájan tudjuk milyen sok támadás érte ezt a házat a több mint ezer éves történelme folyamán, a különféle időkben a külső ellenségek részéről, és azt is, hogy mennyi nehézséggel kellett megbirkóznia a belső feszültségek, széthúzások és megosztottságok miatt.

Ma, amikor újabb megpróbáltatások előtt állnak a „vén Európa” nemzetei és benne mi magyarok, székelyek is, fontos, hogy az ősöktől sziklára épített házat megerősítsük. Ennek a vállalkozásnak sikeréhez azonban az szükséges, hogy a benne lakók féken tudják tartani az egyéni jólétük önző és gátlástalan keresését, valamint az ellenségeskedés kísértését, amely újra meg újra egymás elleni küzdelemre uszítja az embereket, a társadalmi rétegeket és osztályokat.

Az Úr Jézus – az út, az igazság és az élet – az a szilárd szikla, amelyre maradandóan lehet építeni. Népünk felszabadult a külső elnyomástól; eljött az óra, amikor meg kell szabadulnia a lelki rabszolgaság különféle formáinak belső kötelékeitől is. A béke neve megbocsátás, igazságosság, összetartozás, egyetértés és szeretet. A nemzetünk csak akkor remélhet egy jobb jövőben, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel, minden feltétel nélkül felelősséget vállalni egymásért, a közjóért, s közösségeink boldogulásáért.

Mi tehát a feladatunk, a teendőnk? Hívők és nem hívők egyaránt föltehetik ezt a kérdést. Minden keresztény ember feladatát világosan jelzi az Evangélium: tanúskodjék arról, hogy a meghalt és feltámadott Krisztus megváltotta a világot; hirdesse Isten Országát; alázatosan szolgálja az egyes emberek és a közösség javát, mindenkinek megmutassa az élet igazi értelmét és minden lehetséges módon megossza azoknak a nehézségeit, akik szükséget szenvednek.

Szent Pálnak az Efezusiakhoz írt levélben olvashatjuk: „Azt mondom tehát, sőt kérve kérlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, elidegenedtek az istenes élettől... és érzéketlenné váltak... ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól” (4,17-20).

Őseinktől megtanulhattuk Krisztus ismeretét és az Evangélium szerinti életet. Akkor hát ne éljünk tovább úgy, mint a „régi ember”, aki rabszolgája önző egyéni vágyainak, az élvezetek, a birtoklás, a siker és a hatalom hajszolásának; hanem mint „új ember”, aki hasonlóvá válik Krisztushoz, és megnyílik mások felé úgy, hogy Isten iránti szeretetéből nekik ajándékozza önmagát. Ez Jézus stílusa, aki „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött... megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,7-8). Ez volt őseink és nemzetünk nagyjainak, szentjeinek, hitvallóinak életstílusa is, amelyet örökségként hagytak ránk.

Ne feledjük az Isten és a felebarát iránti konkrét szeretet nem elégszik meg néhány jócselekedettel, hanem kötelességének érzi, hogy nagylelkű szolgálattá alakítsa át az egész életet. Az ilyen szeretet megújítja a családot: a szülők kölcsönösen egymásnak adják magukat, együtt pedig odaajándékozzák magukat gyermekeiknek, és ez által a családjukat az isteni terv szerint formálják (Ef 5,25-33) és erősítik a nemzetet.

A mai társadalomnak, s benne nemzetünknek leginkább, elkötelezett, öntudatos keresztény családokra van szüksége, keresztény szülőkre, akik merik vállalni az apai-anyai hivatásukat gyermekeknek adva életet, de nem az egyéni kényelemtől, jóléttől, hanem a nemzeti öntudattól vezetve. Akik mernek eszményeket állítani gyermekeik elé, az evangéliumokból származó értékeket átadni, igényes követelményeket támasztani, és ha kell, felelősségre vonni is. Akik nem engedményekkel, kényeztetéssel koldulják gyermekeik szeretetét, ezzel elrontva őket, s akik mindenekelőtt Krisztust követő életükkel adnak jó példát nekik.

A mai társadalomnak, s benne nemzetünknek nemcsak elkötelezett, öntudatos keresztény családokra van szüksége, hanem hivatásuk magaslatán álló egyházi és világi vezetőkre, s jó politikusokra is, akik tanúságtevő életükkel adnak jó példát, s mutatnak helyes irányt az élet zűrzavaros útján.  

Tenni mindezt annak tudatában, hogy ha életünk útját méltóságteljesen akarjuk járni, anélkül, hogy jellemünket eladnánk, nem kerülhetjük meg azt, hogy naponként megmutassuk: kik is vagyunk valójában?

Ha életünk útját tisztességesen akarjuk járni, anélkül, hogy szívünket áruba bocsátanánk, nem kerülhetjük meg azt, hogy megvalljuk: mi számunkra a szent és mi nem az?

Ha életünk útját felemelt fővel akarjuk járni, anélkül, hogy lelkünket elárulnánk, nem kerülhetjük meg azt, hogy megvalljuk: hol állunk és mit képviselünk?

Lehet, hogy emiatt egyesek kirekesztenek.
Lehet, hogy mások megszakítják Velünk a kapcsolatot.
Lehet, hogy olyanok is lesznek bőven, akik ujjal mutogatnak majd ránk, megbélyegeznek, beskatulyáznak, szájukra vesznek.

Ez fájdalmas ugyan, de higgyük el, hogy megéri!

Miért?

Mert azok az emberek, akiknek profiljuk van, akik gerincesen élik mindennapjaikat, előbb-utóbb lelki tekintéllyé növik ki magukat.

Mert azok az emberek, akik szépen, kulturálttan, kitartóan képviselni merik saját, jól megalapozott véleményüket, megtörik a társadalmi manipuláció bűvkörét.

Mert azok az emberek, akiknek megvesztegethetetlen a jellemük, hamarosan világító fáklyák lesznek ennek az irányát vesztett világnak a sötétségében.

Neked és mindannyiunknak azt a küldetést szánta Isten, hogy lelki tekintély, önállóan gondolkodó, elveiért bátran kiálló  EMBER, és világító fáklya légy ebben a mostani megbolydult világban!

Tisztelt Jelenlévők! Ne feledjük, hogy a krisztusi sziklára alapozott keresztény életeszményből fakadó szeretet megújítja a munkát: a közjó előmozdítása érdekében vállalt tevékenységgé, és szolgálattá teszi. Végül megújítja a nemzetet és a társadalmat: emberibbé, az isteni tervhez méltóbbá teszi, s ugyanakkor reményt ad ahhoz, hogy itt e földön nem csak több mint ezerszáz éves múltunk volt, és jelenünk van, hanem jövőnk is lesz. Erre kérjük Isten áldását, a Magyarok nagyasszonya és nemzetünk szentjeinek közbenjárására. Ámen.