Tehát a krisztusi hívatásból és küldetésből nem csak a próféták, s
apostolok, vagy a püspökök és a papok részesednek, hanem minden meg
keresztelt ember. Így hát mindannyiunk – hívek és papok – súlyos
kötelessége, tanúságtevő életünkkel, s ha kell, szavainkkal tovább adni
az evangéliumot, láthatóvá tenni Krisztust, s az ő egyházát az emberek
számára.
Ha öntudatos kereszténynek vallom magam, ha nem csak a kereszteltek
anyakönyve szerint vagyok az, akkor ez a kötelességteljesítés nem
függhet pillanatnyi lelkiállapotunktól, kedvtelésünktől, kényelmünktől
vagy érdekeinktől.
Ha igazán kereszténynek vallom magam, akkor nem lehet bennem kettősség,
akkor ma nem mondhatom, felelőtlenül és minden következmény nélkül, hogy
nem érdekel az Egyház, a vallás, még kevésbé dönthetek ellenére, holnap
pedig, ha a körülmények úgy hozzák, akkor, mintha misem történt volna,
újra látványosan gyakorlom vallásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése