Február 27-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a
pápa kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. Aki részesül ebben a
szentségben, az kinyilvánítja, hogy keresztény akar lenni – hangsúlyozta
a Szentatya. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy tanúságot teszünk
Jézus Krisztusról.
A keresztény olyan személy, aki keresztényként gondolkozik, keresztényként érez, és keresztényként cselekszik. Ez egy következetes keresztény élet. Valaki mondhatja azt is, hogy hisz, de ha egy is hiányzik ezek közül a dolgok közül, akkor nem keresztény az illető. Van valami, ami nincs rendjén, egy bizonyos következetlenség áll fenn. A keresztények, akik rendszeresen nem következetesen élnek, nagyon rosszat tesznek.
A pápa utalt az első olvasmány szavaira (Jak 5,1-6): hallottuk Szent Jakab apostol mit mond néhány nem következetes embernek, akik azzal dicsekedtek, hogy keresztények, de kizsákmányolták alkalmazottaikat: „Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe”. Az Úr erőteljes szavakat használ. Ha valaki ezt hallja, azt gondolja: ezt egy kommunista mondta. Nem, ezt Jakab apostol mondta! Ez az Úr Szava. Amikor nincs keresztény következetesség és e szerint a következetlenség szerint élünk, botrányt okozunk. A keresztények, akik nem következetesek, botrányt okoznak.
Jézus erőteljesen felemeli szavát a botrány okozói ellen: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék” (Mk 9,41-50). Egy következetlen keresztény nagyon rosszat tesz, a botrány pedig megöl. Hányszor hallottuk: de atyám, én hiszek Istenben, de nem hiszek az egyházban, mert ti keresztények mást mondotok és mást tesztek. Vagy például: én hiszek Istenben, de bennetek nem. Mindez a következetlenség miatt van így – mondta a pápa, majd így folytatta:
Ha te például, találkozol egy ateistával, aki azt mondja, hogy nem hisz Istenben, te felolvashatsz neki egy egész könyvtárat, amely arról szól, hogy Isten létezik és be is bizonyíthatod, hogy Isten létezik, az ateistának attól még nem lesz hite. De ha te ez előtt az ateista előtt tanúságot teszel következetes keresztény életedről, akkor valami elkezd majd működni szívében. Éppen a te tanúságtételed következtében lép fel majd nála az a kereső nyugtalanság, amely a Szentlélek működéséhez vezet. Ezt a kegyelmet mindnyájunknak, az egész egyháznak kérnie kell: „Urunk, add, hogy következetesek legyünk”. Imádkozzunk tehát, mert ahhoz, hogy következetes keresztény életet élhessünk, imára van szükség.
A keresztény következetesség Isten ajándéka, amit kérnünk kell: Uram, add, hogy következetes legyek. Uram, add, hogy soha ne botránkoztassak meg senkit, hogy olyan személy legyek, aki keresztényként gondolkozik, keresztényként érez, keresztényként cselekszik. Amikor gyöngeségünk miatt elbukunk, kérjünk bocsánatot: Mindnyájan bűnösek vagyunk, mindnyájan, de mindnyájunknak meg van az a képessége, hogy bocsánatot kérjen.
És Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson! Legyünk alázatosak és kérjünk bocsánatot: Uram, nem voltam következetes, bocsáss meg! Haladjunk előre az életben keresztény következetességgel, annak a tanúságtételével, aki hisz Jézus Krisztusban, aki tudja, hogy bűnös, de akinek van bátorsága, hogy bocsánatot kérjen, amikor téved, és aki nagyon fél attól, hogy botrányt okozzon. Az Úr adja meg mindnyájunknak ezt a kegyelmet!
(vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése