Kalkuttai Boldog Teréz anya emléknapja
Teréz anya élete
tanúságtételével mindannyiunkat emlékezteti arra, hogy az Egyház evangelizáló
missziója a szeretet gyakorlásán keresztül valósul meg, amelyet az imádság és
Isten igéjének hallgatása táplálnak. Példás módon jelzi ezt a misszionáló
stílust az az új boldogról készült kép, amint az egyik kezébe szorít egy
gyermeket, a másikkal pedig a rózsafüzér szemeit morzsolja – ezekkel a
szavakkal emlékezett II. János Pál pápa Teréz anyára, amikor 2003. október 19-én, a Missziós
Világnapon csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében Rómában, a Szent Péter
téren boldoggá avatta Kalkuttai Teréz
anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját.
Teréz anya 1910. augusztus 27-én született, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, albán szülőktől, Üszküb városában (ma Skopje, a Macedón Köztársaság fővárosa). Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott. Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalista volt, építési vállalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket. Agnesnek két testvére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben is ragaszkodott katolikus hitéhez.
Agnes
Darjeelingben tett szerzetesi fogadalmat a loretoi rend missziós nővérek
közösségében, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieuxi
kis szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. 1929-1948. között
földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény
igazgatónője volt.
Közben
engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a
kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII.
Pius pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett,
klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. Amikor 1948. augusztus
16-án Krisztusnak engedelmeskedve levette a Loreto nővérek ruháját, fehér
száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel, és elindult a
nyomornegyedek felé, teljesen rábízta magát Jézus gondviselésére és vezetésére,
egyetlen kofferje és egyetlen táskája volt.

1950.
októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait,
amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd
világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965. februárjában pápai jogú
társasággá lett.
Teréz anya
tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett
1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
Teréz
anya 1997. szeptember 5-én halt meg.
Azt, hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévők is,
jelzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette.
![]() |
Teréz
anya Sepsiszentgyörgyön 1992-ben
|
+++
A REND LELKISÉGE:A Szeretet
Misszionáriusai rend lelkisége és felépítése A rend minden tagja a keresztfára
feszített, haldokló Jézus szomjúságát hivatott csillapítani a szegények
legszegényebbjeinek szolgálata által. A lázas betegek tényleges szomjával, a
hajléktalanok kitaszítottságával, a magányos öregek túlzó ragaszkodásával, a
haldoklók néma tekintetével szól Jézus: Szomjazom a lelkek szeretet után.
Szeresd bennem embertársadat, hogy ő megtaláljon engem a te szereteted által,
mert én vagyok az út az igazság az élet. A Szeretet Misszionáriusai rend
virágzásának, terjedésének és erejének titka a szomjazó Jézus.
+++
Leo Maasburg osztrák pap „Teréz anya” címmel könyvet irt. Vele történt a
következő eset, amiben Szent Antal is szerepel:
Egyik
alkalommal hosszabb ideig tartózkodott Kalkuttában és rengeteg videót,
fényképet készített Teréz anyáról, a nővéreiről és a szegények
legszegényebbjeiről. Ezt követően elutazott Moszkvába – ez még a Szovjetunió
idején történt –, majd innen Rómába. A szovjet fővárosba nem akarta magával
vinni a képeket, mert félt, hogy elkobozzák. Ezért Teréz anyára bízta azokat,
hogy ha majd Rómába utazik, vigye magával. Amikor ez megtörtént, minden csomag
megvolt, csak a filmes doboz nem. Teréz anya azt tanácsolta Leo atyának,
imádkozzon Páduai Szent Antalhoz, aki „köztudottan mindenféle elveszett tárgy
égi pártfogója.” Ő megfogadta a tanácsot, és felajánlott Szent Antalnak 50
dollárt. Ám a filmes doboz az újabb járattal sem érkezett meg, s az illetékesek
valószínűnek tartották, hogy elveszett. Ekkor Teréz anya azt tanácsolta, hogy
Leo atya úgy ígérje meg az 50 dollárt, hogy az kenyér lesz a szegényeknek.
„Erre ő különösen érzékeny Szent Antal”- mondta. Leo atya így tett, a
„jutalmat” pedig fölemelte 100 dollárra, s ezt követően megérkezett a filmeket
tartalmazó csomag, a hivatalnokok és a könyv szerzőjének legnagyobb
meglepetésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése